0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Bakács Tibor
Megjelenés: 2008
Oldalszám: 297 oldal
Formátum: B/5
ISBN: 978-963-9664-87-6
Témakör: Ökológia
Sorozat: No.1. Nemzetközi bestseller

Eredeti ár: 3200 Ft
Webshop ár: 640 Ft

KOSÁRBA
A fele elfogyott
Olaj, gáz, forró levegő és a globális energiaválság

Küszöbön az olajválság

Mix
2008. 05. 21.

Olajválságot, pánikot és az emberiség jövőjét meghatározó döntések időszakát jövendöli a következő évekre Jeremy Leggett, egykori olajipari szakember, a világ egyik legismertebb zöld gondolkodója.  

Küszöbön az olajválság

 

A környezetvédelmi bestsellerek szerzője Half Gone - A fele elfogyott című könyve magyar kiadását ünnepelte Budapesten, miközben előadásokat tartott olajról, iparról, megújuló erőforrásokról és a mai döntéshozók történelmi felelősségéről. Leggett állítja, hogy a olajkitermelés lehetőségei és a rohamosan növekvő fogyasztói igények már a következő évtized elején találkoznak - és nem a század derekán, mint azt az olajtársaságok jósolják - ami napi olajhiányhoz, és a világgazdaság minden szegmensébe begyűrűző pánikhoz vezet. - A becsült olajkészletek nagyjából harmada nem is létezik - fogalmaz a szakember. Ennek Leggett szerint több oka van, főként az, hogy az arab világ államait és a fejlődő országokat tömörítő OPEC (Olajexportáló Országok Nemzetközi Szervezete) tagjai szándékosan túlértékelték saját tartalékaikat, hogy a társaság vezető szerve nagyobb kitermelési kvótát adjon nekik. Az olajéhség, pontosabban szomjúság pedig nem csillapodik. Kínaiak milliói érték el azt az életszínvonalat, amikor végre megvásárolhatják első autójukat. Hasonló igaz az elmaradottabb, de szintén milliárdos lakosságú Indiára is. - Sokan azzal érvelnek, hogy a korszerű kitermelési technikák és az újonnan feltárt olajmezők majd fedezik a szükségleteket, de ez több ponton is ingatag állítás - mondta az egykori olajipari tanácsadó. Álláspontja szerint a kitermelés tetőzése hamarabb eljön, mint az új mezőkből érdemben olajat nyerhetnének - ez ugyanis legalább 6 év, tengeri fúrások esetén pedig 10 évnél is több. Az új - ferde, változó irányú - fúrási eljárásokra és az ún. olajhomokból kigőzölt nyersanyagra pedig szintén nem hagyatkozhatunk, hiszen azok még legfőbb alkalmazási területükön - az Egyesült Államokban - sem tudták megállítani a kitermelés hanyatlását - véli Leggett.

Válaszúton a világ

Az energetikai szakember szerint a korábbi kisebb fennakadások körül pillanatok alatt kipattant feszültségek már megmutatták, milyen törékeny a szinte teljesen kőolajra épülő nyugati gazdaság. A forrongás tehát nem kerülhető el - véli - de az igazán fontos mozzanat csak ezután következik: vajon mennyire bölcsen és előrelátón reagálnak a krízisre a világ politikai és gazdasági vezetői? Leggett szerint ez olyan fordulat lesz, mely a jövő történelemkönyveiben biztosan szerepel majd. A szakember két elméleti forgatókönyvet készített a helyzetre.

A derűs változat szerint ekkor a hatalmon lévők és az emberiség java felismeri, hogy zsákutcába jutott, és soha nem látott mozgósításba kezd az alternatív energiák, meghajtások elterjesztésére. - Olyasmi lehetne ez, mint a második világháború idején, mikor a brit és amerikai gazdaság pillanatok alatt állt tank- és repülőgép-építésre - véli Leggett. Így még kényelmes életünket sem kellene feladni, ugyanúgy utazhatnánk mint addig, csak másképp. Ráadásul - ami a legfontosabb - a klímaváltozást okozó széndioxid-kibocsátás is visszaesne, így elkerülhetnénk a globális környezeti katasztrófát.

Leggett borús forgatókönyvében mindennek az ellenkezője történik: az olajhiányban hirtelen cserbenhagyja a vezetőket a józanész, és minden lehetséges módon a kitermelés fokozására törnek. Megkettőzik az erőfeszítéseket az északi olajmezők feltárására, és csatasorba állítják az összes energiapazarló, súlyosan környezetszennyező módszert - kiváltképp az olajhomokot - hogy legyen elég nafta a kutakon. A klímaváltozást pedig, mint valami divatjamúlt témát félresöprik, de erről természetesen elfelejtik értesíteni a széndioxidot, ami zabolátlanul feldúsul a légkörben és néhány röpke évtized alatt a káosz talányos világába taszítja a földi bioszféra folyamatait. Betegség, pusztulás, éhínség, háború, hanyatlás képeivel zárul az eseménysor.

Olajra nincs ember, atomra meg idő

Jeremy Leggett szerint kertek alatt a válság, de reális esély van még rá, hogy észbe kapjunk. Mindenekelőtt a karbonszegény - kevés vagy semmilyen széndioxid-kibocsátással nem járó - energiaszektor építéséhez kellene hozzáfogni és mindent fejleszteni, ami megújuló, tiszta és nincs köze az olajhoz. - Az olajipar sorsát amúgy is megpecsételték a hetvenes, nyolcvanas évek nyersanyaghiányait követő elbocsátások, a szakmában 49 év az átlagéletkor, közel az 55 éves átlagos nyugdíjba vonuláshoz - magyarázza Leggett - a már ma is égető szakemberhiányt pedig képtelenség éveken belül megoldani. A nukleáris energiát szintén nem sorolja az üdvözítő irányok közé, hiszen a kérdéses sorsú sugárzó hulladékok mellett a világ atomerőmű-építő kapacitását lefoglalják a mostani megrendelések, ráadásul az első kapavágástól tíz év is eltelik, mire beindulhat a reaktor. Arról viszont, hogy milyen létező, vagy fejlesztés alatt álló technológiák helyettesíthetnék a mindenható olajat, arról sajnos nem mondott konkrétumokat a zöldenergia-guru. A szakmában mindenesetre forradalmian hatékony napelemekről és karbonmentes elektromosságból táplálkozó közlekedésről regélnek. Hogy Leggettnek igaza lesz-e, és csakugyan öt éven elhagyja az olajkitermelést a fogyasztás, majd meglátjuk. A mára megújuló energiában utazó Leggett mindenesetre elmondta: a könyve eredeti kiadása óta eltelt néhány évben olyan események történtek, amik csak erősítették a tetőző olajjal kapcsolatos meggyőződését.

Szegál Tamás

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK