A gyerekszobában dúló káosz már elkezdett utat törni a küszöbön túlra is. A szoba lakóinak szellemi vezére ártatlan tekintettel állapította meg, hogy egy magasabb erő, a színtiszta entrópia áldozatai vagyunk. Annyira röhögtem. Majd én is nekiültem Markéta Banková: Szarka az entrópia birodalmában -mesék a fizikáról c. könyvének. Tudom, kellett nekem ilyen könyvet adni a kezébe. De az van, hogy tényleg muszáj volt, még akkor is, ha ilyen frappáns szemtelenséggel bírt előállni. Egyre inkább vallom, hogy az olyan írások, játékok és események amik szerethető közelségbe hoznak egy tantárgyat, azokra muszáj falat kenyérként gondolnunk. Nem is akarom különösebben bolygatni az iskolai tananyag és a valóság között egyre táguló szakadékot. Mindenki látja, hogy a mennyiség rég maga alá gyűrte az örömöt.

A fordító és az esszéket válogató Patkós Éva, ki nem mellesleg remek utószavával is bizonyítja, hogy talán a legjobb szakértője nálunk Sesztov életművének, és aki már több alapművet adott ki magyarul Sesztovtól, nos most olyan esszéket válogatott össze, melyek megmutatják Sesztov általunk eddig kevéssé ismert, ám nagyon jelentős vonásait filozófiájának. A három részre tagolt könyv első esszéje a publicista Dosztojevszkijről szól, s bár ez a kötet legkevésbé faszcináló szövege, közlése helyes volt: Sesztov életművének egyik középponti alakja éppen Dosztojevszkij. (Róla és Nietzschéről szóló nagy könyve olvasható magyarul, továbbá alapvető tanulmánya is egy másik kötetében), vagyis helyes döntés volt a „prófétálás adományát” vizsgáló, a publicista Dosztojevszkijt bemutató írását felvenni a kötetbe.

Ez egy nagyon jó kis könyv, szórakoztatóan, mégsem bulvárszinten beszél nekünk a témáról, de ebben azért több volt. Oszkuláció. Nem tudom, melyik tudós találta ki ezt a szakszót a csókolózásra, de tuti biztos, hogy nem volt éppen szerelmes hangulatban, mert olyan rideg és érzelemmentes, hogy az ember lányának utána jó ideig kell nézegetnie Jason Momoát, hogy megjöjjön a kedve a romantikához. És ez még semmi, a csókolózásnak külön tudománya van, amelynek a neve filematológia. A jó hír az, hogy közel sem annyira unalmas, mint ilyennek elsőre gondolnánk, sőt, nagyon is sokrétűen foglalkozik az ajkak összeérintésével kapcsolatos popkulturális érintettséggel. Amilyen kiábrándítóan kezdődik ez a kis könyvecske, olyan érdekes dolgokat tudhatunk meg belőle a témáról.

Az Agymenők (The Big Bang Theory) című, közkedvelt sitcom-sorozat 5. évadának 3. epizódjában a mérnök Howard új találmányával lepi meg barátját, a fizikus Leonardöt. A számítógépre (így a világhálóra) csatlakoztatható, finommozgásos szenzorral ellátott csókgép – elképzelése szerint – segíthet megoldani az Amerikában élő Leonard és az Indiába visszaköltözött Pryja intimitáshiány miatt stagnáló, távszerelmi kapcsolatát. Az ajak- és nyelvmozgásokat oda-vissza digitális jellé alakítva a mikrofonhoz hasonló készülékeket csócsálva mindkét fél úgy érezheti: legyőzték a távolságot, mintha valóban a másikat csókolnák és a másik őket – a szerelmi hév technológiai közvetítéssel érvényesülhet, a vágy beteljesedhet.

A címből is kisejlik, mekkora feladatra vállalkozott ez az eredetileg 2013-ban megjelent kötet. Két témát bagzat; elsőként a csók történetét próbálja megírni. Karinthy dadaista lexikoncikkét variálva: „Már a régi görögöknél is megtaláljuk a csókot…” És aztán ezt önti le a felületesen kotyvasztott kultúrantropológiai szósszal. Danesi tézise éppoly egyszerű, mint amilyen vitatható: „Az embertudományokban uralkodó nézet a csók eredetét biológiai okokra vezeti vissza, én viszont azt állítom, hogy a romantikus csók először a középkorban bukkant fel az árulás és a testi vágy aktusaként – szemben a hűséget és a spirituális vágyakozást kifejező házastársak közötti lélegzetcserével.” A házastársi gyönyör szembeállítása a szerelmi magánerotikával abszurd gondolatokhoz vezet. Mintha nem is létezne szerelmi házasság. És ki tudja, mi az a romantikus csók?

Ha unod a Valentin-napi nyálas könyveket, itt egy tudományos munka a csók történetéről. Nyálas, de nem úgy. Marcel Danesi csókoltat mindenkit! Nem gondolkodni szoktunk róla, inkább tenni, legfeljebb álmodozni róla, s ha vágyunk rá, a vágy oly erős, hogy azt gondolnánk, a romantikus/erotikus csók az emberiséggel egy idős. Olyan berögzült eleme a párkapcsolatnak, aminek „örök” mivolta nem tűnik kérdésesnek. „A szexuális csókolózás sok kultúrában teljesen ismeretlen, például Óceániában a balinézeknél, a chamorróknál, a manus és tinguian népnél, Afrikában a cseváknál és a tongáknál, Dél-Amerikában a siriono indiánoknál, Eurázsiában a lepcsáknál. Ezekben a kultúrákban az ajkak összeérintését veszélyesnek, egészségtelennek vagy undorítónak tartják, akárcsak a nyugatiak, ha valaki nyelvét szerelme orrába nyomja.

A tudományos ismeretterjesztés óriási változáson esett át az elmúlt évtizedekben. Szerencsénkre. A tudósok és kutatók megtanultak az „emberek nyelvén”. A legkiválóbbak még arra is képessé váltak, hogy humort csempésszenek munkájukba, s olyan érdekes asszociációk mentén tárják fel az összefüggéseket, melyek megragadják – s nem eresztik – a „civil” olvasók fantáziáját. A tudományos ismeretterjesztés – miközben elmélyült – bestseller-gyanússá tudott változni. (Én úgy emlékszem, a XX. század vége felé ez erősen máshogy nézett ki.) Åsmund Husabø Eikenes orvosbiológusként dolgozik az Oslói Egyetem matematikai és természettudományi karán. Talán pont azért, mert tudományos újságírással hosszabb ideje foglakozik, képes arra, hogy a szakszavakat kikerülve, közérthető módon meséljen a tudományról.

"A könyv minden egyes része a kézzel kapcsolatos kérdésekkel kezdődik. Honnan származik a kezünk, és hogyan működik? Hogyan véd meg bennünket a bőrünk valamennyi veszélyforrástól, amellyel kapcsolatba kerülünk, milyen potenciál rejlik egy ujj sejtjeiben? Hogyan használhatjuk a kezünket a jövő alakítására? A válaszok egyszerre nyújtanak lenyűgöző példákat az emberi test működésére vonatkozóan és inspiráló történeteket arról, mi mindenre lehetünk képesek a kezünkkel."Minden, amit tudni szeretnél a kezedről és annál is több. A Typotex Kiadó olyan ismeretterjesztő művel örvendeztette meg olvasóit, amely a kéz történetét, biológiáját járja körbe keletkezésétől napjainkig. A kötet szerzője  Asmund H. Eikenes, címe Utazás a kezed körül.

„Csábító az az elképzelés, hogy az embereknek a jövőben olyan kezük és agyuk lesz, amelyek még inkább megfelelnek a digitális mindennapoknak. Lehet, hogy megváltozik a hüvelykujjunk, talán megszűnik a kisujjunk, még nagyobb lesz a fejünk, esetleg az érzékeink még inkább a digitális inpulzusok regisztrálására specializálódnak majd?”  – lebegtet meg egyet a lehetséges jövőváltozatokból Åsmund Husabø Eikenes, a Typotex gondozásában magyarul a múlt hónapban megjelent Utazás a kezed körül című tudományos bestsellerében.  A szerző szerint a válasz nem, a hipotézis ugyanis nem felel meg az evolúcióra és a természet sokféleségére vonatkozó alapvető játékszabályoknak. „A biológiai változatosságot át kell tudni vinni a következő generációra, a kiválasztódásnak pedig olyannak kell lennie, hogy csak néhány utód éljen túl.

Június közepén jelenik meg három fiatal képzőművész szerkesztésében egy szótár, amely az egyik első magyar nyelvű betekintést nyújta az elmúlt évtized egyik legizgalmasabb filozófiai univerzumába.  Az extrodæsia – Enciklopédia egy emberközpontúságot meghaladó világhoz című kötet abból a sokszor zavarba ejtő, de rendkívül izgalmas és provokatív gondolkodásból mutat be fogalmakat és szerzőket, melyben megkérdőjeleződik az emberi tapasztalás központi szerepe, és melyben többé nem kitüntetett létező az ember a világ többi teremtménye és tárgya között.  Emögött a gondolkodás mögött nem egyetlen, határozott irányú filozófiai iskola rejlik, sokkal inkább egymás mellett alkotó szerzők laza szövetségéről lehet beszélni.