Radu Țuculescu román író, dramaturg, műfordító, színházigazgató, televíziós és rádiós szerkesztő a Kolozsvári Zeneakadémián végzett, és a Filharmónia hegedűse volt. Erdély… Spanyolországban című tévéfilmjéért 1994-ben Győrben a Mediawawe-en különdíjat kapott. Pantomimegyüttest is alapított, amelyet az elvtársak rendszeresen pantonimnek ejtettek, és nem nagyon szerettek. Egyszer azt mondta nekik, hogy a következő előadásban magyarul pantomimeznek majd. Megdicsérték, mondván: „a kisebbséget is képviselni kell a színházban.”

Țuculescu nemcsak az életben, a könyveiben is nagyon szellemes. Próza- és drámaíróként a hetvenes években mutatkozott be. Az úgynevezett „nyolcvanasok nemzedékéhez” sorolják. Állítása szerint igyekezett mindenféle körön kívül maradni. A Marosvásárhelyen született író fiatalkorát Szászrégenben töltötte. A Sztálin, ásóval előre! című műve az erdélyi gyerekkort idézi meg. A főhős, Adrian Loga a csínyekkel, a viharos kamaszkorral, reményekkel, szerelmekkel, verekedéssel és megalázással telt időszakra emlékezik vissza, például arra, hogyan került a gyík farka a szeme alá. „Előfordult, hogy olyan nyitott ablakra bukkantunk, amely velünk egy magasságban volt, és a szobában nem tartózkodott senki. Ilyenkor kerestünk az úton egy többé-kevésbé száraz tehénlepényt.” A többi elképzelhetjük. A városban románok, magyarok, németek, zsidók éltek harmóniában, s mindannyian megpróbálták túlélni a sötét romániai sztálinista rezsimet. Az író nagy tisztelettel emlékezik meg szüleiről, humorral barátairól, osztálytársairól és tanárairól, szeretettel első szerelméről, akivel a csókig jutottak – majd az életben ötven évvel később Izraelben találkoztak.

A regény másik szála a jelenben játszódik. Adrian Logát elhagyta a felesége, aki Spanyolországba ment dolgozni, majd összeállt „álmai férfijával”. Miután elváltak, Adrian egyedül maradt a lányával.

A férfi első emlékei között szerepel Sztálin halála, és még aznap este a szülei által szervezett spontán ünnepi vacsora. Felnőttként pedig azzal kell szembesülnie, hogy Oroszországban a vezérre ismét hősként tekintenek, rehabilitálják a tömeggyilkost. A két esemény között leélt élet kezdetben egészen mást ígért.

A kitűnő regény 2009-ben az év könyve lett Romániában. „Nincs recept arra, hogyan váljon sikeressé egy író – fogalmaz Țuculescu. – Az írás olyan, mint a főzés, mégsem tud mindenki ízletes ételt készíteni, akkor sem, ha ugyanazokat a hozzávalókat használja.” Radu Țuculescu kíváncsi ember, élvezi az egyszerű dolgokat. Nincs más vágya, mint körbeutazni a Földet, amiről gyerekkora óta álmodik, és írni. Egy olvasója elmesélte, hogy miután befejezte a könyvét, nagyon sajnálta, hogy véget ért. Író nem kaphat ennél szebb elismerést. Várjuk a következő regényét.