Sok ismerettel szolgáló, tanulságos könyv, érdekes olvasmány, kissé talán fura mű.
„Föltekintek és káprázik a szemem, körültekintek és megzavarodom…” mindannyian így csodáljuk a csillagos égboltot, a világmindenség számunkra látható megjelenését. Amióta az ember gondolkodó lénnyé vált, megpróbál elfogadható magyarázatot találni arra, vajon honnan van, miből áll, hogyan épül fel a világa, és mi közük mindehhez azoknak a kis hunyorgó fényecskéknek az égen.
André Brahic ma élő asztrofizikus, aki a legújabb tudás eszközeivel kutatja a világegyetem szerkezetét, működését. E művében arra vállalkozik, hogy tudományos igénnyel, de mindenki számára jól érthető módon és ezért hétköznapi szavakkal vázolja fel mindazt, amit a kozmikus világról — és benne természetesen a szűkebb hazánkról, a Földről és a Naprendszerről —, annak szerkezetéről, fejlődéstörténetéről, a mindezt uraló erőkről és törvényeikről tudunk. Műve összegezés — nem szolgál új felismeréssel és nem is igyekszik ilyen hatást kelteni, hanem a laikusok számára ad átfogó képet e tudományterület múltjáról, jelenéről, eredményeiről. Az érdeklődő ugyanakkor jócskán találhat benne izgalmas, a képzeletet felgyújtó új ismereteket. Hányan tudtuk pl. eddig, hogy az égitestek szerkezetét nemcsak vonzó-, hanem taszító erők is formálják, és hogy az óriásbolygók híres gyűrűinek fennmaradását terelőholdak biztosítják, éppen a taszítóerők segítségével? Hányan, hogy a csillagközi teret kitöltő, elképzelhetetlenül hatalmas méretű anyagfelhőkben egyebek közt etilalkoholt is találtak, továbbá olyan bonyolult molekulákat, amelyek ötven szénatomot is tartalmaztak?
Nem véletlen, hogy — amint Brahic is kiemeli — jóllehet eredetünk kutatása az egyik legnagyobb tudományos kérdés, mégis a metafizika sokkal előbb csapott le rá, mint a fizika.. A tudományos kutatás eszközigényes tevékenység, amelynek szigorú logikai és módszertani követelményeknek kell megfelelnie. A metafizika a vizsgálódásaiban és a következtetései elfogadtatásában sokkal inkább támaszkodhat a hitre — azokra, akikben nagy a hit ereje, továbbá akik a problémáik elől a hithez menekülnek. Másrészt, amíg az. emberek általános műveltsége a természettudományos gondolkodás terén el nem ér egy bizonyos, meglehetősen magas szintet, a metafizika eszméire sokkal könnyebb széles vevőkört találni, mint az asztrofizika tételeire. Emellett a könyvét olvasva azon is elgondolkodhatunk, vajon a világegyetem eredetének legmodernebb magyarázata, a Nagy Bumm elmélete a közember számára mennyivel tűnik inkább racionálisnak és főként megalapozottnak, mint a különféle eredetmítoszok. Vajon mivel magyarázzuk, hogy annak az anyagmennyiségnek, amelynek a számítások szerint a világegyetemet alkotnia kellene, a túlnyomó hányadát egyelőre nem lehet kimutatni? Brahic szerint lehetséges, hogy ez a hatalmas tömeg a közönséges anyagtól eltérő, ma még ismeretlen formában van jelen a világunkban.
Brahic több nagy elődjéhez hasonlóan itt a lehetetlent kísérli meg: leírni a laikusoknak a felfoghatatlant, elmagyarázni azt, aminek a megértéséhez nincsenek fogalmaink és amihez szavaink is csak részben vannak, elképzelni pedig egyáltalán nem tudjuk: a világegyetemet és történetét. Már ennek kutatása is hősies és képtelen vállalkozás. Igen találó és szemléletes a párhuzam, amelyet erre ad. A világ és benne földi létünk eredetének kutatása egy hatalmas kirakós játékra emlékeztet, amelynél nem árulták el mit ábrázol a kép, de még azt sem hogy hány darabból áll. Rengeteg darabka örökre elveszett, néhány meg más játékokból keveredett ide. Azt sem tudjuk például, mely darabok hordozzák az eredetünkkel, és melyek az ebből induló fejlődéssel kapcsolatos információkat. Igen jól érzékelteti ezt, amit a kozmikus eredetű anyagok kormeghatározásának technikáiról elmond. Így azután jóllehet az évek során a kirakós játék sok-sok darabkája került elő, még nem tudjuk, hová is tegyük ezeket.
Az intellektuális teljesítmény csúcsait mutatják be, és ennek megfelelően érdekesek azok részek, amelyek a kutatásban alkalmazott vizsgálati módszereket írják le. Ezekben a logikus következtetések magasiskoláját csodálhatjuk meg, akárcsak azokban a részekben, amelyek a világegyetem úgynevezett kompakt objektumairól adnak számot.
Helyenként kissé talán fura mű. A szerző tudományos teljesítményére vonatkozó utalások szerint Brahic kiváló szakember. Úgy tűnik, néhány pontatlanság azért becsúszott ide. A megértést azonban ezek nem zavarják, sőt, ha elgondolkodunk rajtuk, még segíthetik is. Helyenként a stílusa sem éppen mindennapi. Aki kedveli, hogy a tudományos munkák gondolati fegyelmét a szóhasználat lezserségével, jópofizással tegyék könnyedebbé, az szeretni fogja a könyv stílusát. Feltéve viszont, hogy a szerző nem kötődik különösebben a Magyarhonhoz, az talán már kevésbé érthető, miért van teletűzködve a könyv magyar hivatkozásokkal és példákkal. Ezek azonban voltaképpen lényegtelen apróságok ahhoz képest, hogy ez egy elolvasásra mindenképpen érdemes, jó könyv.