A megtévesztés pszichológiája – Machiavellizmus című kötet tavaly év végén jelent meg a Typotex Kiadónál, a könyvről szóló cikkünket itt olvashatod. A szerző január 26-án az MTA Könyvtárának Konferenciatermében mesélt új kötetéről, beszélgetőtársa pedig Berkics Mihály szociálpszichológus, az ELTE Pszichológiai intézetének adjunktusa volt. Bereczkei Tamás a Pécsi Tudományegyetem intézetvezető egyetemi tanáraként, valamint az ott működő Pszichológia Intézet vezetőjeként dolgozik. A pécsi kutatócsoporttal való közös munkája több évtizedes múltra tekint vissza, különösen a mindennapi életünk problémáit vizsgálják. Így került Bereczkei Tamás látóterébe a machiavellizmus 5-6 évvel ezelőtt. Maga a kifejezés Niccolò Machiavelli reneszánsz írótól származik, aki A fejedelem című művében adott tanácsokat, milyen taktikákat kell követnie egy uralkodónak a hatalom megszerzése és megtartása érdekében. Azóta a pszichológia machiavellistaként emlegeti az akarnok, magukat megjátszó, másokat kíméletlenül kihasználó egyéneket. Ma már a machiavellizmus szofisztikáltabb, ám nem kevésbé veszélyes formáival találkozunk a mindennapokban, legyen szó politikáról, munkáról vagy magánéletről.

A machiavellisták tipikus jellemvonása, hogy minden emberről rosszat gondolnak. Azt hiszik, hogy mindenki gonosz, mindenki meg szeretné károsítani a másikat. A machiavellista feladata, hogy a felé irányuló rosszindulatot átfordítsa, előbb lépjen, mint a többiek.

– rajzolta körbe a jelenséget Bereczkei Tamás. Bármilyen gonosznak is tűnik, a machiavellista mégsem ugyanolyan, mint a pszichopata, utóbbi ugyanis élvezi a másokkal való kegyetlenkedést. A machiavellista nem örül annak, hogy hátrányos helyzetbe hozza a másik felet, csupán a céljai érdekében teszi ezt. A cél lehet például pénz, tárgy vagy státusz.

Nagy meglepetésre a machiavellisták nem tűnnek ki az átlagból sem intelligenciában, sem más kognitív képességben. Ez meglepő, mert amikor elkezdtük a vizsgálatokat, meg voltunk győződve róla, hogy intelligensebbek az átlagnál. Azt gondoltuk, hogy a machiavellisták magasabb érzelmi intelligenciával rendelkeznek, hiszen olvasniuk kell mások érzelmeit, színlelniük kell, el kell titkolniuk információkat a siker érdekében.

– mesélte A megtévesztés pszichológiája című kötet szerzője, aki szerint machiavellisták sikere az impulzuskontrollban keresendő, hiszen kitűnően tudják szabályozni érzéseiket, érzelmeik nem zavarják össze a gondolataikat. A machiavellizmus nem betegség, és mint Bereczkei Tamás rámutatott, olykor akár hasznos is lehet.

Általában nem örülünk, ha egy barátunk lenyúl minket, ha a főnök visszaél a hatalmával, nem szeretjük, ha kényszerhelyzetbe hoznak bennünket. De különböző vizsgálatok azt mutatják, hogy a vállalatok élén rengeteg machiavellistát találhatunk. A kutatások szerint ennek nem feltétlenül az az oka, hogy a machiavellisták akaratosak és manipulálnak másokat a céljaik érdekében. Fontos szerepet kap az is, hogy kitűnően el tudják adni magukat, sármosak, jó a megjelenésük. Mivel egy machiavellista a riválissal szemben mindent bevet a siker érdekében, hasznos lehet egy csoport számára. Ezért kaphatnak komoly szerepet a politikában.

Berkics Mihály arról érdeklődött a szerzőtől, hogy vajon milyen evolúciós háttér állhat a machiavellizmus mögött. Mint megtudtuk, az állatvilágban, azon belül a főemlősöknél is előfordul, hogy az egyik egyed a saját céljai érdekében becsapja, megtéveszti a másikat, machiavellista technikákat tehát megfigyelhetünk az élővilágban is.

A könyvbemutató végén az MTA Könyvtárának Konferenciatermében ülő közönség is szót kapott. Záporoztak is a kérdések és a vélemények. Az egyik résztvevő megjegyezte, Bereczkei Tamás könyvének minden ötödik oldalához tudna mondani egy esetleírást. Mint mondta, a kötet meglepő felismeréseket okozott számára, hiszen utólag ismerte fel azokat a machiavellistákat, akikkel élete során találkozott. Bereczkei Tamás szerint pontosan ezért lenne szerencsés, ha fiatalok is kezükbe vennék a könyvet.