Sokan voltak kíváncsiak arra a könyvbemu­tatóval egybekötött vitaestre, amelyet október 2-án a Magyar Tudományos Akadémián tar­tott a Typotex Kiadó a Dombi Péter szerkesz­tette Hiszem vagy tudom? c. könyvéről, amiben a Szegedi Tudományegyetemen, illetve a Bé­csi Magyar Diákok Egyesületében az elmúlt 7­8 évben rendezett vitaestek anyagát adta köz­re. A vitákban a téma olyan jeles képviselői vettek részt, mint Bölcskei Gusztáv, Czeizel Endre, E. Szabó László és Kampis György, Weissmahr Béla (t) és Somfai Béla, Tóth Mi­hály és Lányi András, Kókay József és Szónoky Miklós, valamint Papp Sándor.
A hit és a tudomány viszonya hosszú ideje állandóan aktuális kérdés. A párbeszéd alapvetően fontos minden, az emberiség sorsát érintő feszültség feloldásában. S ha ezt mi, em­berek, jobban csinálnánk, akkor sok kellemetlenséget elkerülhettünk volna és elkerülhetnénk a jövőben is – mondotta bevezetőjében Kroó Norbert, az MTA alelnöke. Megkísérelnem sem érdemes nála jobban összefoglalni a rendkí­vül érdekes olvasmány általa vázolt témáit. Etika: ezen belül a jó és a rossz szembeállítása, ami nem ugyanaz, mint az igaz és a téves szembeállítása. A valószínűségi problémák vagy determinizmus mindennapos gondja a kvantummechanikával foglalkozó fizikusoknak. Evolúció és kreacionizmus: szélsőséges esetekben feloldha­tatlan ellentmondásnak látszik, ám a könyvből is világosan kiderül, hogy mégsem. A hit mint csak a kereszténység fogalomkörében megjelenő kérdés, a szó szerint értelmezett Biblia, amivel vitatkoz­ni is lehet. A teremtéstörténet és az anyagcentrikusság, az idő fogal­ma: anyag nélkül a mi időképzetünk sem létezik, s ha ezt elfogad­juk, sok ellentmondás feloldódik. Fundamentalizmus: mintegy vé­dekező reakció azon kijelentés ellen, hogy a tudomány minden kér­désre magyarázatot ad és minden problémát meg tud oldani. Ge­netika: a kiónozás, a születendő gyermek nemének befolyásolása, a születésszabályozás, az abortusz, a genetikai rendellenességek meg­előzése – e kérdések manapság is vitára késztetnek. És igencsak ak­tuális az ökológia és a kereszténység kapcsolata.
Bár a teológia a hit, a természettudomány pedig empirikus oldal­ról közelíti a kérdést, ez nem jelenti azt, hogy nincs szoros össze­függés a két megközelítés között – jelentette ki Somfai Béla jezsui­ta szerzetes, erkölcsteológus. – A természettudományos kép egyre gazdagodik, s ennek megvan a hatása az etikai érzékelésre is. A fej­lődéselmélet megítélésében a Vatikán eljutott oda, hogy az ‘50-es években még hipotézisnek tartott evolúciót a kilencvenes évek kö­zepére már teóriának fogadta el. Ez teológiai szempontból rendkí­vüli jelentőségű, egyelőre kiaknázatlanul hagyva. Márpedig a termé­szettudományos világkép alapján nem lehet tagadni, hogy a világ, amelyben élünk, a véletlenszerűség és a törvényszerűség egészen sa­játos egyensúlyára épül.
A szellemi és az anyagi világ lényegében nem szétválasztható, az anyagi valóság is rendelkezik szellemi komponenssel, és for­dítva: számunkra a megismerhető világban a szellem csakis az anyagi és érzéki tapasztalatok és ismeretek segítségével közelíthető meg. Ezért az evolúció úgy is felfogható, hogy ennek a létező világnak egy átszellemülő, tökéletesedő folyamata. Igen fontosnak tartom, hogy kölcsönös tiszteleten és megbecsülésen alapuló dialógust folytassunk.
Kampis György tudományfilozófus arról be­szélt, hogy dialógus csak akkor folyhat, ha arra erős szándék és készség van. Ám hamis biztonság­érzetet kelthet, mert a valóság az „utcai önkiszolgáló hitvilág”, egyfajta Kulturkampf, a hagyomá­nyos tudás és értékek rombolása, amit alternatív vallási mozgalmak, szekták és más furcsa képződ­mények létrejötte kísér, s ami mellett nem mehe­tünk el szótlanul. A természettudomány áthatja az életünket, nagyon nehéz lenne elvonatkoztat­ni attól a választási kényszertől, amibe a termé­szettudományos felfedezések és a velük kapcsola­tos technológiák gyakran sodornak bennünket. Az idők szelleme polarizált világlátásra sarkallja az emberek jó részét. A tudományok befogadására alapvetően szükség van bizalomra, a világban pedig bizalmi válság van.
Vallás és tudomány találkozása: utazás – kezdte hozzászólását Tóth Mihály filozófus. – E két terület képviselőinek találkozása ha­sonló ahhoz, amikor egy utazó egy másik világba látogat, ismerke­dik másképp gondolkodó, a világot másképp látó emberekkel, az ott élők vallásával, szokásaival, de csak ott időzve látja, milyen el­képesztőek a különbségek. Nem absztraktumok kerülnek szembe egymással, hanem hús-vér emberek, akik számára egyik vagy másik, esetleg mindkét terület sokat jelent.
A két nagy szféra képviselőinek találkozása abból a szempontból volna igazán fontos, hogy közösen mit tehetünk, hogyan tudunk előre haladni, már-már elviselhetetlen világunkat kicsit elviselhe­tőbbé tenni. Mindkét területnek óriási kapacitásai vannak, akár a múlt hagyományaira, akár személyes elkötelezettségre gondolunk. Civilizációnk jövője azon is múlik, e két terület tud-e kezdeni vala­mit egymással, tud-e egymástól tanulni, illetve együtt tudnak-e se­gíteni az embereknek előbbre lépni. Majd’ két évtizedes tapaszta­lataim egyre szkeptikusabbá tesznek, mert a meglévő óriási, sokszor nem is sejtett különbségek és feszültségek ellenére történő összefo­gás helyett többnyire olyan emberek beszélgetnek erről szívesen, akik magukban már tisztázták a két terület viszonyát. Társadalmi bajaink nem feltétlenül a vallások természetében vagy a tudomány módszereiben és a vallásokhoz való hozzáállásában keresendők – véli Dombi Péter. – Az evolúciós vita is lesüllyed az utcai szintre, ennek egyik tünete a vulgarizált pamfletirodalom elterjedése, amelyben az elképzelések teljes spektruma megnyilvánul. Például az is, hogy a világ teremtéséről szóló vallási beszéd, illetve az élet megjelenésével kapcsolatos tudományos elképzelések két teljesen autonóm területet alkotnak, és gyakorlatilag nincs is szükség párbe­szédre a két terület képviselői között. Szerencsére az értelmes pár­beszédnek is megvan a tere és a fórumai.