Ezzel a címmel adta ki a Typotex az első arab származású tudós - Ahmed Zewail - szakmai és személyes önéletrajzát, aki a természettudományok területén kapott Nobel-díjat. Zewail felvilágosultan nyitott a világra, ugyanakkor nagy tiszteletben tartja a muszlim értékrendet és kultúrát. Könyvének különleges értéke, hogy közvetlen és elfogulatlan, minden szélsőségtől mentes betekintést nyújt abba a muszlim környezetbe és gondolkodásba, amelyben felnőtt, s amelynek hagyományai sokban rányomják a bélyegüket az ő gondolkodásmódjára is. Nagyon izgalmas a könyvéből megismernünk, milyen is a legmodernebb tudománynak az az ága, amelynek ő az eddigi legkiemelkedőbb úttörője, ám nem kevésbé jó a higgadt elbeszélései, belülről hozott ismeretei, megélt tapasztalatai révén megbízható -és emberi közelségbe hozott képet kapnunk arról, valójában milyen az iszlám XX. századi, modernizálódó világa.

A Svéd Királyi Tudományos Akadémia - e kötetben is olvasható - hivatalos indoklása szerint az 1999. évi kémiai Nobel-díjat „azért az úttörő munkáért kapta, amelyet alapvető kémiai reakciók vizsgálata terén végzett ultragyors lézerimpulzusok segítségével, megfigyelve az átalakulásokat azon az időskálán, amelyek azok lejátszódnak (s amelynek mértékegysége a másodperc milliárdod részének milliomod része- OP) Zewail professzor eredményei forradalmasították a kémiát és az ahhoz kapcsolódó tudományokat, mivel a vizsgálati módszerei lehetővé teszik a reakciók molekuláris szintű megértését, és tervezhetővé tesznek fontos reakciókat."

Könyvének tartalmát ő maga így összegzi: „E könyv alapvetően három nagy témára koncentrál: az életre, a tudományra, és a jövőnkre. Életem hat főbb állomását foglalja össze: a gyermekkort, amely a Nílus partjain kezdődött, az Alexandriai Egyetemen töltött éveimet, amelyek meghatározóak voltak tudományos pályafutásom szempontjából; ösztöndíjas amerikai éveimet, amelyek egy új világ kapuit tárták fel előttem; a tudományos felfedezések caltechi éveit, amelyek megváltoztatták gondolkodásunkat az anyag és az idő tudományáról; a Nemzetközi Fejszál Király Díj elnyerését, amely csoportom számára az első jelentős elismerést jelentette, és amely révén új családot alapítottam (első feleségétől már korábban elvált), és végül a Nobel-díj elnyerését, amellyel bekerült a nevem a tudománytörténetbe. De a könyv nemcsak életemről szól, hanem az időről és az anyagról is. Bemutatja a femtovilágban tett felfedezéseinkhez vezető utat és tudományos fejlődést. Írásomat az új „világrendetlenséggel" kapcsolatos kétségeimmel zárom, és azokkal a gondolataimmal, amelyeket útravalónak szánok a jövőre vonatkozóan, különösen egyiptomi és amerikai szempontból."

Szakmai hitvallását illetően kifejti, hogy a tudományos forradalomhoz egyaránt szükséges az új eszközök és módszerek kifejlesztése, valamint az újszerű gondolkodás és az új fogalmak megalkotása. Jóllehet a tudósok nagy részében inkább egyikre vagy másikra van meg a jó képesség, ezek csak együtt tudják előre vinni a tudományt. Szakmai ethoszát illetően is arab mondást idéz: „Jaj a tudósnak, aki elégedett", s ezt így kommentálja: „szüntelenül keresnünk kell a tudást, és kötelesek vagyunk segíteni egymást ebben". (Typotex, 2008)