Martos több mint egy évtizedig dolgozott ezen a könyvön. A kötetbemutatón elárulja, hogy 2000-től foglalkoztatták a műkereskedelem elméleti kérdései. Ekkoriban a
Népszavakulturális rovatának vezetőjeként dolgozott, és főként ő készítette a képzőművészeti tárgyú írásokat a lapnak. Rengeteg aukción vett részt, sok galériással ismerkedett meg, így egyre jobban belelátott a galériák működésébe, az árverések rendszerébe és a magyar műtárgypiac helyzetébe. 2005-ben újra az iskolapadba ült, és a témából PhD-fokozatot is szerzett az ELTE-n. Vagyis a könyv írása alatt valóban a téma szakértőjévé vált.

Az elméleti kérdések vizsgálata során egy igen érdekes téma is előkerül a könyvben: a szerző egy egész fejezetet szentel a műtárgynak mint a befektetés egy formájának. Martos először azt vizsgálja, hogy megéri-e egy festményben tárolni a vagyonunkat, majd a műtárgyi befektetéseket az arannyal és az értékpapírokkal összehasonlítva vizsgálja. Sok példát felvonultat, melyek hol a műtárgyi befektetés mellett, hol az ellen szólnak, mert nem kívánja az olvasó helyett eldönteni, hogy az mibe fektesse be a pénzét. Ebben a fejezetben azt írja, hogy a műkereskedelem olyan, mint az óriáskerék, hiszen az árak olykor hirtelen felfelé kezdenek el mozogni, olykor pedig lefelé zuhannak. A könyvbemutatón szellemesen meg is jegyzi, hogy a műtárgypiaci óriáskerékkel csak annyi a baj, hogy sosem lehet tudni, mikor indul meg felfelé vagy mikor kezd lefelé zuhanni.
.jpg)
A Typotex Kiadó főszerkesztője, Horváth Balázs a könyv egyik legnagyobb erősségének tartja a
Függelék hatalmas adatlistáját, ami 2012. december 31-ig datált információkat tartalmaz. Ebben a részben a világ legdrágább műtárgyainak, fotográfiáinak, tárgyainak listája mellett helyet kaptak a magyarországi árveréseken 30 millió forintnál drágábban elkelt műtárgyak és a külföldön legmagasabb áron leütött magyar műalkotások is.
A könyvbemutatón a könyv méltatása után néhány általános szó is esett magáról a műkereskedelemről. Martos Gábor úgy véli, hogy a műkereskedelem azért speciális terület, mert a piacon csak itt történhet meg, hogy a konkurencia felfelé és nem lefelé viszi az árakat. Kieselbach Tamás pedig kiemeli, hogy a műtárgypiacot is az érdekek mozgatják ugyan, viszont ez a szféra mindig az értékekre koncentrál, így közösségteremtő ereje van.

És vajon számíthatunk-e Martos Gábortól folytatásra? A szerző azt állítja, hogy a témát folyamatosan ki lehetne egészíteni, újabb és újabb részeket toldani hozzá, hiszen a műkereskedelem napjainkban is zajlik, így újabb és újabb rekordokat döntenek meg. A mostani könyv 2012. december 31-ig bezárólag foglalkozik a műkereskedelem történetével, eddig érvényesek az adatok. Viszont jelenleg úgy látja, hogy már nem kíván tovább foglalkozni ezzel a témával, hiszen éppen egy újabb kéziraton dolgozik, ami egy két világháború között keletkezett gyűjteményt kíván feldolgozni.
Martos Gábor: Műkereskedelem – Egy cápa ára,
könyvbemutató, Kieselbach Galéria, Budapest, 2013. március 20.