Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Megjelenés: 2019
Oldalszám: 494 oldal
Formátum: B/5
ISBN: 978-963-4930-61-7
Témakör: Pszichológia, Tudománytörténet, Ökológia

Ára: 6500 Ft (Elfogyott)

A beteg bolygó
A fenntarthatatlanság és a betegség kultúrtörténete

Beteg bolygón élünk, a betegség neve: Emberiség

https://librarius.hu/
2020-2-25

A Föld és az emberiség jövőjéről vannak pesszimista és optimista forgatókönyvek. Horváth Balázs munkája leginkább realistának nevezhető.

Grandiózus trilógia első kötete az A BETEG BOLYGÓ, melynek szerzője Horváth Balázs, a győri Széchenyi István Egyetem Környezetmérnöki Tanszékének oktatója. A könyv jól illeszkedik a Typotex Kiadó szemléletformáló köteteinek sorába, s ráadásul olyan témával foglakozik, mely – tetszik vagy sem – a körmünkre ég, ha nem vesszük komolyan. (talán akkor is, ha komolyan vesszük.)

A tudományok fejlődésének és a tudományos ismeretek bővülésének következményeként előállt specializáció eredményeként a kutatók többsége is csak saját területéről rendelkezik/rendelkezhet beható, mély és megalapozott ismeretekkel. Éppen ezért az átfogó – és égetően fontos – kérdésekre is olyan részválaszok születnek, melyek, éppen mert nem találnak egymásra, nem adják ki „az egészet”. (Valahogy úgy, mint az unalomig ismert tanmesében, ahol az indiai maharadzsa vak emberekkel vizsgáltatja, hogy milyen is az elefánt…) Horváth Balázs könyve részben azért ennyire terjedelmes, mert igyekszik összeszedni és összefésülni a különböző tudományterületek aktuális(!) eredményeit.

A HANGSÚLY AZ AKTUALITÁSON VAN,

hiszen, ha belegondolunk abba, hogy formális oktatásból kilépve mennyire tudjuk/tudhatjuk nyomon követni azt, ami (például) a természet- és társadalomtudományok területén zajlik, nem lehetünk büszkék magunkra. S ha ehhez még hozzátesszük, hogy az iskolai tananyag – tartalmában és szemléletében – mennyire naprakész és/vagy korszerű, akkor nyugodtan lemondhatunk a jól informáltság illúziójáról. Ráadásul, és ez is sokat dob a terjedelmen, a szerző,

HORVÁTH BALÁZS HADAT ÜZEN A FELSZÍNESSÉGNEK.

Horvát Balázs nem szőrszálhasogató, de tisztában van azzal, hogy a fentebb emlegetett oktatási anomáliák miatt (is) az alapoktól kell kezdeni, s onnan lépésről-lépésre eljutni a mégoly ijesztő következtetésekig. Ennek következményeként az elsőre meghökkentőnek tűnő felvetések és következtetések már nem is annyira vadak, s az olvasónak jól fel kell kötnie a gatyáját, ha vitatkozni akar, s nem csak vélekedni. A bolygó beteg, s mi tettük azzá.

Horváth Balázs, megfelelő alapozás után – amibe beletartozik a csillagászat éppen úgy, mint a bioszféra ember előtti története és az ember megjelenése – az ember tevékenységét és ennek következményeit vizsgálja. Nem, nem csak az unásig ismert szempontok szerint.

A végtelenségig bővíthető optimista és a pesszimista forgatókönyveket félretéve azt vizslatja, hogy mennyiben változott meg az ember élete – a „fejlődés” következtében – az elmúlt évezredek során. Szempontjai olyanok, melyek bennünket is közvetlenül érintenek:

…MUNKAIDŐ, ALVÁS, ÉLETTARTAM, ALULTÁPLÁLTSÁG,
EGÉSZSÉG, EGYENLŐSÉG, SZABADSÁG, ERKÖLCS,
KÖZÖSSÉGI ÉLET, BOLDOGSÁG…

A szokatlan szempontrendszer, s az ebből következő logika szerinti vizsgálat, mely nyilván a teljes, jövőben kiteljesedő trilógiára vonatkozik, sajátos, olykor kimondottan meghökkentő (megrázó?!) eredményekre vezet. Egészen szokatlan megvilágításba kerül például a fenntarthatóság és fenntarthatatlanság kérdése, s az ember „világátalakító tevékenysége”. Az emberiség szolgálatába állított természet, vagyis a mezőgazdaság – beleértve a növénytermesztést és az állattenyésztést is – olyan radikális változást eredményezett, melynek mértékét csak ma kezdjük (be)látni.

A bajok mélyebben gyökereznek, mint az korábban gondoltuk. Lehet, hogy a Biblia által megfogalmazott eredendő bűn tulajdonképpen a letelepedés és a gazdálkodás? Miféle ördögi kör az, amiben az ismert emberi civilizáció alapjainak megvetésében kódolva van a pusztulás és az önpusztítás?

Horváth Balázs gondolatmenete, bármilyen fájó eredményekre vezessen is, könnyen követhető, s nehezen vitatható. Annyira lenyűgöző, amennyire kellemetlen. S bármennyire is csábító lenne a múlt elemzésével foglakozó fejezeteket átugorva konklúzióval kezdeni a könyvet, ezt mégsem javaslom senkinek. A szisztematikus együttgondolkodás és együtt haladás megspórolására tett esetleges kísérlet következménye az a bombasztikus felszínesség lenne, lenne, amitől Horváth Balázs megpróbálja megóvni az olvasót.

Míg az első kötet gondolatfutamaival kokettáltam, megjelent a második kötet is ERKÖLCS ÉS CIVILIZÁCIÓ címmel, Beer Miklós ajánlásával.

„Az előttünk álló évtizedeknek két komoly problémával kell szembenéznie: az egyik az ökológiai válság, a másik pedig a Föld túlnépesedése. A két folyamat sajnos egymás ellen dolgozik. Egyre több éhes ember lesz, és egyre kevesebb termőterület. Ennek a helyzetnek a kezelése erkölcsi kérdés…”

De erről az erkölcsi kérdésről majd legközelebb.

Grozdits Hahó

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK