
Oldalszám: 196 oldal
Formátum: A/5
ISBN: 978-963-2795-67-6
Témakör: Filozófia, Antropológia
Sorozat: Szokatlan szempontok
Eredeti ár: 2500 Ft
Webshop ár: 1875 Ft
KOSÁRBA
Tillnann J. A.: Más-világi megfigyelések. Utak és utazók
… Tillmann J. A. oda megy, ahová hívják, de felteszem, ő is afféle "hívásról" beszél, mint Onfray, akinél sok tekintetben tudatosabb. Egyrészt számot vet a Deleuze-, Blanchot-, Flusser- és Chatwin-féle nomádelméletek korlátaival, tudniillik hogy a nomadizmus csak választásként jelent szabadságot, sokak számára azonban kényszerű állapot, így azzal is, hogy a henyélést a munka, a határsértést a törvény, az Éden keresését a kiűzetés tette édessé. Másrészt azzal is tisztában van, hogy saját kultúrája "burokként veszi körül" – útirajzai és teoretikus írásai tehát mélyebb értelemben személyesek, Tillmann ugyanis a szó szoros értelmében ennek a saját identitását konstituáló kultúrának a hordozója: táskájában mindig ott lapul a Biblia. Épp a szilárd identitás teszi lehetővé számára azt nézőpontváltást; amire a zászlólengető, "identitásproletárok", képtelenek. És mivel a logoszhoz való viszonynál nagyobb eltérés aligha létezik, útjai is ennek centrumaiba (Athén és Jeruzsálem), valamint az azoktól – nem csak térben – legtávolabb eső országokba, például Tibetbe, egyszóval a kultúrateremtő vagy kultúra teremtette aurával bíró világokba vezetnek. Az efféle távolság "felszításában" meghatározó lehetést számára Heidegger Útban a nyelvhez című (általa fordított) dialógusa, de annyi bizonyos, mint írja, hogy mediatizált korunk képkultúrája ellenére alapvető képzetei olvasmányain alapulnak. Mindebből egyértelmű, hogy nem a felületi, hanem az antropológiai lényeget érintő eltérések foglalkoztatják: a testhez, a felhalmozáshoz, a nyelvhez, a funkcionalitáshoz, a látványhoz való viszony. Természetesen nem két világ egymás ellen való kijátszásáról van szó, valamiféle olcsó spiritualitás és zsigeri technikaellenesség nevében, noha a "későújkor" tendenciáit, melyek, ahelyett hogy valóra váltanák, inkább saját logikájuk szerint instrumentalizálják vágyainkat, persze Tillmann sem igenli. Ugyanakkor, az átjárhatóság korlátaira figyelmezve, az elemi különbségek szem előtt tartása mellett a nem kevésbé alapvető azonosságokat is felismeri, egyfajta egyszerűséget, emberi mértéket kutatva. Amit elvesztegettünk, de amelynek létét éppen a kudarcot vallottak, a "fölöslegesek", a hajótöröttek szavatolják. "Szerencsére Magellán meghalt, mielőtt visszatért volna" - írta Segalen, azon keseregve, hogy az utolsó fehér foltok is eltűntek a világ térképéről; mégis örömmel nyugtázhatjuk, hogy egy emberélet nem elegendő bejárni minden szegletét, mert nem létezne annál szörnyűbb bizonyosság, mint hogy másutt sem kevésbé reménytelen.
Kapcsolódó recenziók
- Az utazás fenomenológiája (Zakariás Péter, Kultúra és kritika, 2012-05-20)
- ,,TÉTLEN ÉS TEVÉKENY TŰNŐDÉS'' (Pál-Lukács Zsófia, lato.ro, 2013-10-18)
- Az út és a cél (Csendes Toll, Új Forrás, 2013-9-20)
- Tillmann, J. A.: Más-világi megfigyelések (Somhegyi Zoltán, Élet és Irodalom, LVI. évf. 44. szám 2012. október 31.)
- Tillnann J. A.: Más-világi megfigyelések. Utak és utazók (Csáki Márton, Élet és Irodalom, 2012. augusztus 10.)
- Legbelső utak / Beszélgetés Tillmann Józseffel (Weiner Sennyey Tibor , Irodalmi Jelen Online, 2011.07.10.)
- Három könyv a túléléshez (Weiner Sennyey Tibor, Irodalmi Jelen Online, 2011. december 29.)