ELOLVASTUK BYUNG-CHUL HAN A RÍTUS ELTŰNÉSE CÍMŰ KÖNYVÉT A figyelem Nicolas Malebranche XVII–XVIII. századi filozófus szerint „a lélek imája”. De mára – nagyon úgy tűnik –, kezdjük elveszíteni a mély figyelem, az elidőzés, a szent nyugalom, a csend, a lezárás képességét – állítja a dél-koreai születésű, Németországban élő sztárfilozófus, Byung-Chul Han. Magyarul frissen megjelent könyvében, A rítus eltűnésében arról ír, hogy miközben egyik információtól a másikig, egyik élménytől a másikig, egyik céltól a másikig sietünk, soha nem jutunk nyugvópontra.

Egy kisfiú ólomkatonái sehogy sem akarnak megbarátkozni az új mostohával, egy férfi betörővé válik gyermekkora egykori helyszínén, egy daliás ingatlanügynök megroppan az életben meghozandó döntések súlya alatt, egy hajóskapitány szíve pedig néha még a lávánál is forróbbá válik – Stefánsson újonnan megjelent regényében újfent mindennapi eseményekkel találkozhat az olvasó, az írótól már megszokott köntösbe bújtatva.

Korunk egyik ismert filozófusa, Byung-Chul Han könyveiben igyekszik felhívni rá a figyelmet, hogy a rohanó, kapitalista világban miként hal meg a szerelem és a szépség. Megvannak a kedvenc műfajaim, de időnként kikacsintok másfelé is. Viszonylag ritkán olvasok filozófiai írásokat, de az őszi Könyvfesztiválon hagytam magam rábeszélni Byung-Chul Han írásaira. Annyit már tudtam róla, hogy rengeteg nagyon aktuális témáról értekezik, mint például a digitalizáció, a kizsákmányolás, a kiégés. Ráadásul nagyon elismert szerző, filozófus, akinek több mint húsz nyelven elérhetőek az írásai.

"Korábban nem hitte volna el, ha valaki azt mondta volna neki, hogy az eseménytelenség majd boldoggá teszi."   Egy kisfiúnak, aki nemrégiben veszítette el az édesanyját, mostohája lesz, egy fiatalember Csehszlovákiáig is elmenne a szerelemért, a századelő Izlandján egy bohém lelkületű ingatlanügynök beleszeret egy kamaszlányba. Jón Kalman Stefánsson a tőle megszokott fanyar humorral átszőtt, szívmelengető, az emberi lélek legmélyéig hatoló, lírai prózában meséli el egy izlandi család három generációjának az emlékek és álmok elmosódott határvidékén játszódó történetét.

Abram De Swaan szenvedélyes kiáltványa a férfiközpontú társadalom és az ezt támogató dzsihadisták és szélsőjobboldaliak ellen, az egyenlőség mellett.   Az elmúlt fél évszázadban a tanulás lehetőségének minden szintje világszerte gyorsuló ütemben bővült, különösen a lányok és a fiatal nők esetében. Ennek eredményeképpen a férfi-nő kapcsolat is megváltozott. A nők később házasodnak, kevesebb gyermeket vállalnak, tovább dolgoznak és többet keresnek. Ezt a tudás-, jövedelem- és hatalomgyarapodást sok férfi nehezen tudja megemészteni.

Cecilie ​Enger új regénye az 1800-as évek végén játszódik, történelmi kulisszák között. Főszereplője két valós történelmi alak, Norvégia első női hajótulajdonosai, akik abban az időben, amikor a nők sorsa a házasság volt, üzletet, gyárat alapítottak, végül pedig saját hajózási társaságot – és életük végéig együtt is éltek.

„Mihez fogsz Uram, ha meghalok / a kelyhed voltam, ha elpattanok?” – Rainer Maria Rilke „Szeretem az olyan dolgokat, amelyeket nehéz elképzelni, viszont hasonlóképp elképzelhetetlen következményekkel járhatnak. Nagyon szórakoztatóak.” – Katie Mack szavai a lentebb idézett Quanta-interjú mottójaként.

"Az iskolában, az egyetemen és a munkahelyen, egyre gyorsabb alkalmazkodásra kényszerítve, agyunk tanulási algoritmusaival zsonglőrködünk. Csakhogy ezt intuitív módon tesszük, anélkül, hogy valaha is megtanultuk volna, hogyan kell tanulni! Senki sem magyarázta el nekünk azokat a szabályokat, amelyek alapján agyunk az emlékezetbe vés és megért dolgokat, vagy éppen ellenkezőleg, felejt és téveszt. A könyv végére érve, remélem, sokkal többet tud majd az olvasó saját tanulási folyamatairól." (Forrásmegadás nélküli idézetek a könyvből, kiemelések tőlem).

Az idehaza sem teljesen ismeretlen norvég Cecilie Enger már régóta rajta volt a várólistámon, így amikor megtudtam, hogy a tavalyi év végén megjelent tőle a Typotex kiadónál a legújabb kötete, A fehér térkép, úgy döntöttem, amint lehetőségem lesz, mindenképpen sort kerítek rá. Ez a döntésem semmiképpen sem volt rossz, hiszen bár ez a vékonyka kötet nem váltotta meg a világot, de így is egy jó és nyugodt szívvel ajánlható művet ismerhettem meg benne. Enger egy idehaza totálisan ismeretlen párt, Hanna Brummenæst és Bertha Torgersent tette meg a jobbára a 19-20.

Robin Dunbar korunk egyik legnagyobb tekintélyű antropológusa. A nevét mindenki ismeri, aki evolúciós pszichológiát vagy fizikai antropológiát tanult, és kicsit is érdeklődik a tudományterület iránt. Dunbar az Oxfordi Egyetem professzora, kutatási területe pedig az ember és a főemlősök szociális viselkedésének evolúciós hajtóerői. E területen fedezte fel, hogy az ember társas magatartását irányító kognitív apparátusa nagyjából 150 másik ember észben tartására alkalmas.