
Megjelenés: 2009
Oldalszám: 256 oldal
Formátum: B/5
ISBN: 978-963-2790-31-2
Témakör: Művészetelmélet, Fotográfia
Eredeti ár: 3200 Ft
Webshop ár: 2400 Ft
KOSÁRBA
A Lugó-féle fotós csevej
Jó újraolvasni Lugót. Lugosi Lugo László ugyanis kötetbe gyűjtötte válogatott írásait, a Typotex meg közreadta, s most olvashatjuk Lugót könyvben. Mert eddig a különböző szakmai folyóiratokban, no meg gyakran az ÉS-ben és a Magyar Narancsban jelentek meg ezek a kis esszék, kritikák, szösszenetek, vélemények. Jó olvasni Lugót, tényleg, mint Bán András a bevezetőben írja, odaképzelhetjük a halk, kicsit éneklő magas hangot, láthatjuk a tanáros gesztusokat, s közben ott az okos szöveg. Okos. Kiegyenlítetten okos. Azaz nem okoskodó, nem tudálékos, megmondó, ugyanakkor nem is hezitáló. Vélemény. Az övé. Így kezdi például: „Az ember a fényképezőgépet és a fényképet használja." Igaz. Egyszerű, kézenfekvő. Igenis, használjuk a fényképet is. Nézzük, beszélünk róla, emlékezünk vele múltbeli dolgokról.
Lugo igazából ezt az utóbbit szereti. Talán nem vallja be, de a fényképezés nagy személyiségei (például Klösz György, Cartier-Bresson, Kertész) a múltról szóló fényképek (Előre múlt század!), a múltba visszanyúló emlékek (A fényképész kocsija) izgatják képzeletét.
Lugosi Lugo olyat tud, amit fotó-esztéta ritkán, hogy ugyanis a fényképezés a jelen és múlt közötti kapocs, de személyes, mert mindig nézője által realizált. Ezért a személyesség elhagyhatatlan a fotóról való gondolkodásban és beszélgetésben. Lugo beszélget, erős (posztmodern) felütéssel indít: „Amikor csak tehetem, benézek a Múzeum körúti központi antikváriumba" vagy „Fodrászhoz Bandi bácsihoz járok."
És ezek az indítások érdekes fotós élmények indító mondatai. Olyan beszélgetések, kiállítási események vagy a múltból felbukkanó kötetek tűnnek fel az írásokban, melyek Lugo személyiségéhez, sokszínű érdeklődőséhez közel állnak. Bandi bácsi fodrászműhelyében a tárgyak varázsolják el, majd az érzékletes leírások után megnézhetünk egy finoman megoldott tárgyfotót az eszközökről. A kötetben néhány - sajnos nem tökéletes nyomdatechnikával kivitelezett fotó látható illusztrációként - legtöbb a szerző saját műve.
A Fényképíró címet viselő könyv olvasmányos és szakszerű. Megjelennek benne a magyar fotósélet múltjának és jelenének kiválóságai. Olvashatunk érdekes vagy múlékonynak mondható kiállításokról, felbukkannak képzőművészek, akik a fényképezőgépet - is - alkotótársként kezelik, vagy a hetvenes-nyolcvanas évek undergroundjának alakjai, közülük sokakat épp Lugo kamerája őrzött meg az örökkévalóságnak. De Lugo beválogatott néhány szigorúan szakirányú cikket is (az alcím szerint a dagerrotípiától a digitálisig tart a sor). A kötet tehát mindenkinek, szakembernek, érdeklődőnek, fotósnak és fotózónak ad valamilyen sajátos ízzel megírt élményt, egy művelt fényíró jelentéseit kínálja a jelenből a múltba és a jövőbe.
Kapcsolódó recenziók
- Mesterember - az írásban is (, konyvelmeny.blog.hu, 2010-01-23)
- Lugosi Lugo László: Fényképíró. Amikor a fotós ír. (Tintás Barnes, Exit, 2009-09-26)
- A Lugó-féle fotós csevej (Sinkó István, Élet és Irodalom, 2009-09-25)
- Előre,19. század! Lugosi Lugo László könyvéről (Szarka Klára, Fotopost.hu, 2009.09.01.)
- Fényképíró érkezett városunkba (Szepesi Dóra, Könyvhét, 2009-08)
- Lugosi Lugo László: Fényképíró. A dagerrotípiától a digitálisig (Izmindi–Nagy Ágnes, Szépirodalmi Figyelő , 2009/8)
- Egy szabad ember (Horváth Lajos, Népszabadság, 2009-06-03)