Apró esszék nagyon figyelemreméltó gyűjteménye jelent meg A Kelet csodálatos zamata címmel a Typotex Szokatlan szempontok c. sorozatában. Szerzője, Piotr Kłodkowski lengyel orientalista, politológus, számos tudományos és irodalmi elismerésben részesült a Kelet és Nyugat kapcsolatával és az ázsiai kultúrákkal foglalkozó műveiért. Könyve olyan életképeket és azokhoz kapcsolódó, bölcsen egyszerű emezéseket tár elénk, amelyek különösen megfontolásra méltó világszemléletet sugallnak, elegánsan, tolakodás nélkül, és nagy meggyőző erővel. Mindenkinek el kellene olvasnia, aki gondolkodó embernek tartja magát, s még inkább, aki európainak e szó legjobb értelmében. S ha nagyon sokan szemlélnék a világunkat úgy, ahogyan Klodkowski teszi, talán kevésbé fenyegetne, hogy mindenestül elhatalmasodik rajtunk az új barbárság kora. Nem azt hirdeti, hogy szeresd felebarátod, mint tenmagad. Ez ma kétes útmutatás, hiszen az emberek nagy része túlságosan is elgyötört, vagy túlságosan elkeseredetten, mesterségesen felszított százféle étvággyal, kielégületlenül ácsingózik talmi értékek után ahhoz, hogysem szerethesse magát. Értsd meg felebarátodat, ha nagyon másként gondolkodik és él is, mint te magad - ezt sugallja, s számunkra, mindenki számára valójában ez az egyetlen üdvözítő modus vivendi, bár kevesek követik. Úgy véljük, e kötete azért is kerülhetett ebbe a sorozatba, mert általánosnak egyáltalán nem mondható bölcs nyitottsággal és megértéssel kezeli más népeknek a miénktől eltérő gondolkodásmódját és értékrendjét.

Szinte bárhol ütjük fel, hamar rájövünk, mennyit tanulhatunk e távoli emberektől. „Ne siess túlzottan, mert a lelked lemarad a tested mögött” milyen bölcs és megnyugvást keltő ez az új-guineai szemlélet a korunkban, amelynek eposzi jelzőjévé vált a „rohanó”. A hindu hagyomány szerint - olvashatjuk - a tanítvány nemcsak a mester tanítását ismeri meg, de gondolkodni is tanul. Elkezd kérdéseket feltenni, s a választ majd csak később, tapasztalat és tudás birtokában találja meg. Számos kérdése válasz nélkül marad, de legalább törekszik azok megfejtésére. Talán a legfontosabb, hogy meglátja a vereséget abban, amit mások győzelemnek tartanak, és levonja a tanulságokat.

Különösen fontos tanulsággal szolgál már az első történet: a miénktől eltérő kultúrák körében járva nem kell rosszat akarnunk, hogy nagyon is rosszat tegyünk. Elég ehhez az - amúgy megengedhetetlen - tudatlanság, az így kirobbantott következmények pedig akár végzetes károkat okozhatnak.

Mennyire megköthet a feltétlen hit a magunk ősi igazában, axiómáinkban! Szingapúrról olvashatjuk, hogy szinte meseállam, az egyik leggazdagabb, a legjobb bűnügyi statisztikákkal a világon, valószínűtlenül tiszta közterületekkel és közélettel - ahol hisznek a politikusok becsületességében, megvesztegethetetlenségében, s hogy azok a közjót valóban a saját érdekeik elé helyezik. A világ egyik legkevésbé korrupt állama, s az államigazgatás itt működik a legolajozottabban. A csattanó, hogy ott egyáltalán nincs meg a közjó európai axióma szerinti legfőbb záloga, a parlamenti demokrácia.

S végezetül egy újabb történet nyitó mondata: „Egy ország működéséről úgy is képet kaphatunk, ha szemügyre veszünk egy helyi rendőrt.”

Valamint a cikk megjelent még a Magyar Tartalomipari Szövetség internetes
Hírlevelének 2009/3. számában továbbá a Római Parti Hírek 2009/2. számában.