Byron Reese a katasztrófát várók és a bódult optimisták kijelentései között vezet minket egy lehetséges jövő felé. Nem sci-fi!

Van még néhány könyv a tarsolyomban, s úgy terveztem, hogy a Bullshit munkák okozta „kellemes trauma” után inkább szépirodalommal foglalkozok, s a Negyedik kort elhalasztom későbbre. Elvégre nem csak „okosságokkal” él az ember! Aztán, döntésemet megalapozandó mégis kezembe vettem a könyvet, s nem tudtam letenni! Ha már így alakult…

Byron Reese könyve jól illeszkedik abba a sorba, ami miatt a Typotex Kiadót dicsérni szoktam. Ez a kötet is a jövőnkkel, az emberiség jövőjével, az ezzel kapcsolatos aggodalmakkal és/vagy túlzón optimista várakozásokkal foglakozik. Gondolkodásunknak az a részét mozgatja meg, amit Tim O’Reilly kötete, vagy éppen Az erőszak alkonya, vagy Horváth Balázs Pinkert állításaival vitatkozó grandiózus munkája. De az sem véletlen, ha a Biblia evolucionista olvasatáról szóló könyv eszünkbe jut.

TECHNOKRATA MUNKÁNAK GONDOLHATNÁNK

borítója és címe alapján az A negyedik kor című könyvet, s ennél nagyobbat nem is tévedhetnénk. Mert a könyv, bár valóban a jövővel, a technikai civilizációval és a bejárható utakkal foglakozik, mégis sokkal inkább antropológiai-szellemtörténeti összefüggéseket tár elénk. A mesterséges intelligencia nem-ismert jövőalakító hatásairól szóló narratívákat teszi vizsgálat tárgyává, s ehhez szükségszerűen a múltban keres kapaszkodót.

BYRON REESE SZERINT AZ EMBERISÉG TÖRTÉNETÉNEK NEGYEDIK KORSZAKÁT ÉLJÜK,

s a negyedik korszakra vonatkozó ismereteinket és értékelésünket nagyban meghatározza a megelőző három korszak, melyek határát Reese szerint a világfordító újdonságok jelzik. A nyelv kialakulása és a tűz használata teremtette meg az első korszakot, a másodikat a mezőgazdaság (azon belül is a növénytermesztés) és az ebből következő letelepedett életforma. A harmadik korszak kulcsát az írás és a kerék adja, s negyedik korszak kulcsszavai:

A ROBOTOK ÉS A MESTERSÉGES INTELLIGENCIA.

Ez az a két szorosan összefüggő tétel, melynek jelenbeli fejlődése döntően befolyásolja az emberiség jövőjét. Ez az a jövő, amihez ugyanolyan megalapozottsággal kapcsolhatunk apokaliptikus forgatókönyvet, mint optimistát. Byron Reese legnagyobb „innovációja”, hogy a jövőre vonatkozó kérdések megválaszolásához

AZ ELŐZŐ HÁROM KORSZAKBAN KERESI AZ ALAPOT.

A szerző állítása szerint – és nehéz lenne ezzel vitába szállni – a mesterséges intelligencia hatásához kapcsolódó forgatókönyvek végkicsengése attól függ, hogy a legalapvetőbb évezredes kérdésekre milyen válaszaink vannak. Hogy mik ezek a kérdések? Íme:

MIBŐL ÉPÜL FEL A VILÁGEGYETEM?
MI AZ EMBER?
MI AZ „ÉN”?

Első pillantásra komolytalannak tűnik, hogy az ezekre a kérdésekre adott válaszok a jövőkutatást befolyásolnák, de meglepő módon mégis így van. Sőt, az ezekre a kérdésekre adott válaszok olyan felvetéseket is közelebb hozhatnak, hogy

LÉTREHOZHATÓ-E EGYÁLTALÁN AZ/EGY ÁLTALÁNOS MESTERSÉGES INTELLIGENCIA,

s ha igen, akkor öntudatra ébredhet-e… S ha, tegyük fel, öntudatra ébredhet és függetlenedhet megalkotójától, akkor ez a függetlenség mennyire lehet korlátlan? Ennek kapcsán pedig már a szabad akarat ingoványos vidékére kell merészkednünk! Majd odáig is eljutunk, hogy az embert kell újra definiálni. Megint. Ez már önmagában is ijesztőnek tűnik!

Byron Reese olvasmányos, szórakoztató, mély és alapvetően optimista végkicsengésű könyve ugyanúgy szól a technikai civilizáció szerelmeseinek, mint az aggódó bölcsészeknek. Azok számára is fontos lehet, akik az ilyesfajta kérdéseket sci-fi-rajongóként feszegették eddig.

„…Az emberek elszigetelt buborékokba vonulnak vissza azok elől, akik esetleg alapos érveléssel kérdőjeleznék meg az általuk dédelgetett eszméket. De ez még korántsem a vége: ott a terrorizmus, a jövedelmi egyenlőtlenségek, a menekültválság és a vallási extrémizmus. Időnként úgy tűnik, a mai világban fékevesztett káosz tombol. És a lista olvastán még egy optimistának is megbocsáthatjuk, ha kicsit szorongani kezd. De ha a másik oldalról közelítjük meg a dolgot, ez a lista semmi ahhoz képest, amit eddig legyőztünk a barbárságtól idáig vezető úton. Egykor a teljes emberiség sorsa néhány ezer (sőt, van, aki szerint csak néhány száz) szülőpártól függött. Veszélyeztetett faj voltunk, amelynek sorsa egy hajszálon múlott. Gondoljunk bele, akkor milyen bizonytalan helyzetben voltunk! A mainál sokkal rosszabb időkben is győzni tudtunk…”