Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
Recenziók
review_pic
Még isten mélyén is van egy másik isten (2019.10.14)

És ez nem valamiféle tabudöntögetés vagy provokáció. Hanem, talán egy érvényes tézis, melynek antitézise megtalálható a Tánckönyv című kötetben. Szintézise pedig az olvasóban. KEDVELEM AZOKAT A RÉGEBBI IDŐKET, MIKOR A FILOZÓFIA ÉS A KÖLTÉSZET MÉG ÖSSZEÉRT. A filozófia még nem volt ennyire száraz, ennyire egzakt, ennyire kifejtős jellegű, ennyire szájbarágós, ennyire precíz… ennyire tudományszagú. Helye volt az aforizmáknak, a hasonlatoknak, a sejtéseknek és a sejtelmességnek. A gondolatokra úgy lehetett rácsodálkozni, ahogy egy csillogó-áttetsző féldrágakövet a Nap felé tartva forgatunk és csodálunk. Abban a kőben is ott van a kémia minden csodája, s mi, amikor gyönyörködünk, mégsem a periódusos rendszer összefüggéseit próbáljuk eszünkbe idézni (persze, azt is lehet, de az egy másik alkalom, egy másik tudatállapot.

review_pic
Sztálin halála és feltámadása között… (2019.10.14)

Az idén hetvenéves román szerző, Radu Țuculescu tíz évvel ezelőtt írta ezt a regényt, s talán jó is, hogy nem akkor, frissiben jelent meg magyarul, hiszen így – mert a regénynek van aktualitáshoz kötött szála is – már azt a kérdést is feltehetjük, hogy mennyit változott a világ. S ha változott valamennyit, akkor milyen a változás iránya… „Sztálin, ásóval előreVígan masíroz a temetőbe…Lallallallallala!” Azt gyanítom, egy olvasó sem fog megneheztelni, ha elárulom, hogy a regény ma is aktuális, sőt talán még aktuálisabb, mint egy évtizeddel ezelőtt, s hogy azok az árnyak, melyeknek oszlania kellene, csak erősebbek lettek. Mintha itt kísértene Sztálin, mintha újraélednének egy gyerekkor árnyai. ÖNÉLETRAJZI REGÉNYNEK, vagy legalábbis s önéletrajzi ihletésű műnek tűnhet elsőre a Sztálin, ásóval előre!

review_pic
Rosszra forduló történetek (2019.10.11)

Tíz évet kellett várni, hogy magyarul is olvashassuk a román próza egyik kiválóságának, Radu Tuculescunak önéletrajzi elemekkel átszőtt különleges regényét. Szőcs Imre nálam már bizonyított Tuculescuból a három évvel ezelőtti Öregmama történeteinek átültetésével, most is csak azt írhatom, hogy a remek fordításnak köszönhetően elejétől a végéig elolvastam a már ismert regényt magyarul is, pedig eredetileg csak beleolvasni szándékoztam. A Sztálin, ásóval előre! 2009-ben az év könyve lett Romániában, és csak azt nem értem, miért nem készült még film belőle, hiszen azon túl, hogy hiteles lenyomata a Sztálin halálától napjainkig ívelő romániai létnek, olyan bizarr fordulatokat tartalmaz, amelyek előre borítékolnák a sikert.