Természet Világa 2008/12. 572. oldal
2008. december
Szeptember 15-én az Olvasók
boltjában rendhagyó könyvismertetést tartott a Typotex Könyvkiadó. A szép számú érdeklődőt egy zsúfolásig
telerakott asztal fogadta. Rajta agymozgató szerkezetek: sík- és térbeli
összerakható játékok, golyópiramisok, ördöglakatok, drótkeresztek, drótszívek,
összekapcsolódó keresztek, rabkeresztek… Némelyikük igazi dísztárgynak hatott,
fából készült, szépen megmunkált szerkezetek voltak. Mindenki kézbe vehette
őket, igyekezve megfejteni titkaikat. Közben a kiadó vezetője, Votisky Zsuzsa járt körbe és kedvesen
kínálgatta, stimuláló szerként, az aprósüteményt, üdítőt. Adott volt a
családias légkör. Sokan lapozgattuk Gál
Péter könyvét, mely rendet teremt a szerteágazó agycsiszoló játékok
rengetegében.
A könyvről, utószavában Mérő László így összegez:
„Vannak könyvek, amelyeket sohasem olvastam
el elejétől a végéig, mégis a kedvenceim közé tartoznak. Ilyenek például Martin
Gardner klasszikus matematikai folklórgyűjteményei vagy Richard Dawkins Az ős meséje című könyve, amelyben az
ember evolúciós útját mutatja be visszafelé, egészen az egysejtűig. Ezeknek a
könyveknek az a jellegzetessége, hogy akárhol olvas beléjük az ember, élvezi
őket.
Azt vettem észre, hogy az ilyen könyv csak
akkor válik kedvencemmé, ha a szerzőjének sikerül megoldania egy lehetetlen
feladatot. Ez a lehetetlen feladat az, hogy miközben a szerző pontosan tudja,
hogy művét ember egyben el nem olvassa, mégis úgy írja meg, mint egy regényt,
amelyben az egyik esemény, történés a másikból nő ki.
Gál Péter könyvében nemigen van olyan, amit
rövid internetes böngészéssel ne találhatnánk könnyen meg… Mégis, az internet
korszakában is megmarad a szerepe könyveknek is. A másikfajta kalandozás
ugyanis az, amikor rábízzuk magunkat egy szakavatott tárlatvezetőre, és ezt az
igényt egy jól szerkesztett könyv sokkal jobban ki tudja elégíteni.
A lexikon vagy a telefonkönyv fontos könyvek,
de senkinek sem kedvencei, és az internet tökéletesen helyettesíti is őket.
Nincs olyan, hogy afféle „lexikonhangulatunk” van, és elővesszük lapozgatni.
Van viszont olyan, hogy „rejtvényhangulatunk” van, és elővesszük Gál Péter
könyvét lapozgatni, mert biztosak lehetünk benne, hogy pillanatok alatt
találunk valami érdekeset. Ezért fontos, hogy az ilyesfajta könyvek szerzője
megoldja a maga elé tűzött lehetetlen feladatot, és ne csak afféle
rejtvénylexikont írjon. A lényeg ugyanis maga a felfedező út, ez az, amibe
bármelyik ponton bele lehet kapcsolódni, ha épp ilyen hangulatunk van.
A tipikus matekkönyvek legkellemetlenebb
tulajdonsága, hogy megdolgoztatnak, mint egy szigorú matektanár. Gál Péter
kedves könnyedséggel nem ezt teszi, amikor olyan problémákat vet fel, amiknek
nem mondja el a megoldását. Vagy van kedvünk utánagondolni, vagy nincs (nekem
például többnyire nincs), de maga a probléma mégis szórakoztat. Megnyugtató
érzés, hogy ezen valaki már elgondolkodott és eredményre jutott, és ha épp
olyan hangulatom lenne, nekem is bizonyára sikerülne. Máskor meg éppen az az
érzés tud izgató lenni, hogy egyik-másik nem is túl bonyolultnak kinéző
problémán már nagyon sokan elgondolkodtak, mégsem sikerült senkinek sem
eredményre jutnia.
A könyvet leginkább azoknak a „matekagyú”
olvasóknak ajánlom, akik szeretik időnként kicsit „eldobni az agyukat”, és csak
úgy olvasgatni némi matekot. Gál Péter könyve tipikusan matematikai divertimento, és ebben a műfajban a legjobbak közül
való.”