Egy város. Lepusztult, omladozó, mocskos lakóházak. Sárfoltos, pontatlan, zsúfolt buszokon utazó, kimerült emberek. Egyikük fejében váratlanul egy különös gondolat kezd motoszkálni, amely legyőzhetetlen vággyá hatalmasodik. Nincs indíték, nincs ok. Zsigeri, mint az éhség. Mintha egy másik lélek költözött volna a bydgoszczi cukrászfiú testébe. Parancsát nem lehet megtagadni. Nincs menekvés. A brutális bűntett után rémület dermeszti meg a várost. Orbitowski megmutatja, milyen tragikus véget érhetnek életünk legszebbnek tartott évei. Az idilli kép egyre keserűbb kiábrándulással, egyre erősebb fatalizmussal telítődik, és egyre szilárdabb a meggyőződés bennünk, hogy a szürke, lehangoló valóságból nem lehet elmenekülni. Az elbeszélő hangja hűvös, leszámolásszerű, ugyanakkor együttérzést ébreszt – főleg a főhős iránt.

Az Egy másik lélek az elidegenedés iszonyatáról, az embert próbáló körülményekről, a megértés lehetetlenségéről és az emberi szenvedés mindebből fakadó nyomasztó formáiról szól. A regény megtörtént eseményeken alapul.