Egy titokzatos levél története, amelynek hatására Darwin egy év alatt megírta, amin már több mint húsz éve dolgozott. Darwin inspiráló világkörüli útja és a modern evolúciós elméletnek megágyazó könyvének megjelenése között több mint 20 év telt el. Ez idő alatt a kutató csendben és szisztematikusan gyűjtögette az elméletét alátámasztó bizonyítékokat, növelte hírnevét, hogy aztán viszonylag rövid időn belül megírja forradalmi könyvét. A hosszas előkészületi szakaszt és a gyors megírás folyamatát egy Darwinnak szóló levél választotta el egymástól, amelynek körülményei évtizedeken át foglalkoztatták a kutatókat. Az alábbiakban Stellan Ottosson Darwin – Az óvatos forradalmár című könyve és más cikkek, tanulmányok alapján megpróbálom bemutatni a világot felforgató könyv keletkezési körülményeit.
Civilizációnk az alapjául szolgáló technológiák fejlődésének exponenciálisan gyorsuló szakaszába lépett, ami még sokkal élesebbé és súlyosabbá teszi a "rajtunk múlik-e és mennyiben?" kérdést, s a levonható következtetéseket. Erre reagál ez a könyv.Tim O'Reilly 40 éve, a techipar pionírjaként figyeli és alakítja a Szilícium-völgy aktuális trendjeit, me-lyek évről évre végig söpörnek a világon, gyökeresen megváltoztatva a mindennapjainkat. A szerző új könyvében a mesterséges intelligencia által gerjesztett kihívásokra és aggodalmakra kínál gyakorlati megoldásokat." - a Typotex ajánlójából (valójában csak eszközöket a megoldások felé törekvő gondolkodáshoz)."Mindazoknak, akik szeretnének felkészülni a jövőre, és szeretnék tudni, a technológia hogyan alakít-hatja és segítheti majd a társadalmunkat, a WTF? nélkülözhetetlen kalauz.
De jó a nyúlnak! Vagy mégsem?? A szellemi csonkítás minősített esete kellene legyen, ha valakiben elültetik a matematikától való idegenkedést, s ezzel egy csodálatos világtól ijesztik el. Az pedig bizo-nyos, hogy a matematika a logikus, azaz jól szervezett, hatékony gondolkodás mással talán nem is helyettesíthető segítője, amint az is, hogy nincs, aki így-úgy ne használná.A legtöbbünknek eszköz, képesség, ám meglepő, mennyire része a matematika a természet világának is. Nyilvánvalóan nem a jelrendszereinkkel leírt formáiban, hanem úgy, ahogyan megjelenik a különféle tudományágak törvényeiben, vagy amint pl. az arany arány« és a »Fibonacci spirál« megjelenik a legkülönfélébb alakzatokban, az ősi Nautilusoktól, a mai csigákon át a galaxisokig. (L.
"Braun Tibor kutatóvegyész, az MTA doktora, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Kémiai Intézetének címzetes egyetemi tanára, a Magyar Tudományos Akadémia Eötvös József-koszorújának kitüntetettje, a nemzetközi Hevesy-díj és a Solla Price-díj birtokosa, nyugat-európai, amerikai és kínai egyetemek, kutatóintézetek és konferenciák gyakori meghívottja és előadója." - a Typotex honlapjáról. E kötete olyan hazai tudósokat mutat be, akiket veszteség - enyhe túlzással szégyen- nem ismernünk.A közismert akadémikus Kroó Norbert az előszavában kiemeli:"Olyan ismert és elismert kutatókkal az elmúlt években készített és publikált interjúit szerkesz-tette ebbe a kötetbe, akik szakmai tevékenységük egy jelentős részét külföldi kutatóhelyeken végezték, ami jelentős szerepet játszik az itthoni tudományos munkájukban is.
Summary The handbook entitled „Management for the Benefit of the Public. Public Finance Administration and Management” includes studies by well-known Hungarian authors, mainly economists. The book review emphasizes that in addition to being a gap filler innovative reference work, it is an excellent textbook for public service experts as well as for specialists in the early stage of their careers. Significance of the economic policy reforms and the specific need for a new type of public service managers are highlighted in this book. The author of the review points out that the professional methods, needs, required knowledge differ in the public and private sectors. The reviewer lists the main parts of the book and highlights the most innovative studies, quoting their conclusions. The review introduces evidences and data on the impact what this book has already had on education and public management development in Hungary.
„Csak bot és vászon,de nem bot és vászon,hanem zászló.[…]” A többség talán ismeri Kosztolányi Dezső 1925-ben keletkezett Zászló című versét, melyet galád módon, Martos Gábor könyvéhez igazítva festménnyé fazonírozhatunk: „Csak festék és vászon, / de nem festék és vászon, / hanem festmény.” S míg az eredetiben eltűnődhetünk azon, hogy miféle hozzáadott érték jelentkezik a bot és a vászon együttállásából, a műtárgypiacon ennél konkrétabban kifejezhető módon jelenik meg a „hozzáadott érték”: A NÉHÁNY DOLLÁRNYI ANYAGKÖLTSÉGGEL ELŐÁLLÍTOTT KÉPEK NÉMELYIKE DOLLÁRMILLIÓKÉRT CSERÉL GAZDÁT… …miközben a laikus csak hümmög: „ILYET ÉN IS TUDOK!” Hát nem, hiszen, ha ilyet tudna, akkor a hivatásos hümmögő képe lenne az, ami dollármilliókért cserél gazdát. Hajrá!
Nehéz lenne tömör összképet adni Ruskin teljesítményéről. Jellegzetes brit különc volt, idioszinkrázia jellemezte (mint az előző évszázad centrumban álló angol kritikusát, dr. Johnsont), ellentmondásokat állításai között nemcsak az egész életműben, hanem még ebben a kis kötetben is bőven föl lehet fedezni. Mindenesetre vele jött létre a művészeti író típusa, egyszerre volt jelentős képzőművészet-, irodalom- és társadalomkritikus. John Ruskint (1819–1900) ma már ritkán emlegetik, holott a XIX. század egyik leghatásosabb művészeti írója volt. Persze ma is megvannak a specialistái (Robert Hewison), de a nagy antológiák – például a Norton-féle művészetelméleti olvasókönyv, Marosi Ernő vagy Donald Preciosi gyűjteménye a művészettörténet historiográfiájáról – ki-kihagyják.
A nem szakértő közönség tájékoztatására, tévhitek eloszlatására és némi provokáló adat- és számhalmaz felmutatására vállalkozott második „műgyűjtős” könyvében Martos Gábor. A MúzeumCafé egykori alapító főszerkesztője új könyvének első része szembesíteni kívánja a hitetlenkedő, a kortárs művészettől – elsősorban annak absztrakt, nonfiguratív vonalától – ódzkodó nézőket a közkeletű kijelentéssel: „Mi ebben a művészet, ilyet én (gyerekem, unokám) is tudok!” A kötet második, nagyobb terjedelmű részében pedig a kortárs galériák, a hazai és nemzetközi aukciósházak kortárs eladásainak gazdag felsorolását, az árverések körülményeit, történeteit, az ismert és ismeretlen vásárlók körét tárja fel. Könyvének első harmada úgy indul, mint egy kortárs művészeti szöveggyűjtemény.
Most, hogy Budapesten időznek – más angol festők képeivel együtt – Francis Bacon alkotásai, eszembe jut egy jelenet a Tim Burton-féle Batman-filmből. Joker és bandája felgyújtja a modern műveket kiállító képtárat, ám egy Bacon-kép előtt a pokoli mosolyú felforgató megálljt parancsol a vandalizmusnak, kijelentve, az valamiért tetszik neki. A filmes fricska mintha azt (is) sugallaná: vannak művészek, akikkel szemben a szélesebb közvélemény – amolyan ellenjokeri normalitást feltételezve önmagáról – leginkább az értetlen idegenkedést érzi a leginkább helyénvaló reakciónak, magyarán szerintük csak a hülye (sőt egy őrült) érezheti úgy, hogy az efféle kortárs mázolmányokért rajongani lehet.
A technológia segíthet mind az álhírek visszaszorításában, mind a társadalmi kompromisszum létrejöttében – vallja a netes bizniszben 40 éve aktív Tim O’Reilly, aki szerint a techcégeknek a profitszerzés mellett a közérdekre is gondolniuk kell. Az elmúlt két évben jó pár cikk figyelmeztette a technológiai cégeket (főként a közösségi média képviselőit), hogy csak az algoritmusokra támaszkodva nem tudják megoldani az álhírek jelentette problémájukat. Senki nem állította, hogy a technológia nem segíthet a helyzet orvoslásában: a hangsúly a legtöbb anyagban inkább az volt, hogy hiba lenne kizárólagosan ezektől az eszközöktől várni a megoldást – mert ennél komplexebb kérdésről van szó.
