Irányuljon a figyelem szúrófénye egy „kis „ kiadóra, mely azonban igen széles tudományos terepen teljesít, s eképpen a szúrófény máris szórófénnyé válhat: társadalmi ismeretek, matematika, szellemes „elmetornakönyvek", emígy-úgy szépirodalmias határterületek… igen, mostani válogatásunk a bőség ily zavarában kénytelen ismét összpontosítani; és talán ez lesz a helyes, ha „középről" indulunk...

A közel 600 oldalas munka megjárta – tulajdonképpen egy trilógia részeként – a világhír különféle fokozatait, és ha csak néhány témakörét említjük is, érezhető lesz, mennyire átfogó vállalkozásról van szó. A három hullám, mellesleg, az emberiség történetének három, Toffler által így jól jellemezhetőnek vélt szakasza, evvel a mezőgazdasági, az ipari és a – durván szólva – mai, informatikai ember históriája (esélye). A hullámok természetesen „összeütköznek", óriások harcáról van szó, kibontakozik mögöttes terében a civilizáció „architektúrája", szó esik a játékszabályok megváltozásáról, a hatalom technikusairól, birodalmi törekvésekről, s mindez valami „villámgyors áradathoz", jelenünkhöz vezet. Az új szintézist alkotó harmadik hullámhoz. A tájékoztatási eszközök, az „elektronikus otthon", a tömegtermelés (valamint meghaladása), a vállalatok játékszabályértelmezése, a nemzetállamok felbomlása, a termelés és a fogyasztás egybeolvadása, „Gandhi, műholdakkal" – szinte szédülünk, ugyebár. Ha ehhez vesszük még a
magányosság elleni támadást, nevezetesen az „új pszichoszférá"-ban, a jövő személyiségének megsaccolását (a „másfelé nevelkedésből kialakuló újféle dolgozó révén), valamint a messiáskomplexust és a magánhadseregeket, a többségi vélemény széthullását, meg a döntéshozatal berobbanását, a kibővülő elitek tüneményét, s ha kétségeink vannak is „az óriások harcának eljövetele" felől, meg hogy sorsunk valóban eszményein lenne „az alkotás" – mondom, megannyi homlokráncolásunk ellenére és a szellemileg feldolgozott irdatlan tömörsége, klasszikusan idézhető sokasága közepette is azt érezhetjük, korunk eszmetörténeti atlasza ez a Toffler-mű, rengeteg időt takarít meg számunkra, ha polcunkon kézikönyvként tartjuk (becsben,
ronggyá csak azért nem olvasva, mert szép kemény táblája nem engedi), hígabb újságcikkeken ritkábban üdülvén (úgyis effélékből, alapmunkákból vannak összetódva-fódva napilapok hétvégi mellékleteiben stb.), óráinkat, perceinket alkalmasabban fordíthatjuk a világ hús-vér-szín-szellő és víz-hullám ténylegességeire, picit alakítani remélve legalább nem mindenben globalizálható sorsunkat… az intellektuálisan érdeklődő ember számára minimum ellenpontozás, leosztás ez A harmadik hullám, játszhatjuk belőle a magunk játszmáját, a szabadság könyve, kiolvashatatlan… s minden törvényfogalmazása és jóslatrögzítése ellenére maga is maga a változás, csuda szerkentyű!