Mindig is érdekelt a fotográfia. Nem a technikai részletek, nem az, hogyan működik egy fényképezőgép, miként kell előhívni a filmet, hanem az elkészült kép mint dokumentum. A fénykép a jelen egyetlen pillanatát rögzíti, amely az exponálással szinte egy időben máris múlttá válik. Akár egy nép, akár egy család történelmi dokumentumait nézzük, a fényképek kihagyhatatlanok a sorból, mert segítenek ébren tartani az emlékezetünket. Napjainkban a digitális fényképezés révén korlátlan mennyiségű fotó készül és kerül fel az internetre. Sok család csak CD-n vagy számítógépen őrzi a kirándulásokon, családi eseményeken készült felvételeket, pedig fényképeket rejtő doboznak is megvan a varázsa. Családi archívumunkban található néhány egészen régi fotográfia, a dédnagyanyámat ábrázoló már százéves is elmúlt, Gárdonyi fényképészeti és festészeti műtermében készült Budapesten. Vajon a fotópapírra nyomtatott képek is ennyire időtállók lesznek?
Ha erre a kérdésre nem is, de számos másikra választ ad a Typotex Kiadó igen impozáns, tekintélyes méretű kiadványa.
Mary Warner Marien: A fotográfia nagykönyve
című munkájában a szerző a fényképészet történetével ismertet meg, bemutatva azt a történelmi és kulturális kontextust is, amelyben a fényképészek éltek és dolgoztak. Nemcsak hagyományos, analóg fényképezésről olvashatunk, hanem a digitális fényképészet térhódításáról, a képszerkesztéshez használt szoftverekről, számítógépes alkalmazásokról is. Soha nem volt még ennyi fényképész a világon, mint most - figyelmeztet a New York-i Syracuse Egyetem professzora, aki világossá teszi, hogy a fotográfia egyszerre tudomány, művészet és iparág is. A XXI. században az elektronikus kommunikációs eszközök terjedésével összefüggésben egyre inkább egybeolvad a művészi fotózás és a fotóriporteri tevékenység, ma már mindennapi élményünk a fényképezés, szinte az is ért hozzá, aki voltaképpen nem.
A fénykép megértése sokkal több fejtörést okoz, mert nem azonos a fénykép megnézésével. Egy fotó üzenetének értelmezése időigényes feladat, nem elég futó pillantást vetni rá, elmélyülésre és néha az első benyomások felülbírálatára van szükség. A fénykép tárgya sokrétű, s ezt a kompozíció elemei is módosíthatják, például a felvétel szöge, a fény, az árnyék vagy a kép elő- és hátterében előforduló vizuális információk. Az, hogy egy fotó mit idéz föl a szemlélőben, az időtől, a helytől és a befogadó személyiségétől, aktuális lélekállapotától függően változik. Az angol John Berger műkritikust idézi a szerző: „A látott és tudott dolgok közötti viszony sosem végleges", s hozzáfűzi, hogy „a fényképek jelentése az idővel és a különböző befogadók hozzáállásától függően változik. A fényképek megértése lehet kellemes, izgalmas, zavarba ejtő, tanulságos, fájdalmas, csalódást keltő vagy felemelő. Egy valami nem lehet: teljes." (16.)
A kötet minden fejezete rövid összefoglalással zárul, a szerző ugyanis elsősorban diákoknak és tanároknak szánta könyvét, hogy megkönnyítse munkájukat az iskolai feladatokban és kutatási projektekben. De bátran forgathatja mindenki, akit egy kicsit is érdekel e rendkívül izgalmas téma. A fényképezés kezdeteiről és elterjedéséről kötelező írni, de egy kultúrtörténeti áttekintésből nem hiányozhat például a fényképészet és az irodalom vagy a fotográfia és a társadalomtudományok kapcsolatának bemutatása sem. A könyvben szó esik az expedíciós és úti fényképezésről, az első rendőrségi felvételekről, a képeslapőrületről, a mozdulatok fotózásáról vagy a háború és a fényképezés kapcsolatáról - természetesen mintegy hatszáz színes és fekete-fehér fotóval illusztrálva. Megismerkedhetünk a jelentősebb alkotókkal és stílusokkal, közelképet kapunk például Lewis Carroll gyerekfotóiról, a fotómontázsról, a kambodzsai népirtás fényképes adatbázisáról. A kötet a kép- és fogalomjegyzéken, a jegyzeteken és a névmutatón kívül kronológiát is tartalmaz, amelynek segítségével a fényképészet és a képalkotás, valamint a kultúra és a politika legfontosabb eseményeit követhetjük nyomon.
(Fordította Gyárfás Veronika. Typotex Kiadó, Budapest, 2011. 576 oldal, 6900 Ft)
