Oddný Eir – ahogy Björk is – izlandi, de ebből még nem következik, hogy az énekesnő lelkesedik a SZERELEM ÉS ROMOK FÖLDJE című könyvért. Pedig… Izland – innen nézve – igazán rejtélyes csücske a világnak, talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy a sziget a „méretéhez illőnél” sokkal nagyobb szeletet ad hozzá ahhoz, amit globalizált világunk kulturális tereként határozhatunk meg. Oddný Eir például megkapta az Európai Unió Irodalmi Díját 2011-ben. „Oddný Eir hiteles szerző, filozófus és misztikus. Naplót és fikciót sző össze.

Új tudományos zsebkönyvtár címmel tudományos könyvsorozatot indít az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) a Typotex Kiadóval együttműködésben. A kezdeményező ELKH Titkárság célja a kutatóhálózatban rendelkezésre álló értékes tudás átadása az egyetemi hallgatók, a tudományos közösség számára. A matematikai és természettudományok, az élettudományok, valamint a bölcsészet- és társadalomtudományok területeinek változatos, komoly tudományos témáit feldolgozó hiánypótló művek szerzői az ELKH kutatói.

„Persze nekünk nem kellene ezzel törődnünk, hiszen mi itt és most élünk, nem pedig száz év múlva, de ha egy nap régi levelekre bukkanunk, valami dolgozni kezd a bensőnkben, mintha egy olyan szálat találtunk volna, amely tőlünk kiindulva eltűnik a múltban, és azt gondoljuk: ez az a szál, ami összeköti az időket.” (23-24. oldal) Jón Kalman Stefánsson e könyve a legfrissebb magyarországi megjelenés, ám ez az író kezdeti írásainak egyike. Ez viszont nem látszik, annyira összetett, annyira tartalmas, annyira szép.

Miért van ennyi összeesküvéselmélet, miért ilyen hiszékenyek az emberek, miként működik a politikai manipuláció, hogyan lehetne (mert lehetne) személyeskedés nélkül vitatkozni, miért nélkülözhetetlen, bár kétségtelenül macerás a kritikai gondolkodás, és egyáltalán miért lettek már ennyien tudásrezisztensek? Remek könyv ez és szerettem beszélgetni róla Dobosi Bea fordítóval. Itt a Soundcloud-on és itt a Spotify-on hallgatható meg a podcast.

A Rousseau nevű beszélő többszöri nekifutásban bontja ki véleményét, ebből kifolyólag a szöveg gyakran válik önismétlővé, amint a meggyőzési kísérletek során egyre több szempontot sorakoztat fel a J. J. körüli félreértések eloszlatása érdekében. Az újrakezdődő kísérletek során számos olyan filozófiai érveléssel találkozhatunk, amelyek önmagukban is figyelemre tarthatnak számot. Hogy csak egyetlen példát említsek: a Második párbeszédben olvashatunk egy rövid érzékenységelméleti okfejtést.

Időről időre felmerül az esztétika szükségességének kérdése. Voltaképpen joggal, hiszen olyan világban élünk, amikor a szép melletti elidőzést, a műalkotások értelmezését, a művészet érzéki tapasztalatának megélését könnyen nevezhetnénk feleslegesnek. Mi, esztéták, látszólag hasztalan tagjai vagyunk egy hasznot termelő társadalomnak, olyan anakronisztikus lények, akik a művészet korának vége után is visszavágynak a már eltűnt időkbe.

Időről időre felmerül az esztétika szükségességének kérdése. Voltaképpen joggal, hiszen olyan világban élünk, amikor a szép melletti elidőzést, a műalkotások értelmezését, a művészet érzéki tapasztalatának megélését könnyen nevezhetnénk feleslegesnek. Mi, esztéták, látszólag hasztalan tagjai vagyunk egy hasznot termelő társadalomnak, olyan anakronisztikus lények, akik a művészet korának vége után is visszavágynak a már eltűnt időkbe.

Időről időre felmerül az esztétika szükségességének kérdése. Voltaképpen joggal, hiszen olyan világban élünk, amikor a szép melletti elidőzést, a műalkotások értelmezését, a művészet érzéki tapasztalatának megélését könnyen nevezhetnénk feleslegesnek. Mi, esztéták, látszólag hasztalan tagjai vagyunk egy hasznot termelő társadalomnak, olyan anakronisztikus lények, akik a művészet korának vége után is visszavágynak a már eltűnt időkbe.

Vajon igaz hívő az, aki egy kínai Szűz Máriához és kis Jézushoz imádkozik? Vajon valóban a gyávaság a legnagyobb bűn? Vajon az igazság volt, van vagy lehet, vagy nem más, mint esemény, mint konstelláció – mint lehetőség? Ilyen és hasonló súlyú kérdéseket találunk a kötet középső tanulmányaiban, hogy azután megmaradjunk: Nietzschénél.

Bogdan Suceavă: Éjszaka valaki meghalt érted Király Farkas: Sortűz Mihai Radu: Átszivárgás Ruxandra Cesereanu: Angelus „Jézus, ha tehetné, ma inkább nem születne meg” – hangzik el az alább elemzendő négy, az 1989. decemberi romániai forradalom ihlette regény egyikében. A négy közül az első két alkotás közvetlenül a Ceaușescu-diktatúra leverésének napjairól szól, a harmadik és negyedik pedig ennek a bő harminc évvel ezelőtti, „a világ legszürkébb, legbüdösebb, legfojtogatóbb adventjének” a máig ható következményeit tárja elénk.