Nehéz lenne megmondani, hogy mi is igazán a műfaja ennek a könyvnek, amely úgy olvastatja magát, mint egy regény. Ha elkezdi olvasni az ember, alig tudja letenni, míg a végéhez nem ér. Önéletrajz? Tudománytörténet? Kortörténeti dokumentum? Netán családtörténet? Egyik sem, és mégis mindegyik.
Az élet- és családtörténeti eseményekkel át- meg átszőtt mondanivaló szerkezetileg tizenkilenc Nobel-díjas élete és munkája köré van csoportosítva. Ezek főleg kémikusok, de van köztük fizikus és orvos-biológus is. Minden ilyen rész a Nobel-díjas fényképével kezdődik, majd megtaláljuk a szóban forgó Nobel-díjas felfedezését, annak jelentőségét és élettörténetét is. Tizenkilenc Nobel-díjas a világ minden tájáról, és ezzel a tizenkilenc kiemelkedő tudós mindegyikével a szerzőnek valamilyen formában személyes kapcsolata volt, nem eggyel közösen dolgozott vagy legalább is a kapcsolat a szerző munkájára döntő hatást gyakorolt. Ez önmagában is szinte hihetetlen és nagyon impresszív dolog.
Az egyes fejezetekben természetesen nemcsak a Nobel-díjasokról van szó, de a szerző munkájáról és más jelentős tudósokról és eseményekről is, köztük olyan Nobel-díjasokról, akikről nem szól külön fejezet. Közben számos kiemelkedő magyar tudósról – és nemcsak kémikusokról és nemcsak a már nem élőkről és eredményeikről esik szó, hanem mint például Erdős Pálról, Teller Edéről, Klein Györgyről, Kiss Lászlóról, Soós Veráról, Furka Árpádról.
Nem lehet ezt a könyvet anélkül ismertetni, hogy ne szóljunk arról, ami a – recenzens által régen ismert és tisztelt – szerző döntő élménye: a holokauszt. Nagyon nehéz ezeket a részeket megindultság, szégyen és felelősségtudat nélkül olvasni. Ahogy a recenzens szokta megfogalmazni: „Aki ma »zsidózik«, nem tudja, mit beszél.”
Kétségtelen, hogy ez az élmény természetesen nemcsak a szerző életére, de a könyvre is rányomja a bélyegét, és ez – amint a könyvben megfogalmazásra kerül – a kettős: zsidó és magyar identitástudatban nyilvánul meg. Ezzel együtt vagy éppen ezért, ez a magyar kutató, aki Magyarországon dolgozott az elmúlt évtizedekben lépten-nyomon a saját életére, tudományos pályájára ismer rá a leírtakban.
Nemcsak minden kutatónak, de minden magyar értelmiséginek is ajánlható a Göncz Árpád köszöntőjével és részletes tárgy- és névmutatóval rendelkező könyv.