esús Carrasco neve már nem teljesen ismeretlen a magyar olvasók előtt: a spanyol szerzőnek néhány éve jelent meg magyarul Kegyetlen idő című regénye, amely több vonatkozásában mintha előkészítené a terepet a Föld, amelyen állunk című utópiához. A Typotex világirodalmi sorozatában napvilágot látott mű egy újabb, rendkívül markáns szín a fiatal európai alkotók tarka palettájáról: Carrasco világa úgy ejti foglyul az embert, mint amikor egy film hatása alól napokig nem tudunk szabadulni. Az író új regényében a megmaradásért, az emberség utolsó cseppjeinek megőrzéséért küzdenek hősei egy olyan világban, amely épp az emberség eltiprásával igyekszik fenntartani magát.

Interjú Mosóczi András egyetemi óraadó tanárral, a mateking.hu alapítójával.   A karantén időszaka alatt rengeteg szülő segített a gyerekének az otthoni tanulásban. A legtöbben talán a matekkal küzdöttünk. E sorok írója már az általános iskola ötödikeseinek tanított matekkal is nehezen birkózott. De miért ekkora mumus a matek? Hogyan vált az élet megannyi területén segítséget nyújtó tudományterület az átlagember ellenségévé? Így van ez minden országban, vagy ez a magyar oktatás specialitása? Hogyan lehet közelebb hozni az emberekhez a matematikát? Erről beszélgettünk Mosóczi András egyetemi óraadó tanárral, A gondolkodás forradalma – Hogyan alakítja a matematika a világot? című könyv szerzőjével, a mateking.hu alapítójával.

Többezer éves hagyománya van, találkozunk vele a piacon és a munkahelyen, s akár még a hasznunkra is fordíthatjuk. A pletyka nem jó, vagy nem rossz, értékváltó jelenség – véli Szvetelszky Zsuzsanna, A pletyka természete című könyv egyik szerzője.   A kötetből kiderül, számos megközelítése van, miért pletykálunk. Miért szeretünk pletykálni? Nem tudunk nem pletykálni. Ahhoz a kapcsolatokból és a csoportból is ki kellene vonulnunk, hogy ne legyünk részei. Nem mindenki pletykál ugyanolyan intenzitással, de mindenki érintve van, vagy mondja, vagy hallgatja, vagy róla szól. Az evolúciós magyarázat szerint a csoportnak van erre szüksége: tudnunk kell, mi van a többiekkel, és ez a leggyorsabb mód, hogy eljusson hozzánk a csoporttársunkról az információ, beleépítve annak a véleményét, aki meséli.

A pletyka haszna abban áll, hogy a terjesztésével monitorozható a többiek véleménye, sőt, bizonyos értelemben befolyásolható is – mondta elsőként a Tudás.hu-nak Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológus, akinek Bodor-Eranus Elizával együtt írott könyve, A pletyka természete a napokban jelent meg a Typotex Kiadónál.   A pletykálás általános társadalmi jelenség, nem csupán öreg nénikék locsi-fecsije egy padon. Hogyan értékeli ezt a szociálpszichológia és mit tesznek hozzá más tudományágak? A pletyka jóval ősibb jelenség – több tízezer éve keletkezett –, és jóval egyetemesebb, a világ minden közösségében megtalálható, semhogy egyszerűen csak legyinthessünk rá. Minden embert érint, hiszen vagy mondja, vagy hallgatja, vagy róla szól – ez alól nincs kivétel.

Pletykálni ősi emberi szokás, de a legtöbben a hétköznapi élet velejárójának tartjuk: rendben, haladjunk tovább, Q többet keres, mint U, B megcsalta a férjét I-vel, T ész nélkül szippantja a kokaint és elmaradt a gyerektartással, haladjunk tovább, nincs itt semmi látnivaló. Aztán kiderül, hogy mégis van: Szvetelszky Zsuzsanna és Bodor-Eranus Eliza új könyve, a Pletyka természete a pletykakutatás legújabb fejleményeit taglalja, igaz, az ember általában azt sem tudja, hogy létezik ilyen tudományterület. Szvetelszky legutóbbi pletykakönyve 2002-ben jelent meg, azóta meg sok víz lefolyt már a Dunán – az új kötet ezt a lefolyt vizet akarja pótolni alaposan lábjegyzetelve úgy, hogy az eddig, akár a századfordulóig visszanyúló pletykakutatási eredményeket a nagyközönség elé tárja.

Melyikünk ne kezdené hegyezni a fülét, ha azt hallja, hogy a kisboltban épp a szomszédjáról beszélgetnek? Vagy ha elcsípi a munkahelyi folyosón a hírt, hogy veszélybe került a fizetésemelés? A pletyka, amely mindig is jelen volt a társadalmi életben, ősi szükségletünk, és messze több mint szórakozás, unaloműzés, netán áskálódás. Már a neandervölgyiek számára is nélkülözhetetlen közlési módot jelentett, akik az információcsere segítségével a kooperáció egyre szorosabb és elvontabb formáit tudták kialakítani. Régen a szóbeszéd szintjén érvényesült, később az újságok hasábjain is megjelent, mára pedig megtöbbszöröződött a láthatósága: a digitális világban minden korábbinál gyorsabban termelődik és terjed a pletykatartalom.

  Mosóczi András A gondolkodás forradalma Hogyan alakítja a matematika a világot? Typotex, 2020 Oldalszám: 236 oldal ISBN: 978-963-4930-87-7   Dr Osman Péter ismertetése Előhang # 1: „»A legjobb módszer arra, hogyan jósoljuk meg a jövőt, az, ha mi találjuk föl.« Ez a mondás – melyet azóta már sokaknak, köztük Steve Jobsnak is tulajdonítottak – eredetileg Alan Kaytől származik. És ha valaki, akkor Alan Kay valóban feltalálta a jövőt, amikor a 60-as években kitalált valamit, amit ma úgy hívunk, hogy okostelefon.” (Idézetek a könyvből, kiemelések tőlem. – OP) Okostelefon – Feltalálni a jövőt: alighanem az emberré válás egyik meghatározó tényezője volt, amikor az ember elkezdte tudatosan alakítani az eszközeit, velük az életmódját, majd már a környezetét is.

Kapaszkodj meg, most hallottam, hogy…   Pletyka, szóbeszéd, mendemonda, sustorgás, zuhanyhíradó, csicsergő madarak – mind ugyanannak a jelenségnek változatos, akár humoros elnevezései, és azt példázzák: kevés emberibb vonást említhetnénk, mint a pletyka szeretetét. Ki ne kezdené rögtön hegyezni a fülét, ha érdekes híreket hall, érintsék bár azok őt magát közvetlenül, vagy sem. És ki ne osztaná meg szívesen mással a frissen szerzett információkat, már csak azért is, hogy megcsillogtassa jól értesültségét? Szvetelszky Zsuzsanna és Bodor-Erauns Eliza szociológusok e különös fenomén nyomába erednek és járják körül olyan tudományos alapossággal, hogy az olvasó elámul, mekkora irodalma született már ennek látszólag hétköznapi tevékenységnek.

Horváth Balázs: A beteg bolygó - A fenntarthatatlanság és a betegség kultúrtörténete - Typotex, 2019 Dr. Osman Péter ismertetése "A probléma igazi természetének megragadása az első lépés a megoldás felé." - a könyvből, és milyen igaz!   E könyv egy kísérlet: "A természettudomány és a technika több évszázados történetének tanulsága az, hogy a globális civilizáció problémái - paradox módon - nem azáltal oldhatók meg, hogy az egyes tudományos részterületek specialistái tudásukat tovább mélyítik. Ez is fontos, de a megoldások megtalálását a megfelelő mélység hiányánál ma sokkal inkább hátráltatja az, hogy az egymástól távol eső tudományterületeknek már meglévő vívmányai (mémjei) nem találkoznak ugyanazokban az elmékben, és nem tudják kifejteni egymásra hatásukat.

Az extrodæsia az extro [lat.: külső, kifelé] és a daisia [gör.: felosztás] szavak összetételéből megalkotott kifejezés, a geodézia [földmérés, szó szerint: a Föld felosztása] terminus átképzett változatának tekinthető. Az előtag cseréje rámutat a vizsgálódás irányának és metódusának sajátszerűségére: a helymeghatározás, a földön létező objektumok határainak kijelölése helyett a feltérképez(het)etlen felé fordul, feloldaná a kiindulópont – az ember – rögzítettségét a kiszámíthatatlan, rögzít(het)etlen, emberközpontúságon túllépő nézőpontok javára.