Ahol emberek dolgoznak, ott pletyka is van. A cégeken belüli online kommunikáció elterjedésével, mindennapossá válásával pedig egyre nagyobb figyelmet kell fordítani arra, hogy a pletykát, a szóbeszédet, az informális kommunikációt kordában tartsa, sőt, esetleg fel is használja az adott szervezet vezetősége. Az ugyanis nemcsak árthat, de építheti is a szervezetet.

A formális kommunikációt tekinthetjük az egész rendszer csontvázának, míg az informálist az idegrendszernek – szükség van mindkettőre, nem választhatók el egymástól, sőt, természetes, hogy ha létrejön a váz, létrejön vele együtt az idegrendszer is. Így aztán fontos, ha a vezetők tudják: két céget irányítanak, akár akarják, akár nem. A formálist az előírások és az egyes szerződések szabályozzák, míg az informálist legfőképpen a dolgozók. A belső kommunikációval pedig azért is fontos törődni, hogy a dolgozók ne vegyék teljesen a saját kezükbe az irányítást – hiszen ahol nincs információ, ott keletkezik.

Szvetelszky Zsuzsanna könyve pedig pontosan ezzel foglalkozik: Mit jelent az informális kommunikáció? Miért a vezető a legtöbb pletyka tárgya? Miért magányos a vezető? Hogyan torzul az információ, mik a vállalati pletyka leggyakoribb fajtái? Hogy néz ki egy hálózatban működő szervezet láthatatlan viszonyrendszere, azt hogyan lehet felhasználni a cég céljainak megfelelően? Mit jelent a kommunikációs stratégia, miért van rá szükség? És végül: mi a vezető feladata, hogy kommunikációs szempontból sikeres legyen?

Lényeges tudni, hogy a kommunikáció nem egy ember feladata, hanem az egész szervezeté, és ha minden nem is tartozik mindenkire, akkor is fontos, hogy az összes dolgozó a szervezet részének érezze magát. Az információk előbb-utóbb úgyis eljutnak mindenkihez – nem mindegy azonban, hogyan.

Az online kommunikáció ráadásul megváltoztatja a szabályokat: már írásban is rögzül olyasmi, amely addig csak szájhagyomány útján terjedt, így könnyű továbbküldeni változtatás nélkül érzékeny információkat tartalmazó leveleket, Skype-beszélgetéseket, adatokat, összegeket, történéseket. És persze az is fontos, hogy aki azt állítja, dolgozott késő estig, arról ezzel egy időben ne osszanak meg szórakozóhelyen lőtt, részegen táncolós képeket.

Bevallom, elsőre úgy tűnt, a könyv túlságosan elméleti (tizennyolc oldalas az irodalomjegyzéke!), és heves szemöldökfelvonást eredményezett, amikor elkezdett kínai tanmesékkel, bibliai részletekkel és klasszikus viccekkel dobálózni, azonban – amennyire meg tudom ítélni – szakmailag remekül összerakott mű. Nagyon fontosnak is tartom, hogy ezzel a témával minél többen foglalkozzanak, akár vezetők, akár alkalmazottak, hiszen a szervezeteken belül rengeteg feszültséget meg lehetne előzni, ha a mindkét csoport tudatosabban kezelné az informális kommunikáció kérdését. Szvetelszky Zsuzsanna Rejtett szervezetek című könyve pedig kitűnő kiindulási pont lehet a témával kapcsolatos további vizsgálódások számára.