Horváth Balázs: A beteg bolygó - A fenntarthatatlanság és a betegség kultúrtörténete - Typotex, 2019
Dr. Osman Péter ismertetése

"A probléma igazi természetének megragadása az első lépés a megoldás felé."

- a könyvből, és milyen igaz!

E könyv egy kísérlet: "A természettudomány és a technika több évszázados történetének tanulsága az, hogy a globális civilizáció problémái - paradox módon - nem azáltal oldhatók meg, hogy az egyes tudományos részterületek specialistái tudásukat tovább mélyítik. Ez is fontos, de a megoldások megtalálását a megfelelő mélység hiányánál ma sokkal inkább hátráltatja az, hogy az egymástól távol eső tudományterületeknek már meglévő vívmányai (mémjei) nem találkoznak ugyanazokban az elmékben, és nem tudják kifejteni egymásra hatásukat. A szükséges mémek találkozása sajnos nemcsak az átlagemberek vagy a politikusok, hanem a szakemberek agyában is elmarad, holott egymásra találásuk a környezetvédelemben új utakat nyithatna meg. Ez a könyv, valamint a vele együtt megjelenő 'ikertestvérei' - Erkölcs és civilizáció és A fenntarthatóság pszichológiája (Az Erkölcs és civilizáció már megjelent, utóbbi előkészületben - OP) - nem más, mint kísérlet egy olyan, környezetvédelmi szempontból releváns mémkészlet összeállítására, amely szemléletformáló hatással bír, és amely a globális problémákat új megvilágításba helyezheti."

Jó könyv, bölcsen, világosan, jól beszélő, okos könyv, s mondandója nagyon időszerű. A címe így megragadó, viszont pontatlan: nem a bolygó beteg, csak a bioszférája, az ember világával. A többi köszöni, megvan, Gaia pedig majdcsak lerázza a betegséget, s ha kell, megszabadul ezektől a kellemetlenkedőktől. A kérdés csak az, hogy az ember hogyan jön ki ebből.

Jelentős hányada kitűnő összefoglalása a világegyetemre, a Földre, az életre és bennük az emberre vonatkozó alapvető tudásunk nagy részének, s ilyenként hasznos és érdekes olvasmány ezek felidézésére is. Megkockáztatható, hogy ezekben a műveltséghez szükséges tudás elég jó szintjét kínálja.

Kulcsmondat a szerző gondolkodásához: "A múlt század közepe óta a természettudomány különféle ágai olyan új eredményeket produkáltak, amelyek jó részéről az értelmiség túlnyomó része vagy egyáltalán nem hallott, vagy csak tévinformációkkal rendelkezik. Hosszú évek beszélgetései és tapasztalata nyomán lassan meggyőződésemmé vált, hogy az emberiség azért hoz sorozatosan rossz döntéseket bármilyen környezetvédelmi jelentőséggel bíró kérdésben, mert a politikai vezetők és tanácsadóik tudományos világképe egyaránt elavult (nem is beszélve azokról az emberekről, akik őket megválasztják)."

Erről szól: "Sok mondanivalóm van, és ennek megfelelően e könyv is heterogén. A világegyetem, majd az ember létrejöttével kezdődik, foglalkozik a mezőgazdálkodás és az első civilizációk kialakulásával, majd annak magyarázatában mélyed el, hogyan és miért romlott meg az ember testi és lelki egészsége. (Pandora szelencéje! A lelki egészség megrendülésének oknyomozásához a viszonyítási alap az értékrend, hogy mi tekintendő egészséges léleknek, s mi jelenti annak romlását. Ez viszont a világot formáló érdekek és a társadalomkritikák csataterének kellős közepére repít! A témánál maradva, kardinális kérdés például, hogy lelkileg mennyiben egészséges és miben nem a mai, mindinkább túlhajtott fogyasztói társadalomhoz, és az abban erőltetett presztizs-versengéshez szocializálódott ember. - OP) Közben számos meglepő ténnyel lesz alkalmunk megismerkedni, amelyek a tudomány különféle területeiről származnak."

"Hadd nyugtassak meg előre mindenkit: ebben a könyvben nem lesz semmi bonyolult. Ha ön járt középiskolába, vagy legalábbis értően tud olvasni (és ha idáig eljutott, akkor ezt feltételezem), akkor ön is meg fog tudni birkózni mindazzal, amivel én."

"A könyv a jövőnkre vonatkozóan is tesz óvatos kijelentéseket. Miután áttekintettünk néhány alapvető tudnivalót, végre feltehetünk olyan kérdéseket - és erre több fejezetben is sor kerül -, amiket addig nem lett volna értelme. A könyvet a következtetéseimmel akartam kezdeni, de tökéletesen tisztában voltam vele, hogy azok kellő alátámasztás híján kevesek egyetértésével találkoznának. Az első mondatok után elvetnék mint holmi kitalációt. Így viszont, hogy a szükséges ismereteket előtte logikus sorrendben tárgyaljuk, a következtetések levonásának nincs akadálya. Ráadásul bármikor módom van az alapozó ismeretekre hivatkozni, és nem kell a szöveget minduntalan védekező közbeszúrásokkal megszakítanom. Hiszen önnek és nekem most már ugyanaz a tudás van a birtokunkban."

Dr. Osman Péter