Székely László "Albert Einstein élete és műve" címen gazdag és alapos, tanulmányértékű előszóval indítja az általa szerkesztett kötetet. Mi mással is kezdhetné beszámolóját, mint az Einstein-mítosszal - "1919. november 7-ének reggelén Albert Einstein arra ébredt, hogy világhírű..." A következő oldalakon R. W. Clark e fenti, elhíresült kijelentésének kifejtését s igazolását adja a szerző, beavatva a kívülállókat is az innentől egyre gyűrűző Einstein-kultusz titkaiba. Az eddig magyar nyelven nem elérhető cikkeket is tartalmazó gyűjteményes kötet célkitűzéseként azt említi a szerkesztő, hogy "a fizikus filozófiai tartalmú műveiből, valamint a közéleti szerepet vállaló tudós közérdekű megnyilatkozásaiból" adjanak átfogó válogatást. Ennek jegyében az előszó hátralévő részében az életút bemutatásán túl fontos információkat kapunk a világhírű fizikusról, a (természet)filozófusról, a közéleti személyiségről és a humanistáról.

A kötet négy nagy fejezetre oszlik. Az első természetesen a relativitáselmélettel foglalkozik, melyben az ismert és magyarul már korábban is olvasható tanulmányok mellett eddig itthon nem elérhető beszédek, cikkek is árnyalják a képet, ráadásul a fizikai ismeretekkel kevésbé felvértezett olvasó is megtalálja a fizika 20. századi talán legnagyobb forradalmának közérthető nyelven, neki szóló lényegi megfogalmazását. A második rész A kvantummechanika és a determinizmus kérdése címet viseli, mely a témához kapcsolódó négy rövid cikket tartalmaz.

A Tudomány, vallás, filozófia című egységben Einstein 1914-es akadémiai székfoglaló beszéde mellett a tudományos igazságról és a tudományos kutatásról vallott alapelvei is helyet kaptak. Az elméleti fizika módszertana mellett olvashatjuk Einstein gondolatait nagy elődeiről is: Keplerről, Newtonról és Maxwellről. Különösen izgalmasak a fizika és a vallás kapcsolatát taglaló írások.

A harmadik fejezet az Einstein, az ember címet viseli: itt aforisztikus megfogalmazásban rövid feljegyzéseket, cikkeket olvashatunk, melyekből egyértelműen kitűnik, hogy a világhírű tudós karrierje csúcsán sem felejtett el ember maradni, sőt időről időre fontosnak érezte felemelni hangját bizonyos aktuális kérdésekben (így a pacifizmusról). Itt olvasható először teljes egészében az az eddig megcsonkítva közölt levélváltás a Porosz Tudományos Akadémiával, melyet Einstein állítólagos "németellenes uszítása" idézett elő. A kötet utolsó egysége Einstein 67 éves korában írott, közel félszáz oldalas tudományos önéletrajza zárja, melyet szerzője keserű öniróniával nekrológjának nevez...