
Megjelenés: 2008
Oldalszám: 297 oldal
Formátum: B/5
ISBN: 978-963-9664-87-6
Témakör: Ökológia
Sorozat: No.1. Nemzetközi bestseller
Elfogyott
Jeremy Legett-tel Bánsági Éva készített interjút
Könyvének címe az, hogy Félig elfogyott. mit ért
ezalatt, félig elfogytak az olajtartalékaink?
Igen, azt gondolom, hogy nagyon közel vagyunk ehhez a ponthoz. És ez egy nagyon
fontos pillanat lesz az emberiség történetében, mivel annak a feltételezésnek
hiszünk, hogy még van néhány évtizedünk arra, hogy növeljük az általánosan
hozzáférhető olajkészleteinket. De ha már félúton vagyunk, vagy legalábbis
közel ahhoz, akkor csökkenésre, az is lehet, hogy gyors csökkenésre vagy
összeomlásra kell számítanunk, miközben a nem gazdaságosan kitermelhető olaj
mennyisége nő. És ha beigazolódnak az elemzések, akkor nagyon közel vagyunk
ahhoz, hogy ennek komoly hatása legyen a társadalmunkra.
De vannak, akik azt mondják, hogy bármikor felfedezhetünk újabb
olajmezőket.
Igen, a legtöbben ma úgy látják, hogy sínen tudjuk tartani a dolgot azzal, hogy
növeljük a kitermelést a jelenlegi olajmezőkön, vagy újabb olajmezőket fedezünk
fel, több olajat keresünk például az Északi sarkvidéken, vagy Brazíliában vagy
akárhol máshol keresünk olajpalát. Mi, akik aggódunk emiatt, azt mondjuk, hogy
valójában nagyon nehéz lesz olyan összefüggő olajmezőket találni, amelyek fenn
tudják tartani a jelenlegi globális igényeket, az olajpalát pedig nagyon nehéz
kitermelni. Ha a legkedvezőbb ipari becsléseket nézzük is, 2,5 millió hordót
tudunk majd termelni naponta 2015-ben, jelenleg pedig 87 millió hordó felett
van a kereslet naponta. Szóval azt remélem, őszintén, hogy az optimistáknak van
igazuk. Mindenesetre ki fog derülni az elkövetkezendő néhány évben.
Amikor éppen beszélgetünk, az olaj világpiaci ára 126 dollár, sosem
volt ilyen magas. Hogyan értékeli ezt a helyzetet, ez már a valódi krízis?
Nem hiszem, hogy ez máris a krízis, az olaj ára nagyon sok okból ilyen
magas. Hogyha megnézzük az elemzéseket, amelyeket kiadnak a mostani nagy olaj
áremelkedésről, akkor láthatjuk, hogy nagyon sok oka van. Egészen a dollár
gyengülésétől, a vezetők, mint Putyin vagy Hugo Chavez machinációin és az iraki
társadalmi feszültségeken át a nigériai belpolitikai problémákig nagyon hosszú
a lista. De ritkán hallunk embereket arról nyilatkozni, hogy mi, akik a
kereskedelemmel foglalkozunk, igazán úgy látjuk, hogy az olajipar egész
egyszerűen nem lesz képes arra, hogy 87 millió hordónál többet termeljen ki
naponta. Ezért mi, akik az olajválságtól félünk, azt mondjuk, hogy sokkal
magasabbak lesznek az árak, mint most.
Azoknak az embereknek a nagy része, akik megállapítják az olaj árát még nem fél
attól, hogy az üzletág nem tudja kielégíteni hosszútávon az igényeket. De
tudja, vannak kereskedők, akik részvényeket árulnak, és 200 dolláros olajárat
jósolnak még év vége előtt. És ha már a kereskedők is ezt mondják, akkor
szerintem egészen biztosak lehetünk benne, hogyha az olajtartalékok elkezdenek
fogyni, akkor az olajár akár 200 dollár fölé is kúszhat. De valójában még nem
látunk semmi biztosat.
Számomra furcsa, hogy pánikolunk amiatt, hogy vajon lesz-e több
olajunk, ki tudunk-e termelni eleget, meg tudjuk-e majd vásárolni, de
ugyanakkor amiatt nem esünk pánikba, hogy melegszik a bolygónk légköre, amihez
az is hozzájárul, hogy egyre több olajat akarunk elégetni, ami egyre több
üvegházhatású szén-dioxidot juttat a levegőbe.
Szerintem már vannak emberek, akik valóban aggódnak a klímaváltozás miatt. És
ezt jó látni. Emellett számos kormányzat, és ipari szereplő is próbál tenni
valamit, és azért teszik ezt, mert felismerték, hogy bármit csinálunk is,
minden egyéb értelmetlenné válik, ha engedjük, hogy a nem megállított globális
felmelegedés elmossa az egész gazdaságunkat. Szerintem az olajfüggőség rövid
életű, ugyanis az emberek most pánikban vannak azért, mert nehezükre esik
megtankolni az autójukat. De a jó hír az, hogy amint a globális energiaárak
összeomlanak, az majd arra készteti a kormányokat és mindenki mást is, hogy
szembenézzenek ezzel a problémával. És a technológiák, amelyek segítenek, hogy
hamar túl legyünk ezen, pontosan azok, amiket be kell vezetni, hogy megállítsuk
a klímaváltozást. Vagyis mindez lehet a jó megoldás mindannyiunk számára.
Vagyis a klímaváltozás és az olajválság párhuzamosan zajlik, de talán
nem véletlen, mert ez lehet az egyetlen mód arra, hogy megtaláljuk a megfelelő
megoldást mindkettőre, ami gyakorlatilag ugyan az.
Ez így igaz. A fény az alagút végén az, hogy a globális energiaválsággal
meg kell birkóznunk. Ha egyik nap felkel és rájön, hogy nem tudja tovább
működtetni a gazdaságát, képtelen élelmiszert juttatni a boltokba, mivel hiány
van egy olajkrízis miatt, akkor nincs más megoldás, cselekedni kell, ahogy
például Kubában tették, amikor egyik nap nem maradt több olajtartalékuk. Nem
kezdtek el éhezni az utcán, hanem megoldották. Én azt hiszem, hogy ha a
fejletlenebb társadalmak meg tudják oldani ezt, akkor más országok is megbirkóznak
vele. És ezzel együtt a klímaváltozással is, hiszen a túlélési technikák
ugyanazok mindkét esetben.
Azt írja a könyvében, hogy az olajat teljesen ki tudnánk váltani
megújuló energiákkal és nagyon gyorsan. Ez utóbbit meglepő hallani.
Igen tudom, nagyon sokan hihetetlennek találják, kivéve azok, akik a megújuló
energiaiparban dolgoznak. Mi minden nap látjuk, hogy például a napenergia,
amiben én dolgozom, nem egy varázsgömb, nem a legfontosabb, de egy nagyon
szükséges technológia. Találunk partnereket az építőiparban, és néhány hét
alatt felépíthetünk olyan házakat, amelyek nem igényelnek sem olajat, sem gázt,
sem szenet, sem nukleáris energiát, vagyis nulla kibocsátású házak. Ezt már meg
tudjuk csinálni, de kivitelezhető-e ez akár nagy mennyiségben, be tudjuk-e
borítani a országot ilyen házakkal? Persze hogy nem! De csupán csak azért mert
ez még egy kis iparág, és lehúz minket az, hogy ezekben az években még
olajfüggők vagyunk. De erre felé kell mennünk, ha elhatározzuk, hogy
szembemegyünk a problémákkal, csakúgy, mint amikor megmozdultunk egy-egy
háborúért. A háború-hasonlat kissé szerencsétlen, de úgy értem például, hogy
Nagy-Britannia és az Egyesült Államok elképesztően gyorsan volt képes
repülőgépeket és tankokat építeni a háború elején. Ez történhet akkor, ha a
népet vezeti valaki, és komoly a szándéka. És ugyanezt megfigyelhetjük majd a
megújuló energiák vagy az energia spórolás és az energiahatékonyság
tekintetében is, ha meg van a megfelelő irányítás hozzá.
Azt írja a könyvében, hogy tudja, mi a megoldás. Mi az?
Bárcsak tudnám, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy az embereket meggyőzzük arról,
hogy hatékonyabban dolgozzanak ezen a problémán. Nincs pontos megoldási
javaslatom erre, de hiszem, hogy a tudás, amivel le lehet nyűgözni az
embereket, gyorsan megváltoztathatja az energiafelhasználási módszereinket,
amint meg van az ösztönzés erre.
Ön egyike volt az első olyan vállalkozóknak, akik megújuló energia
üzletbe kezdtek. Nem volt egy kissé vakmerő, vallja be őszintén, hitte akkor
100 %-osan, hogy ez jó üzlet lesz?
Nos, talán még ma is vakmerőnek tartom a dolgot. Tudja egy olyan országban,
mint a z Egyesült Királyság, nagyon sok egyéni érdek fűződik ahhoz, hogy a
jelenlegi helyzet maradjon. Épp ezért nehéz azoknak, akik a megújuló energiákba
akarnak befektetni. Ez nagyon szomorú. Az én cégemben vannak befektetők a
szilícium-völgyből, de európaiak is, például egy brit villamos- és gázipari cég
részéről, és gyorsan növekszünk. Mi csak egy egész kicsi mikrokozmosz vagyunk,
amiben látszik, hogy mit kellene csinálni. De számomra nagyon fontos volt, hogy
erőt vegyek magamon és megmutassam, hogy igenis lehetséges ilyen üzletbe
kezdeni, ezért alapítottam egy céget. Illetve azért, mert nagyon aggódom a
globális felmelegedés és az energiabiztonság miatt.
Ez jó üzlet ma az Egyesült Királyságban?
Azt nem hinném. Mivel nincs olyan kormánytámogatás, mint például
Németországban, Franciaországban, Olaszországban vagy Spanyolországban. De a
jövőben óriási üzletté válhat, ha kitartóak vagyunk. A cégem, természetesen,
nyitott irodákat Franciaországban, Spanyolországban és Olaszországban is, ami
nagyon sokat fog jelenteni nekünk.
Kapcsolódó recenziók
- Az olajipar története (Kerékgyártó György, Gyártás Trend, 2010-10-08)
- Ha meghaladjuk a két fokot (Bakács Tibor, Élet és Irodalom, Visszhang, 2010-02-26)
- A fele elfogyott (Kerékgyártó György, Gyártástrend, 2009. március)
- Megváltó napfény (Molnár Csaba, Magyar Nemzet, 2008. július 26.)
- Megváltó napfény (Molnár Csaba, Magyar Nemzet, 2008-07-26)
- Olaj, gáz, forró levegő - Könyvbemutató (Dr. Horn János, Bányász.hu, 2008. május 19.)
- A fele elfogyott (Berényi Dénes, Élet és Tudomány, 2008. június 13.)
- Jeremy Leggett-tel Ámon Ada, az Energia Klub igazgatója beszélget (, http://eper.elte.hu, 2008-6-10)
- Nyakunkon a harmadik energiaválság (Bodoky Tamás, Index.hu, 2008.05.22)
- Videó: Jeremy Leggett előadása az MTA-n (, Servian, 2008-5-22)
- Könyvtermés: A fele elfogyott (Berényi Dénes, Élet és tudomány, 2008-5-22)
- Jeremy Legett-tel Bánsági Éva készített interjút (Bánsági Éva, MR Kossuth Rádió, Zöldövezet, 2008-5-20)
- A fele elfogyott (Sarkadi Péter, Greenfo.hu, 2008. máj. 21.)
- Gazdasági-energetikai válságot jósol a brit kormány szakértője (Zöldtech, Zöldtech, 2008.05.21)
- Küszöbön az olajválság (Szegál Tamás, Mix, 2008. 05. 21.)
- Újabb globális gazdasági válság fenyeget (MTI, Menedzsment Fórum, 2008. május 20.)
- Szerdától drágulnak az üzemanyagok (, Hír TV, 2008-05-19)
- Olajpiac: az igazi pánik még hátravan (, Gazdasági Rádió, 2008-05-19)
- Közeledik a globális gazdasági világválság? (MTI, Hírszerző, 2008-5-20)
- Kimerülő tartalékok: a kőolaj és a globális felmelegedés (Vándor Éva, Kossuth Rádió online, 2008-5-19)
- Interjú Bakács Tiborral, a könyv fordítójával (, Lánchíd Rádió, 2008. május 13.)
- 2010-re itt a jégkorszak a Pentagon előrejelzése szerint (Kerekes Tamás, magicafe, 2008. április 21.)
- Hidegvérrel vagy forró fejjel a globális felmelegedés ellen (Laik Eszter, Könyvhét, 2008. május 2.)
- Economics of Energy (Jeremy Leggett , Fortune, 2008-4-3)