Az Enigma feltörése a második világháború egyik fordulópontja, mely szinte beláthatatlanul megváltoztatta a második világháború menetét, sőt talán a végeredményét is. Éppen ezért a köztudatban – látszólag! – ennek megfelelő helyet foglal el. Könyvek és filmek sora foglakozik a kódológéppel és a kódfeltöréssel, Turing teljesítményével… és későbbi méltatlan sorsával.

DERMOT TURING MÉGIS TUD ÚJAT MONDANI,

egyrészt, mert kutatásai nem csak az angliai kódfejtő központra koncentrálnak, másrészt mert az elmúlt években felbukkant információk segítségével új összefüggéseket is képes volt feltárni. S ráadásul az sem mindegy, hogy a történet előzményeit – amiben szinte szó sem esik a britekről! – szintén kutatás tárgyává tette.

LENYŰGÖZŐ TÖRTÉNET ÁLLT ÖSSZE,

mely átível országhatárokon, s kikandikálnak az összefüggések olyan események között, melyek elsőre egymástól elszigeteltnek tűnnek/tűnhetnek. Persze, mi már tudjuk, hogy

BÁR MINDEN ÖSSZEFÜGG MINDENNEL,

a valódi kapcsolódási pontok feltárása nélkül csak egy irtóztató adathalmaz áll rendelkezésünkre. A tervezésből, szervezésből, előrelátásból, sejtésekből, kapcsolatokból és véletlenekből kirajzolt kép viszont tényleg lenyűgöző.

Az Enigma korai változatainak meg- és felfejtésével – geopolitikai szükségszerűségek okán – a lengyelek kezdtek először foglalkozni. Megközelítésük sajátságos volt, mert felismerték, hogy a gépi kódolás ellen a harcot matematikusoknak kell felvenni. Az évek során – kiindulva egy kereskedelmi célú Enigma-készülékből – meglehetős pontossággal nyomon tudták követni a hadi célra szánt Enigma változásait és fejlődését.

A KÖNYVNEK KÜLÖN ERÉNYE,

hogy a technikai részletekbe csak annyira megy bele, amennyire a történet szempontjából szükséges – ugyanakkor az, akit a műszaki paraméterek és megoldások foglalkoztatnak, mindent megtalál a kötet végén. S így gyakorlatilag mindenféle kíváncsiságok kielégít Sir John Dermot Turing letehetetlenül izgalmas könyve, mely az emberi oldallal, sorsokkal és egyéni történetekkel ugyanolyan súllyal foglakozik, mint a diplomáciával a hadi és műszaki fejlesztésekkel.

MÉG A FRANCIÁK IS ELŐBB TŰNNEK FEL A TÖRTÉNETBEN, MINT A BRITEK,

s bár Párizs elsősorban nem a megoldás matematikai módjával foglakozott, a kémkedés segítségével szerzett adataik, információik és ismereteik nagyban hozzájárulnak a lengyel kódfejtők sikeréhez. Persze, csak olyankor, amikor a kapcsolatok olajozottan működnek, s az információk célba érnek! (Szívesen olvasnék egy könyvet von König báróról, a hamiskártyás svindlerről, aki Rodolphe Lemoine néven elévülhetetlen érdemeket szerzett Enigma-ügyben.)

TURING NEM PRÓBÁLJA „FÉNYEZNI” NAGY-BRITANNIÁT,

félretéve az elfogultságot és a „kötelező nemzeti büszkeséget”, őszintén ír arról, hogy a háború előtti időkben a szigetország hírszerzői és kódfejtői nem álltak a helyzet magaslatán, s az együttműködés sem tartozott az erősségeik közé. Nem véletlen, például, hogy a háború kitörésekor a Románia felé menekülő lengyelek a franciáknál kötöttek ki! Nem mintha nem próbáltak volna London felé orientálódni…) Persze, az igazán nagy dolgok a Bletchley Parkban történtek a második világháború alatt, de mindez nem jöhetett volna létre, ha nem dolgozik együtt

X = PÁRIZS
Y = LONDON
Z = VARSÓ.

Az Enigma feltörésének ma ismerhető legteljesebb története – Dermot Turing könyve – elképesztő. Nem csak azért, mert telis-tele van új információkkal, s nem csak azért, mert jobban megérthetjük belőle, hogy miként zajlott a háború a színfalak mögött, de azért is

MERT DERMOT TURING TÉNYLEG KÍVÁNCSI A SZEREPLŐIRE.

A kirajzolódó emberi sorsok, melyeknek része a magánélet is, sok ponton megrázóak, tragikusak, de minden szempontból izgalmasak, főleg azért, mert a szerző – ha vázlatosan is, de – bemutatja hősei utóéletét is.

Unalomig ismert közhely, hogy a valóság gyakran túlszárnyalja az irodalmat, de esetünkben ez többszörösen és több szinten is igaz. Csak elég mélyre kellett ásni ahhoz, hogy összeálljon a történet… Ehhez viszont valószínűleg tényleg szükség volt a második világháború óta eltelt évtizedekre!