A könyv segít meglátni a legkülönbözőbb kapcsolatrendszerek bonyolult működésében azt a közös, és voltaképpen igen egyszerű rendezőelvet, amelynek érvényesülése nagyrészt a kulcsa annak, hogy a szóban forgó rendszer valóban működésképes legyen.
Minderre az egyik leglátványosabb példa az Internet és a Világháló. Ennek a rohamosan növekvő, nagy és összetett rendszernek a voltaképpeni működőképessége attól függ, mennyire könnyen tudunk bármely tetszőleges pontjával kapcsolatot teremteni. Kimutatták, hogy 1997-98-ban átlagosan négy kapcsolaton kellett áthaladni ahhoz, hogy bármely pontból el lehessen jutni bármely másikba, és a szükséges kapcsolatok száma a legrosszabb esetben sem haladta meg a tízet. Kutatók megbecsülték a Világháló — az Internet útján elérhető dokumentumok összessége — ún. átmérőjét, amelyet a dokumentumok közötti, az eléréshez szükséges kapcsolások számával definiáltak. Nagyjából 19 jött ki, ami a több milliárd dokumentumot tekintve feltűnően kis szám. Ennél is fontosabb megállapításuk, hogy a Világháló átmérője sokkal lassabban növekszik, mint a dokumentumok száma — ennek köszönhető, hogy az a növekedéssel is működőképes marad.
A könyv számos példát felsorakoztat annak bemutatására, hogy a szervezési rend, amely az Internetet ezzel a rendkívüli és főként rendkívül hasznos képességgel felruházza, nem az Internet különlegessége, és nem is a tervezők által létrehozott alkotás. Valahogyan a hálózatok természetes kialakulásában, önszerveződésében születik meg, és az élő szervezet sejtjei közötti kapcsolatoktól, a szentjánosbogarak fényfelvillanásainak szinkronizálásán át, az emberi agy működéséig, a társadalmi folyamatokig — bennük pl. az információk és az üzenetek terjedéséig és a tömegpszichológia működési módjaiig, vagy éppen a már említett Internetig és Világhálóig, meghatározó szerepe van a legkülönbözőbb hálózatok működésében. Ennek a rendnek a lényegét a kutatók kicsi világ architektúrának nevezték el, ami azt fejezi ki, hogy a rendszerben, annak minden tagja között igen közeli kapcsolatok álnak fent. A kicsi világ architektúra figyelemreméltó működési képességét, széleskörű használhatóságát, és ezeknek köszönhető kiemelkedő jelentőségét éppen az adja, hogy mindezt viszonylag kis számú kapcsolattal valósítja meg.
A kicsi világ architektúrák a legutóbbi három évtizedben kerültek a kutatók látókörébe, s azóta mind több területen mutatják ki a létüket és szerepüket a legkülönfélébb kapcsolatok és azokra épülő folyamatok működésében. Buchanan itt igen széles áttekintést mutat be erről, olyan távol eső területekig, mint az AIDS terjedése, a tengeri tápláléklánc működése, a viselkedési gazdaságtan, vagy a hálózat-alapú támadás mikrobák ellen. S ha egy-két példáját kissé erőltetettnek is érezzük, nagyon tanulságos rájönnünk, milyen nagy és széleskörű szerepet játszanak ezek a kicsi világ architektúrák a természeti és a társadalmi világunkban, valamint a saját szervezetünkben egyaránt.