Sokszor előjön az ún. „európai látásmód” azon belül is a közép-kelet európai, ami összeköt minket itt a katlanban és ami egy bizonyos sznob tekintetben mindenki más fölé emel minket. Mások lehetnek büszkék másra, de erre csak azok akik, itt születtek, ezt a humort szívták magukba. Ami azt illeti, már én sem tartozom a „kiváltságos” generációhoz, de mint az utolsó generációjának gyermeke, még hízelgek magamnak ezzel. Másrészt olvasottság kérdése is, de tartom magam hozzá, hogy bármennyit is olvassak, teszem azt Burmáról, sosem fogom megérteni, legfeljebb a felszínét kapirgálni valaminek, amit sosem fogok megérteni. (Tudom, hogy dupláztam.)

Amitől ezt a könyvet nagyon szerettem, az a hozzám is közel álló, közös gondolatiság. A szerző lengyel, orientalista politológusként járja be a keletet és írja meg élményeit. A Typotex kiadó Szokatlan szempontok című sorozatának negyedik köteteként jelent meg.

Ételekről végül alig esett szó, mégis zamatokat csepegtetett. Utazásai során sok behatás és interakció érte, amiket megszűrt a maga világán keresztül. Megpróbálja megérteni és értelmezni a miérteket és magát a keletet minden esszenciájával.

A legkülönbözőbb módon közelíti meg. Illatok, színek, politikai- és magánbeszélgetések, vásárlás, tömeg- és bennfentes élmények útján, hivatalos, baráti és családi látogatások alkalmával. Mindeközben európai szemmel lát, ami már csak azért is fontos és érdekes, mert mi állhatna közelebb hozzám? Ha mondjuk nőként írja. Viszont kiemelném azt a tiszteletet, ahogy  a keleti társadalmak nőkhöz való viszonyaira is figyelmet fordít. Nem állítom, hogy ez a könyv korszakalkotó, életváltoztató, sokkal inkább egy süteményes kirakat.

Amikor a keleti világról beszélünk, – és sajnos gyűjtőnévként, pedig pont annyira különbözőek, mint mi itt Európában, vagy mint a keleti szőnyegek, amiket szoktak perzsaszőnyegként emlegetni, pedig ez olyan, mintha minden órára azt mondanánk, hogy svájci, kakaóra, hogy belga ... – az első jelzőnk az egzotikus. Vajon miért?
Nem lehet megérteni, csak megismerni. Aki nem oda születik, nem él benne, az csak csodálhatja, megpróbálhatja felfogni, beszívni, megélni, de ne legyenek illúzióink. Az európai attitűd annyira távol áll tőlük, hogy távolabb nem is lehetne. Mindig vannak újítók, akik magukénak érzik a mi világunkat, és próbálják közelíteni a kultúrákat, hódítók, akik a sajátjukra akarják konformálni az egész világot. Erről is több, érdekes írás szól a könyvben. Talán pont ez az ellentét, egészen más életritmus, távolság, misztérium az, ami miatt olyan sokan vonzódunk a keleti világhoz és szeretnénk legalább belekóstolni egyszer az életben.