A Zenei Gyűjteményben nem csak a legújabb kiadású könyveket érdemes fellapozni, a régebbi megjelenésű olvasmányok között is sok érdekeset lehet találni. A polcokat böngészve így bukkantam rá egy szinte zsebkönyvnek mondható műre.

Egy ütődött (ÉN) megfigyelései – ez a címe a könyvnek, ami Erik Satie feljegyzéseit tartalmazza. A cím kíváncsivá tett, hiszen nem kis öniróniát fedeztem fel benne. Ebből is gondoltam, hogy a könyv gyorsan olvasható és talán szórakoztató is lesz. Nem tévedtem.

A zeneszerző a francia La Chat Noir (Fekete Macska) kabaré művészei közé tartozott mint bárzongorista. A bohém külsővel megáldott (többnyire esernyővel, „csíptetővel”, keménykalappal ábrázolt) zeneszerző valójában nagyon is érzékeny lelket rejtegetett a felszín alatt, hiszen a kuplék, a kabarédarabok és a sanzonok mellett csak így lehetett képes gyönyörűen fájdalmas zongoradarabokat is írni. Egy ilyen a sokak által ismert műve a Gymnopedies is.

Hogy valami személyeset is említsek, Satie-tól évekkel ezelőtt énekeltem a La Diva de l’Empire című sanzont, illetve a fent említett zongoradarabja sem volt idegen számomra, de arra gondoltam, ideje megismernem a művein túl magát az embert is. Azt, ahogy gondolkozott, ahogy másokat látott, valamint ahogy őt látták mások: „Hol bolondnak néznek, hol úgy tüntetnek föl, mint aki sekélyes, és e sekélyességnek nincs párja.” Szerény és különc volt, amit ez a könyv pontosan megjelenít. Ha valamelyik művével párhuzamba kéne állítanom az írást, akkor Parade címet viselő, a szerző korában egyszerre méretes botrányt és zenei elismerést hozó balettjével tudnám. 1916-ban került műsorra ez az alkotás, jelmez- és díszlettervezője Picasso volt, szövegkönyvét Cocteau írta, koreográfiáját pedig Massine rendezte.

 A könyv szerkesztése nem hagyományos. Az előszó után, amit Várkonyi Benedek írt – aki a könyv fordítója is egyben – levelek, jegyzetszerű gondolatfoszlányok, naplórészletek, levéltöredékék mellett a zeneszerző grafikái teszik változatosabbá a szöveget. Igazi avantgárd művet lapozhat fel az olvasó a maga érthetőségével és érthetetlenségével együtt. Egy-egy fejezet olyan hatást kelt, mintha kalapból kihúzott papírfecniket helyezne egymás alá az író.

A szerző hóbortossága éppúgy jelen van a soraiban, mint a komoly, mélyenszántó filozofikus gondolatok. Erről árulkodnak a fejezetcímek is. A teljesség igénye nélkül: Egy emlős füzetei (részletek), Zenei krónika, Jegyzetek a modern zenéről. A francia zeneszerző szavaiból azonban legtöbb esetben süt a megbántottság. Többször is megerősíti azt a tézist, hogy a művészetben nincs igazság. S ezt próbálja alátámasztani is érvekkel. Kortársairól kritikai szemlélettel ír, amibe nem csak a negatív bírálat, de az elismerő szavak is beletartoznak: Sztravinszkij munkáiról pozitívan nyilatkozik, illetve a Francia hatok társaságából Honeggert is méltatja. Debussy és Wagner viszont a szemében nem ezen a palettán mozog… De nem kíméli a kritikusokat sem, és „fajtájukra” megmosolyogtató hasonlatot talál: „A kritikus kinézetre súlyos, olyan kontrafagott-féle.” Ezek mellett pedig olyan kérdésekkel szembesíti az olvasót, amelyeken bizonyára a többség még alig gondolkodott: „Melyiket szeretik jobban: a Muzsikát vagy a Fölvágottat?” Ez vajon összehasonlítható? Elárulom: Satie szerint igen.

A zene mellett más művészeteket is érint: szó van az olvasás tevékenységének különböző formáiról, valamint az irodalmi- és zenei művek kiadásának nehézségeiről is. Hihetetlen, de egy-egy fejezet  ma is aktuális problémákat boncolgat. De ami talán a legfontosabb dolog: ez a különc, esernyőgyűjtő, kissé „ütődött” bohócfigura nem feledkezik meg az alázatról, ami a művészetet szolgálja.

  „A Művészet sokat követel azoktól, akik szolgálni szeretnék. Ezt akartam önökkel megéreztetni…”

Remélem, több könyvtárba járó olvasónak, zenésznek felkeltettem az érdeklődését, kezébe véve a könyvet megismerkedik ennek a síró bohócnak, ennek a meg nem értett csodabogárnak, Erik Satie-nak a különlegesen furcsa gondolkodásával és zenéjével.

A könyv megtalálható a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteményében a 800 S23 jelzet alatt. Kotta- és CD-gyűjteményünk pedig lehetőséget nyújt, hogy mindenki megismerje, meghallgathassa – akár helyben is – Satie zenéit.
KÁSA-BÓKKON TÍMEA