Olvasók Boltja
1136 Budapest, Pannónia utca 35-37.
H – P: 10 – 18 óráig
Typotex Könyvesbolt
1024 Budapest, Fillér utca 9-11. "A" lépcsőház, 54-es kapucsengő
H – Cs: 9 – 16 óráig
Péntekenként üzletünk zárva tart.
ELTE Pult
Cím: Budapest, XI. kerület, Pázmány Péter sétány 1/A., földszint
Hétfőn, szerdán és csütörtökön: 10 – 16 óráig
Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
A Typotex
Kiadó Város-építészet-kultúra alcímű esszégyűjteményét 2008-ban
jelentette meg a szerkesztő előszavával együtt tizenkét tételben. Az első esszé
Berlin irodalmi és vizuális ábrázolásait vizsgálja a 19. században E. T. A.
Hoffmann tollrajzaiból kiindulva. A második fejezet a
passzázs-transzformációkkal foglalkozik a Kaisergalerie-től Piano Potsdamer Platzon
levő Arkendenjéig. A szerkesztő a Reichstag történetét dolgozza fel Wallot, Baumgarten,
Behnisch, Bonn, majd Foster nevével fémjelzett üléstermi változatokkal és tervekkel.
Az építészeti témák között röviden a film és Berlin viszonyának fejtegetése
következik a Metropolistól a Berlin felett az égig. Ezután Hitler
és Albert Speer részvételével a mindössze tíz-tizenkét éves náci építészet korszakának
ismertetése szerepel a kötetben a reprezentatív észak-déli tengely két végét lezáró
nyomott arányú diadalívtől a Germania csarnok gigantikus kupolás modelljén át a
megvalósult Kancellária épületéig. Hans Scharoun Filharmónia épületét a
Kulturforumon alapos elemzés értékeli a szőlőhegyek teraszaihoz hasonló, emberi
léptékű belső elrendezésével. Alvaro Siza Vieira és Hans Kolhoff lakóépületei
két tömbrehabilitációban tűnnek föl, amelyek az Internationale
Bauausstellung,
IBA 1987 évi programja keretében valósultak meg. Aztán az IBÁ-tól az egyesült
fővárosig a városrendezési tervek kerülnek terítékre Hans Stimman berlini főépítész
vezérletével ismét a szerkesztő tollából. A Potzdamer Platz újjászületését
Renzo Piano városrendezési elgondolása alapján a leírás jónak minősíti. A
Friedrichstrasse mentén a belvárosi tömbrekonstrukciók problémáit boncolgatja a
következő tanulmány az „építőkocka elv" alkalmazásával. Az utolsó írás a Zsidó
Múzeum ismertetése kapcsán Daniel Libeskind Berlinben el nem készült épületeit
veszi sorra. A témák változatos egymás mellé illesztése a szerkesztő érdeme. A
hátsó borítón olvasható fülszöveg szerint: „Ha Berlin átváltozásaira gondolunk,
szinte mitologikussá vált történések bukkannak elő mindenekelőtt a 20.
századból, [...] az 1936- os olimpia, [...] a Stalin Allee meg a Hansaviertel". Később:
Berlin „fallal kettéosztott város lett". Érdekes módon azonban ezek a mitologikussá
vált események leírásai a kötet lapjairól kimaradtak. Az építészeti analízisek szinte
mind a nyugati félre, illetve az egyesítés utánra korlátozódnak, a keleti
részek panelos építkezéseinek kritikája teljesen hiányzik. A Speer fejezetnél
München Königsplatz; Nürnberg, Marsmező; Párizs, világkiállítási pavilon képei
helyett a recenzens szívesebben látta volna Berlin két emblematikus épületének
fotóit és átváltozásainak taglalását: a háborúban sérült, nyugat-berlini
Gedächtniskirche Egon Eiermann általi kiegészítését 1961-ben geometrikus
toronnyal és oktogonális templomtérrel, amelyeket a berliniek csak úgy
titulálnak, „a rúzs és a púderkompakt". Az NDK-s oldalon a Stadtschloß majd 500
éven át a Hohenzollern királyok székhelye volt. A háborúban szinte teljesen elpusztult.
1950-1951-ben - tiltakozások ellenére - lebontották. A helyén 1976-ban épült
fel az üveghomlokzatú, csillogó Palast der Republik, amelynek csúfneve volt a
Ballast der Republik, illetve Palazzo Prozzo. Ám ezt is utolérte sorsa, a
Bundestag korábbi döntése alapján
alig 42 év
után, 2008-ban elbontották, hogy helyén a királyi palotát újraépítsék. Ezek
valódi metamorfózisok, az összehasonlítások mégis hiányoznak. Scharoun
Filharmóniája és más tárgyalt épületek ezzel szemben előzmények, és
átváltozások nélkül mintegy csak kinőttek a földből. A recenzens ezen
megjegyzései talán mégis a feldolgozás objektív igényére mutatnak rá. Megemlítendőnek
tartom, hogy a Filharmónia épületének akusztikájával a dolgozat részleteiben
nem foglalkozik, pedig a kiváló akusztikával rendelkező szokvány cipődoboztól (bécsi
Musikvereinsaal, budapesti Művészetek Palotája hangversenyterme) eltérő
alakjának hanghatása kíváncsivá teszi az olvasót. A Filharmónia tetejét három egymásba
metsződő, nem konvex, hanem konkáv ív határolja (lásd 199. o. hosszmetszeten), amelyek
az enteriőrben azonban konvex ívekként jelennek meg. A figyelmes olvasót
ezenkívül számos betűhiba zavarja. Minden fejezethez részletes irodalomjegyzék tartozik.
A képeknek a kékes tónus 19. századi hangulatot kölcsönöz, ám a jó reprodukciót
ez nehezíti. A kötet végén a szerzőkről címszavakat és a képek forrását
tüntették föl. A könyv Berlinről sok szempontú áttekintést nyújt, birodalmi
fővárosból modern Großstadt lett, a 30-as években világfővárossá akarták tenni,
s a fallal kettéosztott városból 20 éve Németország újraegyesült fővárosa jött létre.
Timon Kálmám
Kapcsolódó recenziók
Átváltozások (Hegyi Zoltán, Magyar Nemzet, 2011-02-19)