A világgal és benne önmagunkkal probléma van. Éghajlatváltozás, civilizációs betegségek, fenntarthatatlan életmód - miért alakult ez így és mit lehet tenni? Ezt a kérdéskört járja körül Horváth Balázs A beteg bolygó című vaskos munkájában, amely a Typotex Kiadó gondozásában jelent meg.

Mi lehet a probléma a világgal? Túl sokan vagyunk, mi emberek? Vagy túl jól élünk pár évtizede és a növekedés fenntarthatatlan? A szerző szerint mindegyikben van valami igazság, főleg az elsőben, de a másodikban is, még ha több is benne a téves válaszok adásának valószínűsége. Legfőbb problémát az oktatás megrekedt színvonalában látja, még ma is sok tudományos tény nem jut el döntéshozói szintre, és ebben nem a tanárok hibásak, mert a tudomány már nagyon régen nem ott tart, ahol a középiskolai vagy az egyetemi tanmenet. A tudományos világkép pedig hamis, amely alapján legyintés vagy megmosolygás követ egy-egy környezeti probléma kérdéskörét. Legnagyobb gond tehát, hogy "a problémákat nem új információk segítségével oldjuk meg, hanem azáltal, hogy rendszerbe foglaljuk azt, amit már régóta tudunk." (Ludwig Wittgenstein)

Hogyan és miért romlott meg az ember testi és lelki egészsége? Ez a legfontosabb kérdéskör, amelyre a szerző szerteágazó művében keresi a válaszokat. A mű elején rögvest ad két pofont az olvasónak (aki fensőbbrendű embernek érzi magát) azzal a kijelentéssel, hogy maga is osztja Szent-Györgyi Albert (és még sokan mások) véleményét, amely szerint az emberek nem többek, mint közönséges majmok, "akik tévedésben vannak saját szerepüket és fontosságukat illetően, ráadásul még az egészségük is megromlott - nem kis részben épp azért, mert tévedésben vannak". Ergo: tessék leszállni a földre, emberkéim! Horváth Balázs e tézis bizonyításának rendeli alá könyvét. Olyan kérdésekre keres választ és összefüggéseket, mint az éghajlatváltozás és ami mögötte van, a világ energiaigényének exponenciális növekedése és az éghajlat összefüggései, a mezőgazdaságban a talajpusztulás mértéke, és hogy mit jelent a vegetáriánizmus a föld életében.

Tárgyalja a biodiverzitást és a létezésünk árát, egyes becslések szerint óráként 17 faj hal ki a földön. Amíg New Yorkban évente egyszer felolvassák az ikertornyok áldozatainak számát, ami három órán keresztül tart, addig az idáig ismert kipusztult fajok neveinek felolvasására nem is lenne elég egy év. Az ember léte ugyanúgy függ az állatok lététől, mint fordítva is. A ma emberének nagy többsége városokban él, eltávolodott a természettől: "mindaz, amivel nap mint nap bánnak és fontosnak tartanak, emberi alkotás, mindent elkészíthetőnek tartanak." (Konrád Lorenz) Az ember természet feletti győzelme mindig időleges - amikor az első hírek megjöttek a Covid-19-ről, nem akartam elhinni, hogy egyelőre nincs ellene jobb orvosság, mint a kézmosás. A XXI. századadban! Amikor a világűrben járunk, nanorészecskéket kutatunk, klónozni tudunk, robotokat gyártunk, akkor egy vírus megmattolhat minket.

Mindezekkel kapcsolatban górcső alá veszi az emberiséget és az ő történelmét, de egészen szokatlan szemszögből. A jelenlegi történelemtanítás tulajdonképpen nem több, mint háborús propaganda, állítja, márpedig nem az a fontos, hogy melyik uralkodó hogyan szedte rá riválisát, hány fős sereget vonultatott fel, hogyan változtak az országhatárok a különféle hódítások során, ezeknél sokkal fontosabbak azok a kérdéskörök, hogyan éltek és gondolkodtak akkoriban az emberek, sőt, egyáltalán hogyan jutott el emlősfaj odáig, hogy egyáltalán történelmet tud(ott) írni.

A szerző 2007 óta a győri Széchenyi István Egyetem Környezetmérnöki Tanszékének oktatója. Kutatásai során a figyelme egyre inkább a globális kérdések felé fordult, és humánökológiai problémákkal kezdett foglalkozni. Jared Diamondhoz hasonló közérthetőséggel és alapossággal elemzi civilizációnk állapotát. 

A civilizáció és benne az ember egészsége igen sérülékeny. Ahogy pusztítjuk magunk körül a természeti környezetet, az visszahat ránk. A különféle felfedezések és találmányok sem rizikó nélküliek, például a forradalmi fogamzásgátló is csak pár évtizede kezdi megmutatni járulékos károsító hatását. A haladás lángoszlopa bizony perzselni is képes... Mit termelünk, milyen módszerekkel, mennyit, hogyan dolgozzuk fel, és mennyit eszünk belőle, mind szorosan összefügg az egészségügyi helyzetünkkel. Egészen pontosan, ez is összefügg vele. Ki volt boldogabb: a vadászó, gyűjtögető ember, vagy a mezőgazdasági munkába belekényszerült ember? Csapda-e itt a fejlődés? Amíg  a vadászó-gyűjtögető csak napja bizonyos részét fordította élelemszerzésre, a többi időben pihent, alkotott, elmélyült vagy csak szemlélődött, addig a mezőgazdasági munka fejlődéseit kihasználó ember tavasztól őszig meg nem állt. Az egészséggel összefüggésben pedig megállapítható, hogy a természeti népeknél nem találhatók meg a civilzációs betegségek, nincs érelmeszesedés, cukorbetegség, szívvel kapcsolatos hirtelen halál, ez bizony csak a feldolgozott szénhidrátban gazdag táplálkozású, kevés mozgással kombinált életmód sajátossága.

Nagyon sok érdekes, eddig ismert tényt helyez szokatlan látószögbe a szerző. Nincs hozzá tudományos képzettségem, hogy valamennyire, vagy bármelyikre hitelesen rábólintsak, csak érzéseim vannak, hogy igaza lehet sokmindenben. Legalábbis, ha saját életmódomat tekintem. Amikor képes vagyok többet mozogni, kevesebbet és mást fogyasztani bármiből (ételből, kütyüből, ruházatból, felszerelési tárgyakból, stb.), kisebb lábnyomot hagyni magam után, az nekem is konkrét előnyöket kínál: egészséget, mozgékonyságot, erőt, és valami jóleső érzést, hogy tettem végre valamit ... magamért is, másokért is.