A második világháború utáni években úgy tűnt, hogy a tudomány az emberiség minden problémáját meg fogja oldani. A lelkesedés a társadalom egészére kihatott: a gyerekeknek tudományos játékokat vásároltak a szülők, a kamaszok olyan könyveket bújtak, mint a Színes vegyészkedés, A kis kémikus. Még a tanyavilágban is összegyűlt a tévé előtt a szomszédság, hogy megnézzék Öveges professzor esti műsorát. Manapság elfordulást tapasztalhatunk a tudománytól, amit a média által terjesztett tudománykritika is tetéz. A boltokban „E-mentes” kenyeret árulnak, a consumer pedig ájultan vásárolja, nem tudva, hogy a kenyér alapjában egy polimer, az E300 a C-vitamin, az E260 az ecet, az E290 meg a szén-dioxid, amit az élesztők is termelnek a kenyér kelése közben. A  kemofóbia általános jelenség. Ha valamiről kiderül, hogy köze van a vegyészethez, sok ember sikítva menekül. Elfelejtik, hogy az elmúlt pár száz évben Európában az átlagos életkor megkétszereződött, 33 évről 66-ra növekedett, ami a tudományos fejlődésnek, nem kis részben a kémiának köszönhető. Nem csak a gyógyszerekről van szó, üzemanyagok, kenőanyagok, ragasztók nélkül nem működne a világunk, a téli hidegben sötét kalyibákban vacognánk. Műtrágyák nélkül a mezőgazdasági termelés színvonala nem lenne fenntartható, éhínség pusztítana világszerte. Persze az iskolai tankönyvekből ritkán derül ki, hogy a bebifláztatott reakcióegyenletek mire is jók a valóságban. Braun Tibor könyve pont arról szól, amiről a tankönyvek nem: a körülöttünk lévő kémiáról. A címadó írásban arról esik szó, miként alakul ki a régi könyvek jellegzetes illata. Talán benzaldehidet, vanillint és toluolt eregető kapszulákat kellene építeni az e-book olvasókba is az olvasás élményének fokozásához? Nem tudom, könyvillatú parfümöt már lehet kapni. De van itt szó gasztrokémiáról, Ötzi utolsó vacsorájáról, a szén nanocsövek és a csokoládégyártás kapcsolatáról, és mindenféle más nyalánkságról. Braun Tibor kutatóvegyész, az MTA doktora, az ELTE címzetes egyetemi tanára, több külföldi egyetem vendégprofesszora. Kutatási területe a fullerénkémia és a radiometria, emellett a tudománymetria szaktekintélye. A Vándorbottal a tudományos kutatásban és A Nobel-díjra érdemes taxisofőr című könyve, valamit a Magyar Tudományban és a Magyar Kémikusok Lapjában megjelent cikkei szórakoztató olvasmányt jelentenek vegyészeknek, tanároknak, diákoknak és a kémia iránt fogékony laikusoknak is.