Milyen munka vezetett az Enigma sikeres feltöréséhez? És hogyan vált ennek egyik legfőbb alakjává Alan Turing és Bletchley Park?

Dermot Turing nagy fába vágta a fejszéjét, amikor eldöntötte, utánajár nagybátyja, a híres Alan Turing  és társai munkásságának. A kutatók munkáját megnehezítette a tény, hogy nagyon sok, az ügyben döntő jelentőségű irat évtizedekig titkosítva volt, mára azonban a legtöbb anyag titkosítása feloldásra került, a kötet törzsanyagát a francia Gustave Bertrand több száz oldalas irata és jegyzetei adták. Gustave Bertrand francia katonai hírszerző, akinek fontos szerepe volt abban, hogy segítse a lengyelek munkáját az Enigma feltörésében, majd ő és társai hozták tető alá a példátlan együttműködést a franciák (X), a britek (Y) és a lengyelek (Z) között. A lengyelek ekkor, az 1940-es évek elején már 10 éve próbálkoztak a német rejtjelező feltörésével, de egy ponton nem jutottak túl. Munkájuk alapjaiban meghatározta a britek próbálkozásait, akiknek végül sikerült is az, amit lehetetlennek gondoltak.

A németek 1918 februárjában nyújtották be a rejtjelező gép szabadalmát, a britek pedig másfél évvel később alapítják meg a kódfejtő és rejtjelező iskolát. 1926-ban a németek már használják az Enigmát, a lengyelek és a britek ugyanebben az évben beszereznek egy szabad kereskedelmi forgalomban lévő gépet tanulmányozásra. 1929-ben a lengyelek is megkezdik az első kriptológiai tanfolyamot. 1936-ban a németek már aktívan használják a továbbfejlesztett Enigmát, amelynek kapcsolótárcsáján naponta változtatnak, 1937-38-ban pedig teljesen új tárcsákat használnak hozzá. 

1939 januárjában megtartják az első X-Y-Z konferenciát, ahol a három ország kriptográfusai, kémei és matematikusai egyezségre próbálnak jutni, ezt megismétlik fél évvel később is. Miután 1939 szeptemberében Németország lerohanja Lengyelországot, a lengyel hírszerzők és kódtörők átköltöznek Párizsba, ekkor érkezik Alan Turing a Bletchley Parkba. A lengyel kódfejtőknek még kétszer kellett menekülni, míg végül többségük a németek kezére jutott. Eközben az ő munkájukat alapul véve Turing és társai Bletchley-ben feltörték az Enigmát, aminek nagy jelentősége volt az európai háború gyors lezárásában. 

A kötet alapos, részletes, rengeteg dologra kiterjed a lengyel, francia és brit kódfejtők életétől, meneküléseiktől, megpróbáltatásaiktól kezdve munkásságuk bemutatásáig. Egy egészen más, ha úgy tetszik, titkos története ez a második világháború korszakának. A könyv elsősorban Gustave Bertrand és Gwido Langer, az osztrák-magyar születésű lengyel kódfejtő alakjára és sorsára koncentrál, de közben megismerhetjük a nagy előrelépéseket és mérföldköveket a feltörési munkában, és a németek erőfeszítéseit és egyre jobb, alaposabb taktikáit a titkaik  és főként katonai hadmozdulataik védelmére. 

Nagyon érdekes és magával ragadó könyv ez, amelyben egy olyan oldaláról ismertem meg ezt a rövid, de véres korszakát Európának, amely eddig még rejtve volt előttem. A kötet végén található függelékben pedig szó van arról, amit mindvégig hiányoltam egy kicsit: az Enigma működéséről és a feltörési kísérletek bonyolultságáról is, bemutatva egy ún. Zygalski-lapot is. Részletes és érdekes adalék ez a könyv arról is, hogy mi van, amikor a tudomány a hadsereg szolgálatában áll. 

A fordítás Gyárfás Vera munkája.