Amélie és Forrest Gump közös nyomozásuk során Leonardo da Vinci képein fedeznek fel érdekességeket a Dan Brown blöffregényéből készült filmben. Persze nem ez az első eset, amikor rejtélyek megoldásához művészeti alkotások adják a segítséget, a számtalan példa közül elég Morgan Freeman könyvtári lapozgatására gondolni A hetedik-ben vagy kedvenc Batman-ellenségem, a Megfejtő (The Riddler) rébuszaira. A kulcsszó talán a narratíva – bár a festmények nem elsősorban narratív alkotások, valahol mégis azok, hiszen amennyiben rendelkezünk hangképző szervekkel, és találunk valakit, aki beszéli a nyelvünket, a képekről is beszélgetünk. Vagy éppen olvasunk. A Typotex kiadó Képfilozófiák című sorozatának két kötetében Németh a XVII. századi holland zsánerképek, Arasse pedig a reneszánsz festmények titkos utalásairól lebbenti fel a fátylat.

Hollandus piktorok sikamlós témái

A KGRE Néderlandisztika Tanszékének oktatója azzal kezdi, hogy célja a szórakotatás. „Megérkeztünk úticélunk végére, sikerült a tervünk” – drMáriással szólva. Németh jó témát választott a szórakoztatáshoz, hiszen a hollandus piktorok néhol igencsak sikamlós témákkal játszadoztak el. A főleg allegóriákat bemutató-magyarázó téma-és motívumtörténeti kirándulás állomásai során fény derül a híres parasztmulatságok valódi „jelentésére”, egy közmondás képi megvalósításainak mikéntjére, de megtudhatjuk azt is, mi a fő funkciója az álmatag tekintetű hölgyek mellett bizarr mosolyba merevedő doktoroknak, a madarakat áruló piaci árusoknak, a szappanbuborékoknak vagy a sakkozó párocskáknak.

A rövid fejezetek során megemlített számtalan kép színes reprója a képmellékletben is megtalálható, de a kötet egyébként is gazdagon illusztrált. A felhasznált képanyag nagy része Magyarországon lelhető fel, így az is kiderül, a jól ismerteken kívül még milyen értékek birtokában vannak a hazai múzeumok, képtárak. A zsánerfestészet és a komédia párhuzamainak bemutatáshoz a szerzőnek látszólag nem kellett megerőltetnie magát, ugyanakkor eszmefuttatásai nem tekinthetők beleerőltetettnek sem. A tudományos terminológia szinte teljes mellőzésével a könyv mindenki számára jól érthető, tanulságos kiadvány, ami ráadásul egy viszonylag ismert terület eddig nem taglalt érdekességeiről szól. A duhaj képeken több esetben észrevehető az egyik korábbi poszt okádó figurája, de szerintem a prímet Gillis van Breen metszete (lásd lentebb) viszi, amin egy madárárus a kuncsafttal való csevej közben mással is foglalatoskodik. Van még azonban sok minden, ami megmosolyogtató, és leszámítva azt, hogy Németh néha mintha ismételné magát, könyve abszolút rendben van.

A kiadás

És végül magáról a kiadásról. A Typotex Kiadó sorozata jó megjelenésű, és jól megszerkesztett. Egy helyen vettem észre, hogy két kép szövegét összecserélték, de ezen kívül nem fedeztem fel bántó hibát. A két könyv képmelléklete gazdag, és remek segítség, hiszen mindkét szerző könyvében található olyan fejezet, aminek valódi értelmezéséhez egyébként több albumot kéne egyszerre lapozgatni. A könyvek borítója ötletes (a puha fedél részben kivágott, alatta egy festmény), ráadásul Németh esetében pont jól takarja a festmény fontos részleteit. Ami negatív, hogy könnyen összegyűrődhet, szamárfüles lehet a borító, ezzel pedig lőttek a maximális esztétikai élvezetnek, így nem ajánlott sok mással együtt bevágni a hátitatyóba.