Hit és tudomány viszonya volt a megjelölt tárgya azoknak az 1998 és 2005 között rendezett vitaesteknek, amelye­ken szegedi és bécsi magyar egyete­misták előtt vallások és tudományágak képviselői folytattak párbeszédet, s az elhangzottakat tartalmazza a kötet. A párbeszédben részt vett Weissmar Béla jezsuita filozófus, Bölcskei Gusz­táv református teológus és Somfai Béla jezsuita erkölcsteológus, továbbá Czeizel Endre orvos-genetikus, Kókay József és Szónoky Miklós geológus, Papp Sándor kémikus, E Szabó László és Kampis György tudomány­filozófus, valamint Lányi András író, filozófus és szintén e tudományág felől Tóth Mihály.

A kötet címe szembeállítja azt, ami­nek bennem, a szubjektumban közös a gyökere. Mivel kezdődött tudásom azon a tapasztaláson kívül, hogy az anyatej, az ölelés, a felém fordulás jó? Akiktől a szavakat is tanultam, elhittem, valónak, igaznak fogadtam el, amit mondtak – szüleim, tanítóim és mások, akik iránt bizalmat éreztem. Hiszen (nyelvünkben még ez a szó is a közős tőből ered) amit végül is tudok, annak nagy részét képtelenség egyénileg megtapasztalni. Hinni és tudni tehát egy tőből sarjadt, s ha aztán a hallottak valamiben ellentmondtak egymásnak vagy a tapasztalatnak, kételkedtem, töprengtem: elmém egyeztetni töre­kedett, egységes képbe foglalni min­dent.

De van-e egységes kép tudatomon, a szubjektumon kívül, az „objektiváló­dott”, szóban, írásban közzé tett értel­mezésekben, világmagyarázatokban? Egyeztethetők-e a különböző tudomá­nyok, tudományos irányzatok és a hittudomány tanai? Nem utolsósorban arról, hogy hogyan jött létre és alakult úgy, ahogy, a világ, az élőlények, az ember? Véletlen(ek) vagy teremtés hozta létre? A párbeszéd filozófiai síkon folyt, elméletek, hitelvek, etikák és – ezekkel kapcsolatban – gyakorlati problémák körül. Mert az olyan kérdé­sek, mint az evolúció vagy a darwiniz­mus – régi témái az ateista propagan­dának – a laikusnak inkább hangzatosak, mintsem problémák. De például a hitből – a párbeszédben alapjában a keresztény-keresztyén vallásból – következő etika meg a genetika vagy az ökológia és a kereszténység viszo­nya mai életeltelt, születő vagy nem születő életeket, élhető, fennmaradó vagy pusztuló környezetet s így jövőt érint – az emberi faj jövőjét.

E mai világgondokról is szólt a pár­beszéd. A hallgatók főleg e mai téma­körökben tették föl kérdéseiket – ezek is olvashatók az esteken elhangzottak­ról szerkesztett kötetben. Ilyen gond a környezet meg az újra nem képződő erőforrások megóvása, a globalizáló­dó tömeg(túl)termelési verseny és a fogyasztói életvitel s árnyékukban a tömeges elesettség mint égető kér­dések. Olyanok, amelyeket a tudomá­nyok feltérképeznek, megoldásokat is kereshetnek, ám megoldás lehetetlen közös cselekvés, összefogás nélkül. Ez pedig egymás iránt bizalmat és közös értékekben, erkölcsi alapokban való hitet kíván. Ez mintha feledésbe merült volna a mai világban. Pedig már a piacgazdasági liberalizmus elméletét megalapozó Adam Smith úgy gondolta, hogy az önös érdekeket a törvények mögött az emberi együtt­éléshez nélkülözhetetlen együttérzés, szolidaritás tarthatja féken. Erkölcsi érzelem, amelynek erősítése hitbeli cél. A kötetet Dombi Péter szerkesz­tette.