Kulturális iparágak, kánonok és filterbuborékok címmel jelent meg Bárány Tibor, Hamp Gábor és Hermann Veronika szerkesztésében 2020-ban egy tervezett könyvsorozat első tanulmánykötete. Tanulmányai a 2019. február 14-én és 15-én a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszék, illetve az ELTE Média és Kommunikáció Tanszék közös szervezésében megrendezett konferencián elhangzott előadások nyomán készültek.

A kötet három fejezetben tárgyalja a digitális fordulat következtében is tapasztalható technológiai változás, az ebben résztvevő webes hálózatok, algoritmusok, skálafüggetlen mintázatok és a kultúra- és hírfogasztás, valamint -termelés és a megőrzés viszonyát.

A kötet első fejezete Filterbuborékok címszó alatt két tanulmányt közöl. Vincze Hanna Orsolya Hírközösségek és véleménybuborékok című írásában a filterbuborékok vagy véleménybuborékok, illetve a visszhangkamrák médiatörténeti beágyazottságának áttekintését vezeti be, a technopesszimista attitűdök felülvizsgálatához kutatási eredményekkel és pro-kontraérvekkel szolgál. A hálózati algoritmusok befolyásoló szerepe mellett nagy hangsúlyt kap a felhasználó viselkedésmódja mint a visszhangkamrák polarizáló és homogenizáló jellegét ellensúlyozó tényező (amely már mintegy előreutal a kötet második fejezetében tárgyalt fókusz és figyelem kérdésére is). 

Maróthy Szilvia A nyílt és a zárt tudományról című tanulmányában a tudományos nyilvánosság és a webes hozzáférhetőség témakörét taglalja. Írásának egyik vezérfonala azt vizsgálja, milyen szerepet tölthet be a nyílt hozzáférés (Open Access) a tudományos kutatások eredményeinek visszakereshetősége és ellenőrizhetősége, valamint legitimációja szempontjából. Kitér többek között a nyomtatott orgánumoknál alkalmazott forráskritikai attitűd a webes felületekkel kapcsolatban tapasztalható hiányos voltára is, valamint a generikus textuális módszerek online közegbe való átemelésének lehetőségére.

A kötet második ciklusa a kanonikus szerveződés működésmódjának lehetséges értelmezéséről ad számot a digitalizáció hatástörténetének és a nyilvánosság különböző tereinek figyelembevételével. Rákai Orsolya Érdeklődés, figyelem, relevancia című tanulmánya a kánon és a hálózat fogalmait állítja összefüggésbe. A kánon meghatározását és működésmódjának, mintázatainak feltárását az állandó strukturális sajátosságok felől igyekszik megragadni, melynek egyik fundamentális elemeként a fókuszt jelöli meg. A hálózatelméleti kutatások arra mutatnak rá, hogy a csomópontosodás kialakításában nem annyira az értékítéletek vállalnak szerepet, mint inkább a figyelem, a relevancia, az interessze kérdése. A fókusz szervezőelemmé látszik alakulni. Ennek értelmében jelentős szerephez jut a preferenciaelv is mint struktúraformáló tényező. A középpontosodás és csomópontosodás összefüggésében különböző valváló stratégiák is felhozhatók az intézményesítés vonatkozásában (pl. irodalmi díjak megítélése, visszahatása a kanonikus pozíció megteremtésére), mely jobbára középponti-hierarchizálódást eredményez.

Mélyi József Közösségi média, közösségi műkritika című tanulmányában a műfajkritikai válság mibenlétét vizsgálja, valamint ennek történeti kontextualizálását rögzíti. Ezen válságfogalom gyakran az értő-olvasó közönség eltűnésével, vagy a digitális médiumok térnyerésével, a folyóiratkultúra átalakulásával kerül összefüggésbe. Elgondolható azonban, hogy a műkritika válsága nem közvetlen következménye a digitális forradalom mediális átalakulásának, arról is beszélhetünk, hogy már annak keletkezése óta jelenvaló jelenség. 

Természetesen ez nem vonja el a tekintetet a műkritika médiakörnyezetének átalakulásából fakadó változásról. A közösségi médiumok reakcióidejének rövidülése, a nyomtatott sajtó visszaszorulása, az információtovábbitás azonnalisága gyökeresen módosítja a kialakult intézményrendszert és az ezzel kapcsolatban álló kritikusi szerepmodellt. A piac láthatóan általános értékmeghatározó funkcióval ruháztatik fel. A művészeti élet terei is módosulnak, ennek következménye a művész szerepének, kategorizálhatóságának változásához vezet.

Érvényét veszti a kritikus véleményformálási monopóliuma, a „fauilleton” műkritika a közösségi oldalak térnyerésében, melyek visszahatnak az intézmények működésére is. A modern műkritika kettéváltságában a kritikus vagy tudományos-szakértői vagy népszerűsítő minőségében állhat.

Havasréti József Szalonkultúra- és irodalomkritika a közösségi médiában című írása a professzionális és laikus irodalomkritika megnyilatkozásainak viszonyát vonja vizsgálat alá a nyilvános és félnyilvános közösségi terek keveredésének történeti áttekintését is nyújtva. Ehhez kapcsolódva Bárány Tibor az Olvasók az online nyilvánosságban című tanulmányában bemutatja a 2007-2008-as „kis kritikavita” egyes részleteit, utóhatását, jelentőségét, majd a professzionális és laikus olvasatok különbözőségeit elemzi tüzetesen esettanulmányában, melyben Jessie Burton A bábaház Úrnője című regényének teljes recepcióját dolgozza fel.

A kötet harmadik fejezete a technológiai változás jelenségeit vizsgálja a különböző kulturális iparágak vonatkozásában. Fazekas Gergely Hogyan ért véget a klasszikus zene története, és mi köze ehhez a zenetörténészeknek? című tanulmánya a klasszikus zene történetének egy szinopszisát kínálja, különös figyelemmel a kortárs Góreczki és Pärt nevével fémjelzett ún. „spirituális minimalizmus” jelentőségére, valamint a befogadói nehézségekre, az értő közönség kérdéskörére. Nem csak egy playlist címmel közli közös írását Tófalvy Tamás és Barna Emília. Tanulmányuk zeneipari viszonylatokban vizsgálja a társadalmi egyenlőtlenségeket újratermelő algoritmikus és humán ajánlórendszerek működését, a visszhangkamrák, filterbuborékok jelenlétét, a surlódásmentes zene koncepcióját. Keszeg Anna Az HBO Kelet-Európában című írása az HBO filmtörténeti kontextusban való elhelyezkedéséről, presztízséről, sorozatgyártási logikájának Kelet-Európába történő átültetéséről tájékoztat. Czékmány Anna ás Sidó Anna Virtuális kiállítás 2.0 című munkája pedig a múzeumi tárgyak digitális környezetben való bemutatásának lehetőségeiről, a Petrőfi Irodalmi Múzeumban tervezett online interaktív kiállításuk tanulságairól értekezik.

A tanulmánykötet összességében remek betekintést nyújt a kortárs médiaelméleti irányvonalak és a digitalizáció keltette társadalmi és kulturális változások viszonyrendszerébe. Szerkezeti felépítése kifejezetten hatékonynak bizonyult az ismeretátadás szempontjából, fogalmi tisztázásai, történeti áttekintései, kutatási eredményeinek, esettanulmányainak ismertetése az összefüggések konzekvens kialakítását segítik elő.