Ma
a kőolaj hordónkénti ára jóval 100 dollár fölött van, és úgy látszik, hogy megállíthatatlanul
állandóan tovább emelkedik („a határ a csillagos ég”- írják az újságok). Ennek következtében a
töltőállomásoknál a benzin és a gázolaj ára, ha nem is naponként, de hetenként
változik. Szinte „hátborzongató” olvasni a könyv azon előrejelzéseit, amelyek
szemünk előtt válnak valósággá. Az igényeket „…az olajutánpótlás megközelítőleg
sem lesz képes kielégíteni 2008 és 2012 között.” „Már 2008-ra kielégítetlen
kereslet jelentkezik.” „Az olajtetőzési pontot – ami másképpen a termelés
csúcspontjaként ismert – a 2006 és 2010 közötti időszakban érjük el. Amikor a
piac rádöbben erre, súlyos gazdasági trauma következik be.”
A
könyv formálisan két, valójában három nagy részből áll. Az első részben számos
adattal, sokoldalúan mutatja be, hogy a kőolaj, amely ma járműveink 90 %-át
hajtja és általában energiaszükségletünk túlnyomó, döntő részét elégíti ki,
fogyóban van, legalább is az összes földi készlet legalább felét már
elhasználtuk, az igény pedig rohamosan emelkedik. Tény, egyre kevesebb új
olajlelőhelyet találnak és negyedszázaddal ezelőtt volt az az év, amikor több
olajat fedeztek fel, mint amennyit elhasználtunk. A Föld különben ebből a
szempontból úgy át van kutatva, hogy jelentős új olajlelőhely felfedezése a
szerző szerint nem is várható.
A
második rész első fele a globális felmelegedés következményeit mutatja be
meglehetősen drámai színekkel. A többi fosszilis (földgáz, szén) tüzelőanyag
felhasználása az emberiség energiaéhségének kielégítésére nem megoldás, mert
azok növelik a légkörben a széndioxid koncentrációját, ami a globális
felmelegedéshez vezet.
Így
jutunk el a könyv harmadik részéhez (ami a formális második rész második fele),
amelyik a megújuló energiaforrásokkal foglalkozik. Főleg a közvetlen és
közvetett napenergia hasznosítást hangsúlyozza, bemutatja annak számos
különböző hasznosítási lehetőségét a fotoelektronos napenergia-elemektől kezdve
a tenger hullámzásig (közvetett napenergia). Optimizmusa sokszor az olvasónak
azt juttatja eszébe, ahogy a nukleáris energiáért lelkesedtek a második
világháború után.
Ezen
a ponton megjegyezem a következőket. Leggett könyvével csaknem egyidőben jelent
meg Lomborg könyve, aki a dán Környezetvédelmi Értékelő Intézet igazgatója, és
aki erős túlzásnak tartja a globális felmelegedés hatásaira vonatkozó ma
közkeletű jóslatokat. Érdekes módon azonban egy pontban határozottan
megegyeznek Lomborg és Leggett, hogy rendkívül fontosnak tartják a megújuló
energiaforrások kihasználására vonatkozó erőfeszítéseket.
Leggett
különben eredetileg geológus-olajmérnök, aki személyesen részt vett új kőolaj
lelőhelyek felkutatásában, majd tanított a felsőoktatásban és ma egy megújuló
energia-forrásokkal foglalkozó cég tulajdonosa, aki el van kötelezve a
Greenpeace mozgalomnak.