Byung-Chul Han dél-koreai származású berlini filozófus új kötetében napjaink társadalmának veszedelmesen aktuális kérdéseit boncolgatja, amelyek ránk égnek, mint Nesszosz inge. A tűz kontextusa egyébként sem áll távol a szerzô esszéitôl – elôzô könyve, A kiégés társadalma az egyéni és közösségi burnout folyamatát tekintette át filozófiai, lélektani és szociológiai nézôpontból. A Pszichopolitika legalább ilyen összetett szempontrendszer alapján elemez: túl azon, hogy a neoliberális kizsákmányoló társadalom kérlelhetetlen és szókimondó kritikusa, Byung-Chul Han pengeéles késsel fejti szét posztmodern mindennapjaink azon jelenségeit, amelyeket hajlamosak vagyunk teljesen természetesnek tekinteni. Új könyvének címe a lelkeket megcélzó, globális politikai-hatalmi rezsim működésére világít rá: amikor a hatalom nem erôszakkal kényszeríti engedelmességre az egyént, hanem az önként és dalolva, mondhatni lájkolva, szmájlikkal felvértezve, motivációs és önfejlesztô tréningeken, teljesítményértékeléseken menetel a vágóhídra. Han tanulmányainak központi kérdése a szabadság mibenléte, melyrôl különösebb kertelés nélkül állapítja meg, hogy napjainkban „a szabad individuum a tôke nemi szervévé degradálódik”. A neoliberalizmussá alakult kapitalizmusban a vállalkozóvá „elôlépett” munkás önmaga rabszolgatartója és rabszolgája egyben. Az önkizsákmányolás mókuskerekét mindannyian jól ismerjük, a szerzô azonban mögéje is néz a folyamatnak: vajon miért válunk ilyen engedelmesen a munka foglyaivá, miközben feladjuk a valódi életet? A könyv visszatérô motívuma a Panoptikon, a 18. századi filozófus, Jeremy Bentham feltalálta fegyintézet, ahonnan az ôrök egyetlen pontból tarthatnak szemmel folyamatosan minden rabot. Bár ez a börtönépület ténylegesen nem valósult meg, Han arra figyelmeztet: mindannyian egyfajta digitális panoptikonban élünk, ahol a Big Brother helyett immár a Big Data, az adatgyűjtés uralkodik. Az elektronikus térben minden egyes mozdulatunknak nyoma marad, a Big Brotherrel ellentétben a Big Data nem felejt. Így válunk kiszolgáltatott és kiárusítható termékké, s aki fogyasztóként nem elég hasznos egyed a piacon, az gazdaságilag értéktelen hulladéknak minôsül. Korántsem megnyugtató képét festi meg a jelennek Byung-Chul Han, ám fejtegetései izgalma felér egy-egy nyomozással, leleplezéssel. Filozófiai krimi, mondhatnánk Han kötetbe gyűjtött tanulmányaira, és esszéit olvasva egyszer csak azt vesszük észre, hogy detektívlámpájának fénye ránk, magunkra vetül.