Furcsa, hogy évek múltán olyan könyvek ragadnak meg az ember emlékezetében, amelyeket annak idején nem tartott igazán tökéletesnek, és más olyanok, amelyek miatt pedig odáig volt, kihullanak az emlékezetéből. Példának okáért tisztán emlékszem, hogy annak idején az elsőkönyves Jesús Carrasco Kegyetlen idő című könyvét azért szerettem, mert kimondottan profi módon képezte le Cormac McCarthy világát, ám valljuk be, ennél sokkal többre azért nem is vállalkozott. És mégis. A mai napig eszembe jutnak jelenetei, a sivár hangulata, így persze már vártam, hogy a spanyol szerző új könyvvel rukkoljon elő, és ez a Typotex Kiadónak hála meg is történt, mégpedig egy alternatív történelmi művel, A föld, amelyen állunkkal.

A helyszín egy teljességgel alternatív történelmi hátterű Spanyolország, ugyanis ezen a síkon az ibériai ország már hosszú idő óta idegen megszállás alatt sínylődik. Igazán nem is sokat tudunk meg a háttérről, a miértekről és a Birodalom működéséről, ám elég annyi, hogy egy vidéki birtokon éldegélő ezredes felesége – egy olyan nő, aki már mindent és mindenkit elveszített, és akinek az élete már nem igazán tartalmaz semmiféle értéket még saját maga számára sem – egy nap egy végletekig kimerült és lerongyolódott menekülő férfiba botlik. Hamar döntenie kell, hogy feladja-e a hatóságoknak, vagy épp a szívére hallgasson és megmentse őt…

A regény egyik fele az ő kapcsolatukra, mindennapjaikra és a farmbéli életre épít, míg a másik fele a férfi rögös és brutális múltjára koncentrál, amely olyannyira bárhol és bármikor játszódhatna a 20. század háborúkkal, kegyetlenségekkel és munkatáborokkal teli világában, amennyire csak lehetséges. Ez egyszerre a regény hibája és erénye is. Ugyanis mindenféle különösebb háttér nélkül érvényesül egy tipikus múlt századi ember tipikusnak mondható életútja, egy olyan emberé, aki épp olyan szörnyűségekkel kénytelen szembesülni, mintha a náci vagy a kommunista terrorral került volna szembe. Ami jó, mert általánosságban mutathatja be ezeknek a rendszereknek a borzalmait, ám rossz is, hiszen az alternatív történelmi szálból szinte semmit nem kapunk, illetve semmi újdonságot az ebben a témában már megszokottakkal szemben. Az itt szereplő alakok ugyanúgy elszenvedik a történelem borzalmait, és ugyanúgy behódolnak a Rendszernek, mint oly sok millióan korábban.

Bár ez a mű kevésbé tetszett, mint Carrasco előző alkotása, ám azért még így is egy olyan regény, amit nyugodt szívvel tudok ajánlani a téma iránt érdeklődőknek, hisz a spanyol szerzőben érezhetően van potenciál, elképzelés és akarat.