Ma a kőolaj hordónkénti ára jóval 100 dollár fölött van, és úgy látszik, hogy megállíthatatlanul állandóan tovább emelkedik („a határ a csillagos ég”- írják az újságok). Ennek következtében a töltőállomásoknál a benzin és a gázolaj ára, ha nem is naponként, de hetenként változik. Szinte „hátborzongató” olvasni a könyv azon előrejelzéseit, amelyek szemünk előtt válnak valósággá. Az igényeket „…az olajutánpótlás megközelítőleg sem lesz képes kielégíteni 2008 és 2012 között.” „Már 2008-ra kielégítetlen kereslet jelentkezik.” „Az olajtetőzési pontot – ami másképpen a termelés csúcspontjaként ismert – a 2006 és 2010 közötti időszakban érjük el. Amikor a piac rádöbben erre, súlyos gazdasági trauma következik be.”

            A könyv formálisan két, valójában három nagy részből áll. Az első részben számos adattal, sokoldalúan mutatja be, hogy a kőolaj, amely ma járműveink 90 %-át hajtja és általában energiaszükségletünk túlnyomó, döntő részét elégíti ki, fogyóban van, legalább is az összes földi készlet legalább felét már elhasználtuk, az igény pedig rohamosan emelkedik. Tény, egyre kevesebb új olajlelőhelyet találnak és negyedszázaddal ezelőtt volt az az év, amikor több olajat fedeztek fel, mint amennyit elhasználtunk. A Föld különben ebből a szempontból úgy át van kutatva, hogy jelentős új olajlelőhely felfedezése a szerző szerint nem is várható.

            A második rész első fele a globális felmelegedés következményeit mutatja be meglehetősen drámai színekkel. A többi fosszilis (földgáz, szén) tüzelőanyag felhasználása az emberiség energiaéhségének kielégítésére nem megoldás, mert azok növelik a légkörben a széndioxid koncentrációját, ami a globális felmelegedéshez vezet.

            Így jutunk el a könyv harmadik részéhez (ami a formális második rész második fele), amelyik a megújuló energiaforrásokkal foglalkozik. Főleg a közvetlen és közvetett napenergia hasznosítást hangsúlyozza, bemutatja annak számos különböző hasznosítási lehetőségét a fotoelektronos napenergia-elemektől kezdve a tenger hullámzásig (közvetett napenergia). Optimizmusa sokszor az olvasónak azt juttatja eszébe, ahogy a nukleáris energiáért lelkesedtek a második világháború után.

            Ezen a ponton megjegyezem a következőket. Leggett könyvével csaknem egyidőben jelent meg Lomborg könyve, aki a dán Környezetvédelmi Értékelő Intézet igazgatója, és aki erős túlzásnak tartja a globális felmelegedés hatásaira vonatkozó ma közkeletű jóslatokat. Érdekes módon azonban egy pontban határozottan megegyeznek Lomborg és Leggett, hogy rendkívül fontosnak tartják a megújuló energiaforrások kihasználására vonatkozó erőfeszítéseket.

            Leggett különben eredetileg geológus-olajmérnök, aki személyesen részt vett új kőolaj lelőhelyek felkutatásában, majd tanított a felsőoktatásban és ma egy megújuló energia-forrásokkal foglalkozó cég tulajdonosa, aki el van kötelezve a Greenpeace mozgalomnak.