A könyv központi kérdése: "Kozmológus vagyok - a világegyetem egészét kutatom, a legnagyobb léptékeket. Ami engem érdekel, miként fog véget érni a világegyetem? Mit jelent számunkra, a létező minden számára, ha egyszer tényleg eljön ez a pillanat?" (Forrásmegadás nélküli idézetek a könyvből, kiemelések tőlem.) Kozmológia: minden tudományágak egyik legizgalmasabbja, hiszen a világ olyan alapvető rejtélyeit igyekszik megfejteni, legfőképp a gondolkodási és elemzőképességünk erejével, amelyeknek voltaképp csak ilyen-olyan tükröződéseit észleljük. Ez a könyv is erről szól.
Ha a cím alapján arra gondolnánk, hogy előkerült Erich Kästner egyik elveszettnek hitt regénye, tévednénk. Hujter Bálint, Lenger Dániel és Szűcs Gábor közelmúltban megjelent könyve, a Hajók, festmények, nagymamák ugyanis matematikai kalandozásra invitálja az olvasót. A három szerzőt sok éve jól ismerem, és az általuk képviselt matematikatanítási felfogás is nagyon közel áll hozzám. Ezért elképzelhető, hogy elfogult vagyok velük szemben, amit érdemes idejében leszögezni.
Egy majd harminc évvel ezelőtti eset kelti fel a fiatal tévériporternő és a Román Titkosszolgálat középkorú tisztjének érdeklődését. Nem sokkal a román forradalom előtt egy fiatal lányt lőttek le a határon, ám sosem találták meg a holtesttét. Mihai Radu regénye jóval több egy átlagkriminél: az új évezred romlottságait és divatos szorongásait mutatja fel a maga gyilkos iróniájával. Kamaszként úgy néztünk át Romániából – leginkább a tévé képernyőjén keresztül – Magyarországra, mint egy másik világra.
Mihai Radu regénye színpompás tűzijáték, szórakoztató és tragikus valóság-mese, mely egyszerre megrázó és vicces. Az ÁTSZIVÁRGÁS maradandó élmény. Mihai Radu nagyszerű mesélő, regényének szövete erős, összetett, sokrétű és szinte kibogozhatatlan. Kíváncsi és részletekre odafigyelni képes olvasót igényel. A REGÉNY KÉT PÁRHUZAMOSAN FUTÓ CSELEKMÉNYSZÁLA napjaink Romániájában – javarészt Bukarestben – játszódik/bonyolódik.
Világméretű harc folyik a nemek között. Meddig? Miért? Mi értelme? Abram de Swaan választ keres a kérdésekre. SZEMBEN A NŐKKEL! Abram de Swaan (1942-) holland szociológus a hatvanas évek vége óta meghatározó és fontos figurája az európai szellemi életnek. Írásai a hétköznapokban is fontos dolgokról szólnak, s ráadásul érthetően és összefogottan teszik ezt. Magyarul korábban az A nyelvek társadalma című munkája jelent meg, melyben a globális nyelvrendszer vizsgálatával és elemzésével foglalkozik.
A szépirodalom olyasmit is rögzít, ami a mi világunkban alig hagy nyomot, eltűnik, mint LÉLEGZET A MÁRVÁNYON. Az Európai Unió Irodalmi Díjával elismert kötetek mindegyike tartogat valamilyen meglepetést. A közelmúltban megjelent litván regény, a Lélegzet a márványon sem kivétel. Laura Sintija Černiauskaitė regénye nem könnyű olvasmány, de megéri elbíbelődni vele! NEM KÖNNYŰ OLVASMÁNY, legalábbis elsőre nem tűnik annak. Az első oldalak elolvasása közben talán a csodálkozva-gyanakodva felhúzott szemöldök a legjellemzőbb. De, ha sikerül megtalálni a „kulcsot” a szöveghez, onnantól elsodorja a fenntartásokat és kételyeket.
Peter Handke önálló kötetben megjelent esszéje több mint költői-filozofikus világ- és fáradtságmagyarázat. Sikeres kísérlet a fáradtság lényegének megragadására. Izgalmas. Hallatlanul megkedveltem a Typotex Kiadónak azt a sorozatát, amelyben ez ideig Byung-Chul Han kötetei jelentek meg. Olyan kötetecskék, melyeknek előnyére vált a kis méret, a bárhol olvashatóság. Most ugyanilyen formátumban jelent meg a „botrány-Nobel-díjas” Peter Handke esszétrilógiájának első kötete, a Kísérlet a fáradságról.
Az Ukrajnában ropogó fegyverek különös és szomorú aktualitást adnak Narine Abgarjan novellafüzérének: Élni tovább… Háborúról és annak következményéről – adjunk hálát a Sorsnak! – nincs közvetlen tapasztalatunk. Legfeljebb homályos elképzeléseink lehetnek, amiket a nemzeti narratíva, a kulturális élményeink és a sajtóhírek befolyására alakultak valamilyenné.
Linaresben, az andalúz tájban, ahol az esszé születik, az üresség viszonylagos, eukaliptuszok azért susognak. Sőt, van, hogy hallatszanak „a spanyol Nagyhét eksztatikus rikoltásai és harsonásai”. Handke nagyon finom leírásokat ad ennek a helyzetnek a bonyolultságáról. Ilyenkor az én kiiktatása nem történik meg, de a fáradtság néha „megnyitott” egót, „áteresztő” egót hoz létre. A világ újfajta közelségének vagy a világgal való azonosulásnak egy sajátos lehetőségét adja. - Peter Handke Kísérlet a fáradtságról című könyvéről Borsik Miklós írt kritikát.
Handke kísérlete szinte mindenben eltér attól az irodalomtól, amelyhez egy olyan olvasó hozzá van szokva, aki izgalmas történetekre, alaposan kidolgozott karakterekre és azok fejlődésének vagy éppen bukásának nyomon követésére vágyik. – Bársony Laura kritikáját olvashatják a Csordás Gábor fordításában megjelent Peter Handke Kísérlet a fáradtságról című könyvéről.
