
Kiadás: Második kiadás
Megjelenés: 2010
Oldalszám: 164 oldal
Formátum: A/5, fűzve
ISBN: 978-963-2791-61-6
Témakör: Tudománytörténet
Sorozat: Szokatlan szempontok
Elfogyott
Megjelenés: 2010
Oldalszám: 164 oldal
Formátum: A/5, fűzve
ISBN: 978-963-2791-61-6
Témakör: Tudománytörténet
Sorozat: Szokatlan szempontok
Elfogyott
Mágia a középkorban
Láng Benedek: Mágia a középkorban
Szépirodalmi Figyelő
2007/4.
Elég pusztán egy felszínes pillantás vetni a könyvesboltok kínálatára ah hoz, hogy tagadhatatlan ténykén rögzítsük az ezoterikusnak vagy spirituálisnak nevezhető diskurzusok markáns jelenlétét korunk kulturális áramlatai között. Ha pedig némi ismerettel is rendelkezünk az ilyen témájú könyvek tartalmáról, akkor azt is tényként rögzíthetjük, hogy a tanult mágia olyan hagyományos megnyilvánulási formái, mint például a különböző jóslás-típusok, az asztrológia, a fizikai testtel nem rendelkező lények megidézése vagy a numerológia, állandóan visszatérő tárgyai az említett diskurzusoknak.Függetlenül attól, hogy mit tartunk az ilyen és ehhez hasonló témákat feszegető, régebben okkultnak, azaz rejtettnek minősülő gondolatformákról, egyvalamit el kell ismerni: a mágia iránti érkelődés nem a konformizmusnak köszönheti a túlélését, hiszen a legmeghatározóbb társadalmi tekintéllyel bíró tudáselosztó intézmények (például egyházak, egyetemek) kontinensünkön úgy bő másfélezer éven keresztül vonakodtak közvetíteni bármit, ami nyíltan kapcsolatban állt a mágiával. E vonakodás, amely hol az elítéléstiltás, hol az elhallgatás-tűrés, hol pedig a kellő ideológiai kontroll keretei között folyó, részleges tájékoztatás formáját öltötte magára, azt eredményezte, hogy a mágiával kapcsolatos eszmék és világképi elemek egyfajta nem ildomos, némelyek számára kifejezetten dühítő és megvetendő, sokak számára viszont valami sejtelmes és félve tisztelt tudástípussá váltak. Miközben a mágia iránti érdeklődés tehát egyáltalán nem szűnt meg sem a monoteista világvallások térhódításával, sem a félvilágosodással, sem a 19-20. századi tudományos-technikai forradalmakkal, a gyakorlati mágiát érintő ismeretek közlése egy olyan, mára már sokat szelídült társadalmi neurózis kényszerei közé került, amelynek a létrejöttéhez tetemesen hozzájárultak az elmúlt bő másfélezer év diszkurzív-hatalmi tendenciái.A társadalmi neurózisokra – főképpen, ha azok már megszelídültek – természetesen létezik gyógyír; nevezetesen a legitimációs vitákat félretenni tudó, alapos tájékozódás a problematikus kérdéskörökben, és az azzal együtt járó, sokszínű interpretációs potenciált mozgósítani képes, széleskörű diszkusszió. Láng Benedek Mágia a középkorban című könyve ezért izgalmas mű nemcsak azoknak, akik a középkori Európa történelme és gondolatvilága iránt érdeklődnek, hanem mindenkinek, aki valamelyest is részt kíván venni a mágikus-ezoterikus tudásformák diszkurzív rehabilitációjában. Egyfelől a történeti-filológiai kíváncsiságon túlmenően is érdemes megismerni, hogy hogyan definiálták, értelmezték és minősítették a tanult mágia különböző típusait a 12. és a 15. század között, vagyis akkor, amikor a hosszú évszázadokig tartó teljes tiltás után – az arab kultúra inspiráló hatására – a mágia intézményes megítélése sokkal árnyaltabbá és összetettebbé vált. Tanulságos belelátni a korszak dilemmáiba, hiszen bármennyire is jelen van azokban a dogmatikai kontroll, sok szempontból még jelenkorunk számára is példaértékű az a folyamat, ahogyan a mágia tanulmányozása helyet kaphatott a kor legjelentősebb intézményeiben.Másfelől Láng Benedek metodológiai megjegyzései, illetve könyvének utószava – A mágiakutatás ma – egy értelművé teszik, hogy az Európa egyetemeken jelenleg egyre kiterjedtebb, egyre alaposabb és egyre sokszínűbb kutatások és diszkussziók folynak a mágikus diskurzusok történetének feltárása és megértése céljából.Ez a tény nem csak a szerző művét helyezi egy szélesebb kontextusba. Ha belegondolunk abba, hogy a mágikus-okkult érdeklődés későközépkori, részleges intézményes rehabilitációja milyen nagy szerepet játszhatott a modern természettudományos gondolkodás kialakulásában (Giordano Bruno például a hermetikus mágiában, Newton pedig az alkímiában volt jártas), altkor mindezek alapján – némi analógiás logikával – joggal remélhetjük a lehető legtermékenyebb szellemi inspirációkat jelenkorunk kulturális tendenciáitól.
Kapcsolódó recenziók
- Mi maradt a középkori mágusok után? (Grozdits Hahó, www.librarius.hu, 2016-7-18)
- Hittek-e a mágusok a mágiában? (Rácz András, kello.hu, 2015-12-21)
- Láng Benedek: Mágia a középkorban (Nagyiday Adrienne, káfé főnix, 2011-03-26)
- Egy kis mágiatörténet (Végh Attila, Magyar Hírlap, 2011-04-10)
- Mágus-e a mérnök, tudós-e a boszorkány? (Kmeczkó Szilárd, Lícium Médiaportál, 2007. Nyár)
- Láng Benedek: Mágia a középkorban (Szolcsányi Tibor, Szépirodalmi Figyelő, 2007/4.)
- Szakszerűen és népszerűen (Tandori Dezső, Könyvhét, 2007. október)
- Tehénből méhet és fordítva (Kerekes Tamás, Szoba van kiadó blogter.hu, 2007.szeptember)
- Régi varázsigék (Németh Ferenc, Élet és Tudomány, 2007.9.14.)
- Láng Benedek: Mágia a középkorban (Zemplén Gábor, Magyar Tudomány, 2007 szeptember)
- Mágia a középkorban (Vincze Attila Tamás, Népszabadság Online, 2007. május 21.)
AJÁNLOTT KÖNYVEK