
Oldalszám: 424 oldal
Formátum: A/5
ISBN: 978-963-4930-02-0
Témakör: Tudománytörténet, Kémia, vegyészet
Elfogyott
Laudáció Braun Tibor “ A könyvek illata - Írások a nanogyémántról, a csokoládékról és egyéb kémiai érdekességekről” című könyvének bemutatására
Braun Tibor professzor urat jó 15 évvel ezelőtt ismertem meg személyesen, amikor megkeresett, mint egy olyan fiatalt, aki viszonylag hamar (37 évesen) megszerezte a DSc fokozatot és utána rövidesen egyetemi tanár, majd tszvezető lett. Vette a fáradtságot és riportot készített azokkal a fiatal oktatókkal-kutatókkal, akikben fantáziát látott. Interjú alanyai között szerepeltek még Hudecz Ferenc, Kollár László és Perczel András. Később az interjúkat a „Vándorbottal a Tudományos Kutatásban” c. könyvecskében is összefoglalta.
Braun professzor – amellett, hogy nemzetközi hírű tudós a fullerénkémia és a radiokémia területén, és a helyes scientometria hazai szakértője – jól ismert a kémia legkülönbözőbb területeinek népszerűsítőjeként is. Az elmúlt évtizedben számos ilyen írása jelent meg a Magyar kémikusok Lapjában, ill. egy részük összegyűjtve a „A Nobel-díjra érdemes taxisofőr” c. könyvben. A címadó sztori pikantériája, hogy a taxisofőrök 10 USD/óra díjazása a hazai egyetemi tanárok alapbérével összemérhető. Szó esik még az ambíciók életkortól való függéséről. A bátrabbak 28 éves korig gondolnak a Nobel díjra, a 40-es éveikben járók már megelégednek az emlékplakettel, és 70 év felett annak is örülnek, ha a takarítónő visszaköszön. Érdekes az is, hogy az editori és bírálói felületesség esetén tulajdonképpen minden sületlenség publikálható. Ennek a káros tendenciának a folyóiratok elszaporodása, és a kutatókra nehezedő publikációs kényszer is oka.
Most az ezeket követő, 2015 óta publikált „izgalmas” cikkek kerültek be Braun Tibor második ilyen jellegű, a Typotex által kiadott könyvébe, melynek témája igen széles skálát ölel fel. Ezek az írások nem szakcikkek, hanem közérdeklődésre számot tartó témák színes és közérthető ismertetése, illetve népszerűsítése. Engedtessék meg, hogy a laudáló – szubjektív módon – az őt leginkább megfogó témákat, ill. alfejezeteket emelje ki. Nincs nehéz dolgom, mert jómagam írtam a MKL napokon belül megjelenő februári számába a recenziót.
Az első fejezet a ”Robbanás csillogás”címet viseli. Itt szerepel a könyvnek címet adó ” A könyvnek illata” c írása. A mai világban, amikor a huszonegy néhányévesek (a Z generáció tagjai) már nem nagyon vesznek könyvet a kezükbe, hanem amit lehet, inkább az okos telefonjukon nézegetik, a hagyományos könyvek felértékelődnek. Ezeket ui. karosszékben hátradőlve, a lapokat tapintva és azok illatát élvezve olvashatjuk. Megtudhatjuk, hogy a papír komponenseinek, illetve milyen bomlástermékeknek érezhetjük a szagát. Tovább lapozva, igen érdekes a detonációs nanogyémántok viszontagságos felfedezésének leírása, amihez végülis nem is kell grafit. Viszont megdöbbentő, hogy hová vezethet tudományos életben az esztelen titkosítás (amit Szovjetunióban gyakoroltak), és a kommunikáció hiánya. Eligazítást kapunk a kapcsolódó nagynyomású kémia alapjából, és a nanogyémántok orvos biológiai alkalmazásából is.
A második fejezet a ”Dimenziók” cím alatt számos érdekességet rejt, így olvashatunk a grafénről, a szén kvantumpöttyökről, az ionfolyadékokkal hajtott nano műholdakról, és két „nanotudós” vitájáról. A második fejezetben, kissé kakukktojás, de igen érdekes a sok-sok tudományos felfedezések megkésett elismerés összefoglalása. A tárgyalt ”csipkerózsikák” (tudományos felfedezések) a királyfi megváltó csókjáig 5–97 éven át aludták álmukat. A 97 éves álom 1903 és 2000 között következett be szuszpenziók membránok általi elválasztásának témájában. Ehhez képest az 5 éves késés elhanyagolhatónak tűnik az aromás nitrocsoport szubsztitúciójával megvalósított polimer-szintézis témájában.
A ”Sártekénk, rajta és alatta” c. fejezet különféle válogatott érdekességeket tartalmaz. Rögtön az első szemelvényben a szerző kedvenc témája a fullerének egy érdekes aspektusát tárgyalja, vagyis az olvasók számára kiderül, hogy a fulleréneknek volt-e szerepük a földtörténeti kihalások okai között. Megtudhatjuk továbbá, hogy mi köze van az artezimin maláriaellenes szernek a kínai kulturális forradalomhoz és a biotechnológiához. A bátrabb olvasóknak ajánlható a Cserenkov-sugárzás felfedezésének elismerése körüli huzavona. Braun Tibor sokoldalúságára utal, hogy a fenntartható fejlődés is foglalkoztathatja, vagyis hogy mi lesz a világ ritka földfém előállításával, ha a felhasználás üteme így folytatódik (a felhasználásban élen jár a mobiltelefonok okozta ritka földfém igény) vagy, hogy hogyan hasznosíthatóak a mikroorganizmusok a biobányászat/biokioldás kapcsán. Betekintést nyerhetünk a kékfestés rejtelmeibe, ill. abba, hogy mi az indigó és a farmernadrág kapcsolata. A művészi érdeklődésű olvasók örömére szolgálhat vendéglátó-vendég, avagy börtön-rab szupramolekuláris kapcsolatokról szóló írás, ill.”A kémia szépsége a szabadtéri szobrokon, avagy atomok és molekulák a szobrász szemével ” c. „szösszenet”.
A negyedik fejezet a hasukat kedvelő olvasóknak lehet igazán szórakoztató, ui. a gasztrokémiáról szól. Az ilyen jellegű írások már az első könyvben is fellehetőek („utazás a lágytojás körül”, „Illatok/ízek a Strecker-reakciók nyomán” és a „Csilipaprika: ízcsípősségi világrangsor”, vagy a részben kapcsolódó a kávéfúróbogárról szóló leírás, amely „rezisztens koffein-megszállottként” hatalmas kárt okoz a kávéültetvényeken, és komolyan veszélyezteti a világ kávétermelését), így joggal gyanítható, hogy Braun professzor otthon, a konyhában is hősiesen helytáll. De mint tudjuk jól, a főzés nem is áll olyan távol a vegyészettől, hisz az is egyfajta „kotyvasztás”. Beavatást nyerhetünk a nyereg alatti húspuhítás és az ízfokozók rejtelmeibe, továbbá desszertként a csokoládé gasztrokémiájába, toroköblítőként pedig a whisky kémiájába. Az erősebb idegzetűek megtudhatják, hogy ötezer éves ősünk, ”Ötzi” mit fogyasztott utolsó vacsorájaként.
Az ötödik fejezetből kiderül, hogy a Kosztolányi által ”Ez a marha közöttünk az egyetlen zseni”-ként jellemzett Karinthy Frigyesnek mi köze van a hálózatok tudományához, meg hogy melyik magyar szabadalmat kezelték itthon a legméltatlanabbul. A ”Felfedezés találmány” fejezetet a ”Labor egy kártyán” írás fejezi be, ami a gyógyszeriparban egyre jelentősebbé váló mikroreaktorokról szól. Ez a kutatási vonal a Richter és SzKT Tsz közötti együttműködésben is realizálódik.
Az utolsó, hatodik fejezet egy borzalmas aktualitás, Szkripal merényletet elemzi a kémikus szemszögéből bőséges háttér információt nyújtva, ami egyébként a többi cikkre is jellemző. Pikáns aktualitás, hogy a hazai közszereplők között is van olyan, akinek talán nem lehet teljesen tiszta a lelkiismerete és G–M számlálóval jár-kel. Szerényen a végére került az az írás, amivel kezdeni lehetett volna, Silberer Vera az MKL prominens riportere interjút készített a szerzővel Braun Tibor professzorral, amiben főleg editori munkájáról mesél a páratlanul gazdag életművel maga mögött tudó interjúalany.
Kiknek ajánlható Braun Tibor új könyve? Elsősorban a kémikusoknak, tehát vegyészeknek és vegyészmérnököknek, valamint kémiatanároknak, de a kémiát tanuló egyetemistáknak és középiskolás diákoknak is, továbbá mindenkinek, aki egy kis nyitottságot mutat a kémiai diszciplina iránt. Akinek a leírtakon túl mélyebb ismeretekre van szüksége, utána irodalmazhat. A könyv sokat segíthet a társadalomban fellelhető kemofóbia csökkentésében.
Kapcsolódó recenziók
- Laudáció Braun Tibor “ A könyvek illata - Írások a nanogyémántról, a csokoládékról és egyéb kémiai érdekességekről” című könyvének bemutatására (Keglevich György, , 2019-1-29)
- A könyvek illata (Palágyi István György , , 2019-5-13)
- A könyvek illata (T.Z:, www.eletesirodalom.hu, 2019-5-29)
- A könyvek illata (Simonyi Miklós, , 2019-2-27)
- A könyvek illata (Sümegi András, IPM, 2019-1-27)
- A könyvek illata és a Szkripal-merénylet is kémia (Grozdits Hahó, librarius.hu, 2018-12-28)