Átfogó összeállítás, mely történeti szempontok szerint válogatja építészeti esszéit, már jó ideje várat magára. Olyan, mely mindezt magyarul teszi, annál inkább. Ugyan a látszólagosan egyre komolyabb hazai szakkönyvpiac mindén hónapra kínál egy-két újdonságot, azonban valódi súllyal, amolyan akadémiai gonddal szerkesztett kötet szinte elvétve található. Kivétel ez a mostani, mely közel harminc építésznagyság írásait válogatta tematikus rendbe az elmúlt századból. Egy olyan századot mutat be a szerkesztő Kerékgyártó Béla, melyből leginkább kimaradni kényszerült a hazai építészet. Ami ennél is szomorúbb, még a meghatározó nagyságok diskurzusának hallgatásából is. Nem csoda hát az identitásválság, mellyel a magyar építésztársadalom oly megoldatlanul küzd.
Ma, túl az elmúlt tíz év lehetőségein, még mindig a hiánypótlás időszakát éljük. Az a fáziskésés, mely a szellemiek területén felhalmozódott, olyan csúszásokat eredményez, melynek eredményeként műfajoktól függetlenül akár húsz-harminc évvel később kerülhet fordításra, kiadásra számos alapmű.
A mérhető és a mérhetetlen kiegyensúlyozott összeállítás; a múltról szól a jelenhez. Kényszerű, vagy magunk választotta sorsunkról, partvonalon kívül maradásunkról nem esik szó, arról annál inkább, mit is gondolt a világ ezalatt. Öröm hát, hogy megszületett a kötet, öröm, hisz tiszta képet rajzol, hogy ezt követően a folytatás rajtunk is múljon majd.