A felelőtlen kezekbe kerülő génmanipuláció mindenki számára veszélyes következményekkel jár. Markéta Baňková: Semmi az egész…Nem semmi!

HRABAL, PÁRAL, KUNDERA…

A mostani magyar középgeneráció és még idősebbek még emlékezhetnek arra, hogy a rendszerváltás körül/után a cseh irodalomnak különösen erős kultusza volt Magyarországon. Az, amit a csehek tudtak – vagy inkább tudnak?! – nagyon ismerős és közeli volt, és mégis „valahogy más”. Hrabal, Kundera, Páral… és még hosszan lehetne sorolni, annyira erősen jelen voltak, hogy „egy” Egon Bondy már labdába sem rúghatott. Pedig ő is hallatlanul izgalmas művek alkotója, s nem csak Hrabal történeteinek szereplője.

A kultusz ellaposodása biztosan nem az írókon és az irodalmi teljesítményen múlott, inkább az olvasói figyelem fókuszváltozása, könyvkiadás szempontjainak átalakulása és a nemzetközi kapcsolatok súlyponteltolódása lehet a ludas. Hiszem, ami az utóbbi években megjelent az kimondottan izgalmas, szórakoztató és mély. Csak valahogy nem jutunk el odáig, hogy megjegyezzük a szinte ötletszerűen felbukkanó szerzők nevét. Petr Stančík például – Múmiamalom című gasztro-pornográf thrillerével – megérdemelné a további odafigyelést. Vagy a legfrissebb megjelenések közül Pavla Horáková… Ezen a vonalon keresgélve – mert átütő erejű könyvreklám már nem nagyon tud lenni – juthatunk el

MARKÉTA BAŇKOVÁ GENETIKAI ROMÁNCÁHOZ,

ami a szerző második könyve a Typotex Kiadó gondozásában. Az előző, a Szarka az entrópia birodalmában még egy zsebkönyv méretű könyvecske volt, kilenc történettel, amiket a különös/különleges szemlélet fűzött össze. A most megjelent Semmi az egész viszont, már egy testes regény (szerencsére ugyanazzal a fordítóval, Balázs Andreával, aki már a Szarkával is elbűvölt minket). A most megjelent regény nagyon mai, nagyon közép-európai. Egészen rafinált módon valóságtól elrugaszkodott, miközben végtelenül földhöz ragadt! Főhőse egy prágai egyetemista, s témája – első körben, látszólag – a biológushallgató bukdácsolása a nagyvárosi élet, az egyetem, a munka és a nők körül. Már ez önmagában is szórakoztató, hiszen a főhős, a történetek átélője és mesélője, annyira különös világképpel rendelkezik, ami szükségszerűen megágyaz a történet másik aspektusának. Ami tényleg egészen meghökkentő (de engedtessék meg, hogy ne lőjük le ezt a poént!).

„Szinte biztos voltam benne, hogy érzem rekedtségének okát, a teljesen egészséges mikroflórának nem ilyen az íze. Volt egy kis szájszaga, az ajka forró, az orra hideg… olyan váratlanul ért véget, ahogy kezdődött. Újra átöleltem, és megmerítkeztem a dopamin és az oxitocin fürdőjében. Majd elmém operációs memóriáját zavarni kezdte a Streptococcus gondolata. Egyszer elkaptam, amikor a parazitológiát tanuló Adelával jártam – micsoda véletlen –, és három hónapon át különféle antibiotikumokkal kísérleteztem, mire megszabadultam tőle. Kíváncsiságból Petri-csészén tenyésztettem, de annyi más baktérium is volt benne, hogy elvesztettem a nyomát.
Milyen gazdag mikroflórája lehet a nyáladnak? Kitenyészthetném a laborban. De nem volt nálam semmi, amivel mintát vehettem volna, meg féltem is, hogy Juli nem tartaná elég romantikusnak. Van már ezzel tapasztalatom.”

AZ IRÓNIÁBAN TOCSOGÓ GROTESZK SZERELMI TÖRTÉNET

egyszerre elbűvölő, riasztó, szórakoztató és elgondolkodtató. Markéta Baňková nem ad kész válaszokat. Markéta Baňková nem ad kész válaszokat a főhőse szájába, inkább csak elindítja, s mintha az olvasóval együtt – szurkolva és szorongva – figyelné, hogy hová vezet ez a végtelenül mai történet. A regény elsősorban a főhőssel azonos korú olvasók figyelmét keresi, hiszen ők azok, akik könnyen érthetik ezt a világot, ugyanakkor

BOOMEREK IS NYUGODTAN NEKILÁTHATNAK,

mert a szöveg a cseh irodalom legjobb hagyományai szerint rendeződik regénnyé. Markéta Baňková és a SEMMI AZ EGÉSZ megérdemli a magyar olvasók figyelmét. Is.