Ebben a háromgenerációs családregényben a transzgenerációs problémákat fokozza a különböző nemzetiségű családtagok sorsa. Ez bontakozik ki előttünk, háttérben a Jugoszláv háborúval. A többféle nemzetiség kultúrája (bosnyák, szlovén, horvát), gondolkodása és a hagyományok ütköznek. A család története elég szövevényes, ahol a faji és kulturális feszültségek dominálnak.
           

Jugoszlávia szétesése fontos háttér, az ország széttöredezettségéről olvasni kivételes pillanat, ami és egyszerre a család szétszakadásáról is mesél. Időben és térben előre-hátra haladva az 1950-es évektől és a háború utáni Jugoszláviától az ország mai állapotáig jutunk.
A történet középpontjában Jadran áll, egy harmincas éveiben járó férfi, akinek a felesége eltűnt, egyedül hagyva a fiukkal, miközben Ő éppen nagyapja halálát igyekszik feldolgozni. A nagypapa alakja végig meghatározó. Jadran kutatja nagyszülei és szülei történetét, hogy megkísérelje megérteni a sajátját, a családi minta ismétlődését.
Az apák saját titkaikkal, bűntudatukkal állnak a középpontban. Itt mindenki megvívja saját küzdelmeit, az idővel, a gondolkodásbeli eltérésekkel és a délszláv háború adta borzalmakkal. Családregény, sok hétköznapi problémával, ami lassan enged közel. Nem lineáris, miközben főhősünk próbálja megfejteni a családi múltat, a kapcsolatok mozgatórugóit megérteni.


A kutatás izgalmas, ahogyan a saját múltja is előtérbe kerül. Valaki mindig fogja magát és egyszerűen elmegy, jelen vannak a titkok, elhallgatások. A szerelem izgalmas szín a történetben, ahogy a régi fotók, tárgyak is hangsúlyosak, a nagymama növekvő demenciájáról készült portré nagyon megható.
A nagyszülők kapcsolata, adja az alapokat, mit viszünk otthonról tovább. Érzékletesen ír a családtagok közötti kötelékekről. Az adott konfliktusok kezelése sosem könnyű. A szeretet az, ami segít. A bosnyák öntudat az, ami még kiemelkedik. Izgalmas kérdés az is, miért ment el anno a nagypapa Egyiptomba, Kairóba egy évre. A távolságoknak nagy szerepe van a történetben, a kapcsolatok és a szereplők emberiek. A könyv a szlovén, horvát és boszniai eseményeket dolgozza fel, és új betekintést nyújt az olvasó számára a Balkán összetett történelmébe és kultúrájába.


Nem egyszerű, sűrű és erős szöveg, ami a történet szerkezetében is megmutatkozik. Érdemes kitartani, lassan bontakozik ki a családi saga. A Balkán sajátos világa, a kisemberek élete és a történelem hatása most is elgondolkodtató. Vojnović mesteri mesemondó, és bár szereplői sorsdöntő döntéseit gyakran az általuk élt idők történelmi valósága határozza meg, a lényegében ez a család, a kapcsolatok, a szerelem, a szabadság és a választások bensőséges története. Kivételes élmény vár az olvasóra. 
A címadó fügefa szimbolikus. A gyökerek, a vigaszkeresés jelképe, izgalmas vonal. Olvasmányos, csendes történet, egy érzelmileg erős regény, amely az emlékezetről, a családokról és az egymásnak elmesélt történetekről szól. Ez egy olyan könyv, amely nem csak egy család története ami valósághű háttérrel kel életre és mély érzést generál az olvasóban.