Jó régen láttam fekete-fehérben a televízióban egy beszélgetést Wigner Jenővel. Amolyan beszélő fej típusú műsor volt, de nem lehetett elszakadni a képernyőtől. Az olvasó ember tudta, kiről van szó, de ha igazán vizsgálni akarta a tudós személyiségét, akkor részletes információkat leginkább az "Eugene Wigner" névhez kötve talált. Elgondolkodtató volt, miért nem ismerjük jobban azokat az embereket – közöttük a magyarokat –, akik szinte a végtelenségig kitágították a földről látható horizontot.
S most itt van egy kisméretű könyv a fizika évében Albert Einsteinről, aki száz évvel ezelőtt a speciális relativitáselméletével bepillantást engedett a látható világ mögé. Egyben van a Székely László filozófus által szerkesztett kötetben minden, amiből végre kirajzolódik Einstein valóságos figurája, magánélete, hétköznapi gondolatai, vallásosságának értelmezése, magyarul eddig publikálatlan írásai, a tudományról és annak korlátairól, s persze képletek, tudományos dolgozatok. (Külön öröm, hogy a sorozat következő kötete Wigner Jenő válogatott írásai.)
Einsteint azért elég jól ismerik nálunk, hiszen sztár volt, és még ma is az, ha máshol nem, hát amerikai filmeken. De így együtt még nem láttuk őt. Székely László előszavában felfedezhető egy apróságnak egyáltalán nem mondható elem: feltételezhető, hogy Einstein enyhe diszlexiában szenvedett. Ennek kompenzálására felerősödhet a képi és a fogalmi gondolkodás ama típusa, amely a széttöredező, analizáló és a részleteket észrevevő szemléletmóddal szemben a lényegre tekint.
Nem valószínű, hogy a zseni-léthez elengedhetetlen a diszlexia. De ez az "apróság" alighanem döntő: a mantrák folyamatos mormolása, tételek, hittételek állandó sulykolása, pillanatképbe fagyasztja a világot. Einstein megtörte a szorító jeget – mint annyi más nagy elődje, közöttük az általa "trónfosztott" Newton vagy Euklidész.
Einstein magát az embert is az őt megillető relatív környezetébe helyezte, és mindenről közli véleményét. "Mi az értelme létezésünknek? – kérdezi, és válaszol: Aki erre a kérdésre válaszolni tud, az vallásos." Einstein gyűlöli a militarizmust: "Aki élvezettel tud a sorban zeneszóra menetelni, az agyát csak tévedésből kapta."
Amit Einstein önmagáról mond, azzal jó ideig pörgetheti az agyát az olvasó. Én igazi "egyfogatú vagyok… minden kötelékkel szemben az idegenség és az egyedüllét kívánsága élt bennem, s az érzés korommal együtt növekedett is – írta. Íme, a kozmikus ember.