Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Kiadás: 2. kiadás
Megjelenés: 2010
Oldalszám: 314 oldal
Formátum: Fr/5, kötve
ISBN: 978-963-2790-91-6
Témakör: Tudománytörténet, Fizikatörténet, filozófia, népszerűsítés
Sorozat: Principia Philosophiae Naturalis

Elfogyott

Isaac Newton válogatott írásai

Érdeklődésünk határtalansága: Typotex

Új Könyvpiac
2009-03-01

Kiskamaszkorom csodás fizikakönyve szerint meghatározódott az én akkor is szerény világlátásom sarkalata: biztos, hogy életemet nem „befolyásolta” Isaac Newton, a tudomány egyik nagy atyja, de igazolást és vigaszt adott egyik tételével. És ezen, látom szinte, olvasóm kétkedve mosolyog, tréfát sejt.

Viccrõl pedig szó sincs.

Persze, filozófiai-természettudományos sorozatában a Kiadót (ismétlem: Typotex) nem az én szempontjaim vezérelhették, mikor Newton Válogatott írásai címmel sorozatkezdõ kötetet választott (s adott közre), de valami megmagyarázható, nem oly titkos sugallat szorgalmazta szívemben (elmémben), hogy elolvasásra e könyvet megkérjem, s utána se (most se) álljak el szándékomtól, hogy e régi-örökúj filozófiát, fizikát én, aki sem a rendszerezõ szellemtörténetben, sem a természettudományban nem tettem le az asztalra semmit, egészen más terepeken és jegyekben igyekeztem és kényszerülgettem… hogy tehát én egy ilyen alapvetõ kérdéskörhöz hozzászólni merészelvén, úgymond, ismertessem a tárgyat.

Nem is merem ismertetni. A magam élményét vetítem ovál-opál drámai fénysugárként, vita derengésként gyarló módon az anyagra. A kérdéses tétel azt mondta – s boldogan leltem rá kb. újra a ragyogó elõszó után a könyv 101. oldalán, A természetfilozófia matematikai alapjai címszó alatt, íme –: „Az anyag vele született belsõ ereje az az ellenállóképesség, mellyel minden test rendelkezik. A magára hagyott test megõrzi nyugalmi állapotát vagy egyenes vonalú egyenletes mozgását.” Ebbõl én tízéves korom óta, számos fordítói és írói munka, megannyi díj merész elfogadása és némi hírnévre-vergõdés során ezt õriztem meg, máig anno: nyugalmi állapot és egyenes vonalú, egyenletes mozgás. Legföljebb az egyenes vonalúból lett sok-sok csavargásom, következetlenségem, vargabetûm-tandoribetûm révén összevissza vonalú, de hogy hérakleitoszasan azt mondjam: „csak azt fogadom el, amely belõlem ered” (kb. idézet), meg hogy ne zavarjátok köreimet, mert az ember legföljebb a kör négyszögesülése stb., ám az alaptétel megmaradt. Amire rendeltettem, anyagom bensõ lényege szerint való „akármi”; ne zavarjátok kegyetlen önzéstekkel, lelki-politkai-gazdasági-em-beri-nemi-rangolt-hitványolt szeszélyeitekkel, tudjatok tisztelni v. hagyni legalább „a francba”, mint embert, rokonként, társként v. társnõként ne gyötörjetek, hívságaitok körébe ne vonjatok, ha bántotok (egyenletesség zavarása), fogadjátok el, hogy teszek rátok… íme, Newton, egy nagy tudós , ily elemi-emberien hat!

Egy abszolút korszerûtlen emberre. De nagyon érzem, mégis egy csonkaságaival is abszolút emberre.

A teljes cikk itt olvasható.

Tandori Dezső

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK