Ha az Úristent nem vesszük ide, kétségkívül Leonardo da Vinci az a művész, akiről a legtöbb írás született.

– ezzel a beszédes sorral kezdte Leonardo című könyvét (cikkünk a kötetről itt olvasható) Daniel Arasse (1944-2003) francia művészettörténész és italianista. A több mint 400 oldalas kötet eredetileg 1997-ben jelent meg francia nyelven. A szerző arra a nem kis feladatra vállalkozott, hogy megfesse Leonardo da Vinci portréját, és elképesztő alapossággal elemezze művészi munkásságát. A Leonardo tavaly év végén jelent meg magyarul a Typotex Kiadónál, ugyanott, ahol Arasse további négy könyve is. A kötet megjelenése kapcsán Martos Gábor művészeti író, és a könyv egyik fordítója, Marsó Paula beszélgetett február 1-jén az Írók Boltjában. Marsó Paula esztétikából doktorált az ELTE-n, és Nemes Krisztinával fordították magyarra a Leonardót.

Martos Gábor – aki már Daniel Arasse fent idézett első mondatába beleszeretett – arról érdeklődött Paulától, hogy mit adott neki a könyv.

Számomra egy expedíció volt ez a kötet. Színes és üdítő útvonal, amit Arasse bejárt. Olyan finomságokat vettem észre Leonardo da Vincivel kapcsolatban, amikre valószínűleg nem figyeltem volna fel.

– emlékezett vissza Marsó Paula. Martos Gábor megjegyezte, hogy Daniel Arasse nem a művész életrajzát tárta elénk, mint egy Wikipédia-szócikk, hanem sokkal inkább Leonardo személyiségét mutatja be az olvasónak.

Daniel Arasse könnyen fordítható szerző. Annak ellenére is, hogy rendkívül hosszú mondatokat és szövegrészleteket hoz létre. A fordítónak ezt tiszteletben kell tartania. Meg kell tartania a ritmust. Sokszor éreztem, hogy egyszerűbb lenne szakaszolni, feldarabolni és máshogy strukturálni a mondatokat.

– mesélt a fordító munkafolyamatról Marsó Paula. Martos Gábor is kiemelte, nem kell megijedni attól, hogy egy nagyon okos ember nagyon okos könyvéről van szó, hiszen a Leonardo valósággal olvastatja magát, akárcsak egy regény. A könyvbemutatón szóba került Leonardo da Vinci műveinek halhatatlansága is.

Nemrég New Yorkban jártam, és rengeteg olyan graffitit láttam, amin az Utolsó vacsora és a Mona Lisa köszönt vissza. Meglepődtem, mert egy szegény városnegyedről van szó, amire inkább a street art a jellemző, nem pedig a polgári miliő.

– jegyezte meg a kötet egyik fordítója. Martos Gábor szerint a 2003-as esztendő sorsfordító volt, hiszen abban az évben hunyt el Daniel Arasse, és ugyancsak akkor jelent meg Dan Brown Da Vinci-kód című regénye.

Meghalt Arasse, aki mindent tudott Leonardóról, és jön helyette teljesen más. Ha most kimegyünk az utcára és megkérdezünk embereket, tízből kilencnek a Da Vinci-kód fog eszébe jutni a Leonardóról. Arasse és Dan Brown nem ugyanazon a pályán focizik, még akkor sem, ha a labdájukat ugyanúgy Leonardónak hívják.

– jelentette ki Martos Gábor. A könyvbemutató zárásaként Marsó Paula is hasonlóképpen méltatta a 2003-ban elhunyt Daniel Arasse művét:

Végig arra törekedett, hogy komplexitásában bemutassa a Leonardo definíciót. Olyan finom részletességgel és apró megkülönböztetésekkel élt, hogy egy monumentális tablót kíván nyújtani az olvasónak, melybe belefoglal minden létező szöveget, megközelítést és értelmezést.