E könyv alapműnek is nevezhető: hatalmas, sokdimenziós adat- és információtömeget tár elénk Párizsról, olvasása valóban Párizs felfedezése még azoknak is, akik többé-kevésbé otthonosan mozognak a mai városban és ismerik a történelmét. Ha a tartalmát egy ügyes készülék szinkronizálná egy helymeghatározóval és kószálás közben felmondaná, csodálatos párizsi idegenvezető lenne.
Az európai gondolkodásban aligha van még egy város, amelyet olyannyira a felvilágosodott nyugati kultúra kútfejének, legfőbb műhelyének és kisugárzójának tartanak, mint Párizst. Firenze, Róma, talán mások is olykor túlragyogták, ám a felvilágosodással született kultúránk egészét illetően Párizs a Fény Városa.
Jócskán kedvezett neki ebben a történelem is. Ekkora kulturális teljesítményhez igen erős háttér kell, annak rangot és életet adó erőforrásaival, a nyugati kultúrkörben pedig Franciaország mellett kevés ilyen volt, és - ne itt kutassuk miért - messzevilágító teljesítményben e téren azok is elmaradtak attól, aminek Párizs megtestesítőjévé vált a világ számára.
Persze, hogy ott munkál a nagyságában a "Máté effektus" is (Mát. 25.29), hiszen a fénye odavonzotta máshonnan a szellem és a művészetek embereit, akik így az ő nagyságát és hírnevét emelték tovább, szintúgy a szellemi-, s szintúgy az anyagi csillogás híveit, akik azután szertevitték nagysága hírét. A kultúrában, tudományban egyaránt profi Typotex ismertetőjéből idézve: "Nincsenek elveszett léptek..." Így kezdődik a Párizs történelmébe és történetébe bevezető, ínyenceknek szóló útikalauz. Első lépésben például azt mutatja be, hogy a többi nagyváros amőbaszerű terjeszkedésével szemben Párizs mindig újabb és újabb koncepciók szerint szervezte koncentrikus körökbe önmagát. Akár egy hagyma rétegei: felfejthető, és így korszakolható. Haussmann báró ("Napóleon buldózere") pedig kíméletlenül felszántotta a várost, hogy kialakítsa bulvárjait - az anekdota szerint azt is figyelembe vette, hogyan juthat el a leggyorsabban a szeretőjéhez. A könyv első része negyedről negyedre haladva részletgazdag élőképet ad a város utcáiról és tereiről, remek kalandokat tartogatva azoknak, akik ismerik Párizst, és azoknak, akik kerülik a turistatömegeket. A második rész a forradalmak Párizsát mutatja be, mintegy barikádtérképet adva kezünkbe, amellyel a nagy francia forradalomtól az 1968-as lázadásokig nyomon követhetjük az események helyszíneit. A harmadik rész egy jól ismert párizsi típus, a "kószálók" által leírt várost mutatja be, Rousseau, Balzac és Baudelaire városát, hiszen a "séta tengődés csupán; a csatangolás: élet." De Párizsról szóló könyv művészek nélkül nem lehetséges! Így még Manet, Degas, valamint a századforduló fotósai - mondjuk André Kertész - Párizsából is ízelítőt kapunk." A szerzőről pedig, ugyanonnan: "Éric Hazan (1936) baloldali publicista, művészeti könyvek kiadója. Kalandos ifjú évei alatt szívsebész végzettségét katonaorvosként használta fel a libanoni polgárháborúban. Párizsba visszatérve ismert közíróként és könyvkiadóként a kulturális élet fontos szereplője lett."
Az Amazon ismertetője kiemeli: "Hazan egyesíti az anekdotázó érdekes történetek iránti érzékét a történész ténybeli tudásával, s így állítja elénk a szereplők páratlan sorát: az irodalmárokat, a filozófusokat, a művészeket (tegyük hozzá: szintúgy Párizs mérhetetlenül gazdag történelmének jellegzetes szereplőit minden rétegből, a nép gyermekeitől a hatalmasokig - OP). Ablakot nyit a város vibráló múltjának elfeledett ösvényeire, így mutatja meg azt meglepő új színekben." Így igaz.
