
Oldalszám: 196 oldal
Formátum: B/5
ISBN: 978-963-2792-84-2
Témakör: Művészetelmélet
Sorozat: Képfilozófiák
Elfogyott
Figurális absztrakt a reneszánszban
Még a vizuális kultúrával foglalkozók között is kevesen vannak azok, akik késő középkori vagy reneszánsz festményt absztrakt képként néztek volna. A festészet mint nyelvjáték című könyv szerzője, Bodó Mihály ezt tette. Vaszilij Kandinszkij egy, a takarítónő által fordítva visszahelyezett képen pillantotta meg az első, önálló műként is értékelhető „absztrakt festményét”. A szerző is ezt kéri tőlünk a könyv bevezetőjében: egy reneszánsz festmény reprodukcióját fordítsuk fejjel lefelé és így nézegessük a képet – a festmények parcellákra, foltokra, színekre és tónuskülönbségekre esnek szét. Nem tudjuk, hogy a könyv által vizsgált korszak – amely a késő középkortól a barokk kezdetéig terjed – művészei nézegették-e így saját- és kortársaik alkotásait. Mindenesetre ha követjük Bodó Mihályt ezen a felfedező úton, akkor jól ismert képek rejtett rétegeit fedezhetjük fel. Egy új, számunkra eddig ismeretlen látásmódot sajátíthatunk el, újra tanulunk látni. A késő középkori festészet árnyékolástechnikájától, Giotto mesterétől, Cimabuétól indulva, amikor az árnyékolásnak és a térábrázolásnak nem tulajdonítottak nagy jelentőséget, nagy festők híres képein keresztül eljutunk egészen Caravaggióig, akinek a képein szinte nincs is más, csak fény és árnyék. A könyvben elég sok szakszóval találkozhatunk – mint például a chiaroscuro vagy a sfumato –, ami a festészetelméletben és a művészettörténetben járatlanabb olvasókat riaszthatja, holott az elemzések laikusok számára is jól követhetők. A részletes tanulmányok mellett sajnos jellemzően nagyon kicsi, 2–3 centiméteres reprodukciókat találunk a valóságban sokszor 2–3 méteres képekről. Ez nagymértékben csökkenti az olvasásélményt és nehezíti a gondolatmenet követését. Ilyen kisméretű képeken nehéz megfigyelni mindazt, amire a szerző felhívja a figyelmünket. Igaz, a reprodukciók mellett mindig találunk rajzokat is, amelyek segítik a megértést, de ez nem kárpótol bennünket az eredeti művek „hiányáért”. A kiadó Képfilozófiák című sorozatának
(amely sorozatban ez a kötet is megjelent) első köteteinél ugyanez volt a probléma. Néhány későbbi kötet már nagyobb képekkel jelent meg, de sajnos most visszatértek a kezdeti rossz gyakorlathoz. Az előbb említett hibák ellenére is köszönet a Typotex Kiadónak, hogy évek óta életben tartja ezt a sorozatát. A magyar könyvpiacon kevés a hasonló jellegű kiadvány. Ha van is, jellemzően fordítás, kevés a magyar szerző tollából
származó mű. Ma, amikor az információk nagy részét képekben kapjuk és magunk is képkészítők vagyunk – hiszen nagyon sokan készítenek fényképeket digitális fényképezőgéppel, telefonnal –, fontos, hogy vizuális kultúránk színvonalát emeljük. Egyebek között ebben is segít nekünk ez a könyv.
Kapcsolódó recenziók
- A KÉP MINT DEMONSTRÁCIÓ1 (Katona Júlia, www.phszemle.hu/, 2014-10-14)
- Figurális absztrakt a reneszánszban (Németh János, www.eletestudomany.hu, 2014-3-28)
- „Szokatlan perspektíva” (Vidosa Eszter, Szépirodalmi Figyelő, 2015-07-14)
- Színes foltok, fény és árnyék (Láng Eszter, www.spanyolnatha.hu, 2014-9-4)
- Bodó Mihály: A festészet mint nyelvjáték (Dékei Kriszta, MANCS, 2013. december 5.)
- Mindennapi látomásaink (Hegyi Zoltán, MNO, 2013. november 24.)
- EX LIBRIS (Gyenge Zoltán, Élet és Irodalom, 2013-9-16)
- Képelemzés felsőfokon (Gárdonyi László, Octogon , 2013-9-9)