Meglep, hogy a kiadó egyetlen sort se szán a könyvben a szerző bemutatására. Az internet segít: Byron Reese sztárelőadó, több úgynevezett techvállalat alapítója/vezetője, futurológus, és ha minden igaz, Texas államban él. Hogy ezt a könyvét is ott adták volna ki (vagy hol?), ezt se lehet a kolofonból, tehát a kiadás adatait tartalmazó oldalról megtudni.

A könyv elolvasása után a meglepetésemet megértés váltja fel: talán nem akarták felfedni, hogy a szerző nem igazán rangos művelője a témájával kapcsolatos szaktudományoknak. Márpedig annál, hogy mit mond, a tájékozatlan olvasó számára fontosabb lehet, hogy ki mondja. Természetesen lehet, hogy nincs igazam, de a könyv nem teszi kizárttá.

Hogy az emberiség – az általános tudományos vélekedés szerint is – a létezésének több szempontból is korszakalkotónak minősíthető pontjára érkezett, aligha vitatható. Az exponenciálisan növekvő technológiai fejlődés, a brutális demográfiai változások, a civilizációs, jóléti, vagyoni különbségek közti szakadékok mélyülése, a nacionalista populizmus (mindig fasizmus felé mutató) terjedése, vagy akár csak az a tény, hogy az Egyesült Államok annyi élelmiszer-szemetet dob ki, amennyivel megszüntethető lehetne a világon az éhezés…

Az utóbbi szavakat a könyvből idézem; egyike azoknak a példáknak, adatoknak, amelyekkel a szerző gyakran él. Nagyon sok ismeretet gyűjt és tálal a tudás különféle tartományaiból. Gondos szerkesztéssel – ez nem kis erény! – átláthatóvá, könnyen követhetővé formálja a mondandóját. Egy-egy fejezetet gondosan felépítve, hatásosan poentírozva készít el, és ha nem olvastam volna róla az interneten, a stílusból is következtethetném, hogy a hatáskeltés rutinos mestere.

Idézem: „Szerintem a ’mesterséges intelligencia’ remek kifejezés, két szótól eltekintve: ’mesterséges’ és ’intelligencia’ …tekintve, hogy a franciakulcs se nem francia, se nem kulcs, az arab számok valójában Indiából származnak, a koalamacinak pedig semmi köze a medvékhez, talán a mesterséges intelligencia kifejezést is túléljük valahogy.”

A tudomány- és civilizációtörténeti szemelvények után tér rá tulajdonképpeni tárgyára, s itt a könyv címének ígéretét be is váltja. A robotok, a számítógépek, a mesterséges intelligencia tág világának tényeit, lehetőségeit és problémáit a különféle értelmezéseikkel együtt mutatja be, a személyes álláspontja nélkül. Itt-ott érezhető önkényes csoportosítás, definiálás is, de valamennyit „elviszi” az őszintének ható szemérmesség és a témakezelést jellemző humorérzék.

Először arra kaptam fel a fejem, ahogyan állást foglal az általános alapjövedelem mellett. Például ilyen mondattal: „…a szegények azért szegények, mert nincs pénzük”, ami vicc(es)nek se jó. Azután amikor úgy véli, hogy az államok az oktatás, az egészségügy vagy a lakhatás erőteljesebb támogatásával a „hátsó ajtón” becsempészhetnék az általános alapjövedelmet, már nyoma sincs az árnyalt – a korábban másoktól idézett – érvelésnek.

És a meglepetésem döbbenetté változik, amikor ezt olvasom: „…ma demokrácia uralja a világ legnagyobb részét. Közvetlenül a második világháború után csak tíz demokrácia volt, most pedig jóval száz fölött van a számuk… A nacionalizmus visszaszorulóban van… Az államok már nem tudják meggátolni az információ szabad áramlását… A kormányok egyre nyíltabbak és őszintébbek lesznek.” Hol él ez az úr? Az Egyesült Államokban, és a könyvét 2018-ban tették a polcokra!

Ezek után az általa ötödik kornak nevezett jövőt nagyjából Kánaánként írja le. Igaz, megemlít néhány jelenséget és tendenciát azok közül, amelyek picit kétségessé tehetik a hurráoptimista jövendölését, ám biztos vagyok benne, hogy hatalmas tapsot kapna, ha egy előadását zárná az alábbi mondatokkal: „Én teljes szívvel, elfogultság és fenntartások nélkül hiszek önmagunkban. Menni fog ez!”

Ami a témáját illeti, ilyen könyvekből manapság egy tucatban tizenhárom található… Elöntenek bennünket, és ez nem baj, sőt! Nagyon aktuális témák iránti felfokozott érdeklődést elégíthetnek ki, sőt ennek ürügyén sok ismeretet terjeszthetnek. Minél populárisabb, tehát közérthetőbb formában, szerintem annál hasznosabban. Csakhogy ezekhez nem kisebb és elmélyültebb szaktudás és fegyelem szükséges, mint az azonos témájú, de tudományos közvélemény számára írottakéhoz.

Dedinszky Zsófia remek fordítását nem lehet eléggé dicsérni. Ő nem tehet semmiről…