Ha csak ennyi marad meg bennem, akkor is szerencse, hogy a kezembe vehettem ezt a könyvet. Mert láttam már a fenti fotót, és azt is tudtam, hogy a XX. századi amerikai művészet egyik leghíresebb festménye Grant Wood Amerikai gótikája. De csak most kötöttem a kettőt össze.

Gordon Parks: Ella Watson (Amerikai gótika)

Magában is rendkívül érdekes a nemzeti lobogó előtt söprűjével vigyázzban álló néger nő portréja, a most nyilvánvalóvá vált utalás azonban újabb rétegeket világosított meg előttem. S már azt is tudom, hogy Gordon Parks afroamerikaiaknak szánt ösztöndíjjal került Washingtonba, ahol a híres fénykép után még sokmásikat is készített amindkettőjüket foglalkoztató mezőgazdasági hivatal épületét takarító Ella Watsonról és családjáról.

A fotó kultúrtörténete a XX. század kultúrtörténete. A könyv angol szerzőnője újra és újra visszatér a fotóművészet koncepciójának nagy magyar teoretikusához. Azt írja: „Moholy-Nagy a tudománytól várta az írott nyelvhez hasonló mértékben hatásos vizuális megjelenítések fiziológiai és pszichológiai alapjainak felkutatását.

Véleménye szerint »a jövőben az számít majd analfabétának, aki nem ismeri a fényképészetet«”. Moholy a Bauhausban fejthette ki elképzeléseit, az intézmény tantervé ben nem sokkal azelőtt vették fel a fényképészetet, hogy a nácik 1933-ban bezáratták. Itt tanított Johannes Molzahn is, aki híres cikkének címét – Ne olvass! Nézz! – javasolta a tanítás és a tanulás új mottójaként.

Partraszállás

A könyvben Moholyéi mellett nagy szerepet kapnak világhírű magyar származású fotóriporterek – Brassaï (Halász Gyula), Robert Capa, André Kertész, Martin Munkacsi, Karl Baptist von Szatmari – képei. A szerző rámutat például arra, hogy a normandiai partraszállásról készült Capa-képeket számos háborús filmben utánozták, így a Steven Spielberg rendezte, 1998-as Ryan közlegény megmentésében is.